A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-22 / 30. szám
ÉLŐ MÚLT De szeretnék Kun Bélával beszélni Besztercebányai házunk nappalijában egy patinás, kulccsal lezárt fadoboz állt a varrógépen, melynek tetejét üveg alatt szép, rózsákat ábrázoló hímzés fedett. Anyám néha beszélt a doboz tartalmáról, de sohasem nyitotta ki. Csak rámutatott a zongorán álló fényképre, amely egy nyílt tekintetű, becsületes arcú fiatal hadnagyot ábrázolt. Akkor eszembe sem jutott, hogy ennek az embernek tragédiáját egyszer megírhatom, hiszen még nemrég is a magyar proletárdiktatúra rémuralmát illett dicsőíteni. Nálunk, Szlovákiában meg a kérészéletű Szlovák T anácsköztársaságot kellett ünnepelni. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1919. május 7-én Gyöngyösön két embert vezettek bitófa alá. A rögtönítélő forradalmi bíróság ellenforradalmi tevékenység miatt hat embert ítélt halálra, de csak kettőt — Welt Ignác üvegkereskedőt és Csipkay Albert huszárszázadost — akasztatott fel a villanyoszlopra. Az egri királyi törvényszék és ügyészség iratai szárazon közük a tényállást: "Csipkay Alberten és Welt Ignácon az ítéletet nyomban végrehajtották. Welt Ignác alatt a kötél leszakadt, mire újra felakasztották. Csipkay Albertet az orrán és nyakán keresztülköltve akasztották fel, hogy a halál bekövetkeztét meghosszabbítsák. Csipkay Albert a kivégzéskor bámulatra méltó hősiességgel viseltetett. A rendőrségi fogdában Nemecz Alajos volt jegyzőgyakornok és a szociáldemokratapárt titkára a kivégzés előtt összeverte, s ékszerét, erszényét elrabolta, a bitófa alatt a kezét összekötözték, vörös szalagot kötöztek a derekára, gúnyból alázatosan jelentést tettek neki, majd Bardócz Braun Pál vádbiztos terrorista egy kutyakorbácscsal összeverte. Megkérdezték tőle, hogy mi az utolsó kívánsága, mire ő büszkén, megvető tekintettel, emelt hangon rájuk kiáltott: "Ilyen bitang gazemberektől semmit se kérek!" ezután a kötél hurokját a szája alá illesztették, 45 percig kínlódott a kötélen, s még ekkor is szivarcsutkát dugtak a szájába." (Dr. Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon, Szeged, 1993. 53.o.) így végezte életét anyám nagybátyja, a tehetséges katonatiszt néhány héttel harmincegyedik születésnapja előtt. Nyissuk hát ki Pandora szelencéjét, és ismerkedjünk meg Csipkay Albert rövid életútjával. Csipkay János főerdőtanácsos és Kenessy Jolán házasságából három gyermek született: Albert, Mária (1890) és Józsa (1893). Középső lett a nagyanyám. Ő Besztercebányán nyugszik. Józsa Budapesten halt meg, leszármazottai a magyar fővárosban és Zsolnán élnek. Albert Orsován született 1888. július 4-én. A gimnázium négy osztályát Lippán, a katonai főreáliskolát Sopronban végezte A három testvér Mária, Albert és Józsa Csipkay Albert — még hadnagy korában igen jó eredménnyel. Tanulmányait a bécsújhelyi katonai akadémián fejezte be. Tényleges katonai szolgálatát Gyöngyösön kezdte meg, és nagy jövőt jósoltak neki. A visszaemlékezések szerint, katonái és tiszttársai előtt példakép volt. A polgári társadalom magas műveltségét és elfogulatlan gondolkodásmódját méltányolta. Szabad idejében festett, rajzolt és zenélt. Fennmaradt néhány rajza bizonyítja, tehetséges volt. A béke évei azonban nem sokáig tartottak. A 15. huszárezred II. századába osztották be. Negyvenegy hónapot töltött a fronton. Legénysége szerette, mert bátorságával és leleményességével mindig kiutat tudott találni. Ám kímélte katonáit, sohasem kergette őket véres babérok megszerzése miatt lehetetlen és öngyilkos helyzetbe. Eleinte az orosz harctéren szolgáit, majd a visszavonulás után a Kárpátokban vett részt a védelmi harcokban és Kelet-Galícia visszafoglalásánál az elsők között lovagolt be Csernovicba és Sztaniszlauba. Rövid szabadság után, 1915 végén a Bruszilov-offenzíva visszaverésénél jeleskedett. Katonái azért is szerették, mert a csatazaj elültével elővette hegedűjét és szívhezszólóan muzsikált a családjukra mélabúsan gondoló huszároknak. A 39. hadosztályt a román betörés miatt, 1916 szeptemberében levezényelték Erdélybe. A súlyos harcok után Nyíregyházára tért lábadozni. 1917 áprilisában a Romániát elfoglaló csapatokkal tartott, ahol majdnem vasúti szerencsétlenség áldozata lett. 1918 áprilisában Hétközség fennsíkján találjuk, ahol szeptember 10-én súlyos comblövést kapott. Egy akna sebesítette meg. Századparancsnokként addig nem adta át a vézénylést, míg az ellenséget vissza nem verte. Megszerezte a katonai érdemkeresztet hadiékítménnyel és kardokkal, a Károlycsapatkeresztet és a sebesülési érmét. Háromszor kapott Signum Laudist (Dicséret Jele). Ezzel aktív katonai pályája lezárult, mert rokkant lett és alig észrevehetően bicegett. A lugosi kórházban lábadozott, szerb kézre került, de álruhában sikerült megszöknie. Francia útlevelet szerzett, és kalandos úton tért haza. Előbb Nyíregyházán, Gyöngyösön, majd Gyöngyöshalásziban a 15. huszárezred pótkeretének parancsnoki posztját látta el. Nem tartott a politizáló tisztek közé. Megtapasztalva a kommün létrejöttét, be akart illeszkedni az új rendbe és mérnöki állást vállalt, hiszen adottságai folytán jól értett a katonai tereprajzoláshoz is. Gyöngyösön is megalakult a direktórium. Áprilisban ellenforradalmi szervezkedés kezdődött, mivel a polgárság félt a cseh vagy román megszállástól. Az elégedetlenség május 2-án nyíltan ki is tört, Nemecz József, a direktórium elnöke elmenekült, de május 5-én hatvanfős terrorcsapattal érkezett vissza a városba. Rögtön ítélő bíróságot alakított, és ítélkezett. De mi volt Csipkay bűne? Május 2-án a gyöngyöshalászi pótkeret katonái az ellenforradalmároknak — felsőbb parancs ellenére — nem voltak hajlandóak átadni két gépfegyvert. Ekkor Csipkay lóra pattant, és érvényt szerzett a parancsnak. Beszédet is intézett volt katonáihoz. Elmondta, hogy a vörös uralomnak vége, tehát visszaállt a régi rend. A katonák varrják vissza a rendfokozatot jelző csillagokat. Ezután behozta a gépfegyvereket Gyöngyösre. Hóhérai ezt a tettét rótták föl halálos bűnként. Welt Ignácnak, a köztiszteletben álló kis fürge emberkének, aki a közügyek iránt különösebben nem érdeklődött, temperamentuma okozta vesztét. Éppen kitört május 2-án az ellenforradalom, amikor kilépett az Agrárbank ajtaján. Az egyik munkásvezér, Endrész József épp fegyveresen grasszált a városháza előtt. Többen közrefogták, mire Welt odaugrott és lekapta Endrész válláról a fegyvert, mely nem volt megtöltve. A puskát ezután 14 A HÉT
