A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-22 / 30. szám
OTTJÁRTUNK Egy befejezetlen riport nyomában... Csipkay Albert rajza bevitték a városházára. Welt hazatért, és Endrész eloidalgott. Ez volt Welt főbenjáró bűne. Kivégzése előtt a Lenin-fiúk házát kirabolták. Amikor először leszakadt alatta a kötél, szelíden csak annyit mondott: Uraim, ez már emberkínzás. Haldoklása közben a hóhér, bizonyos Stern Mór ocsmány rágalmakat szórt a tisztes kereskedőre és a Lenin-fiúk dalra fakadtak: De szeretnék Kun Bélával beszélni... A későbbi nyomozás kiderítette, hogy az ítéletet a következő összetételű forradalmi bíróság hozta meg: Nemecz József építési rajzoló, városparancsnok, direktóriumi forradalmi törvényszéki elnök, Harján János napszámos, Csifferszky Károly lakatossegéd. A vádbiztos Bardócz Braun Pál volt. A gyilkosságokat Thausz Vilmos és az említett Stern Mór hajtotta végre. Nemeczet halálra ítélték, Harján Jánost életfogytiglani fegyházra. A többiek szökésben voltak 1922-ben is. A két vértanút Gyöngyös polgársága 1920. július 4-én, Csipkay születésének 32. évfordulóján temette el. Hamvait a református templomban ravatalozták fel. Majd a gyászmenet a vesztőhelyre vonult, ahol a bajtársak nevében Bossányi Rudolf ezredes mondott gyászbeszédet. Welt Ignácot a zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. A görög hitrege szerint, a Zeusz által Pandorának ajándékozott szelencében az emberiség összes baja volt elzárva a reménységgel együtt. Az utóbbi a doboz fenekéhez ragadt, s amikor a kíváncsi Pandora kinyitotta azt, csak a bajok terjedtek el a világon. Szabadítsuk ki a reményt, hogy a sok barbarizmus véget érhessen. De addig is érdemes szívünkbe s elménkbe vésnünk Petrogalli Oszkár, a felvidéki magyarság jeles képviselőjének nagyanyámhoz intézett szavait: "... engedje meg, hogy megírjam és ezúton mondjam el, hogy nagyon fáj nekem is, hogy szegény Berti már nincs többé. S most kellett minket elhagynia, a mikor oly nagy szükség van olyan férfiakra, mint ö volt, s a mikor olyan kevés van belőlük. Nem zavarjuk Nagyságos Asszonyt nagy és el nem múló fájdalmában, de fájdalmában osztozunk, mert hisz Berti mindnyájunkért halt meg. S emlékét fájdalommal megőrizzük, mert csak így válik lehetségessé, hogy nem halt meg hiába." Besztercebánya, 1919. július 21. Balassa Zoltán A múlt év novemberében szerkesztőségünkben beszélgettem Gyimesi György vadászíróval, és egy riportot szerettem volna készíteni vele. A vadászíró szerényen elhárította a kezdeményezésemet: "Ha mindenáron írni akarsz rólam, írjál, de szeretném felhívni a figyelmedet Gábor bácsira. Remek vadász és vadászfestő. Meg fogsz lepődni, ha meglátod a képeit." Abban egyeztünk meg, hogy az új esztendőben feltétlenül tiszteletemet teszem a Bodrogközben, és ellátogatunk majd Gábor bácsi otthonába is, Szaláncra. Március derekán csak Szepsibe jutottam el, ahol a véletlen folytán találkoztam Gyimesi Györggyel. Abban egyeztünk meg, hogy áprilisban vonatra ülök, és a hónap derekáig jelentkezem Királyhelmecen. A terv csupán annyiban változott, hogy még április első felében, kocsival érkeztünk Királyhelmecre. A Csemadok székháza előtt találkoztam Gyimesi Györggyel. Onnan a lakására vezetett utunk... Az első kérdésem nyomban az volt, hogy mikor indulhatunk Gábor bácsihoz? — Sajnos elkéstél, Gábor bácsit márciusban eltemettük... — Hát ezt nagyon sajnálom — mondtam lehangoltan, s aztán megkértem a vadászirót, hogy szóljon néhány szót Ehrenheim Gáborról. — Gábor bácsi valamikor a századelőn született, felmenő ági ősei között Széchenyieket is találtunk, és mint minden valamirevaló nemes leszármozott, a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián kezdte tanulmányait, és szerzett mezőgazdasági végzettséget. A háborút követően Ehrenheim Gábor saját birtokán, erdőgazdaságában lett erdőkerülő, később fácántelcpi vezető. Kezdetben birkatürelemmcl bírta a megaláztatásokat. Kemény fából faragták, akárcsak Romana lánytestvérét, aki a háború után a murányi méntelep igazgatója lett. Gábor bácsi közben festegetett és nagyon szerényen élt szalánci házában. Sok-sok képet vettek meg tőle a környék erdőgazdaságában vadászgató külföldi vadászok is. — Rendeztetek neki kiállítást, tárlatot? — Olyan szerény ember volt, hogy szinte szégyelltc, hogy ő festő, és kiállítást akarunk rendezni a képeiből. Végül mégis kötélnek állt, nagyon szép tárlatot rendeztünk neki Királyhelmecen. Őszintén meghatódott a megnyitóbeszéden, amelyet én tartottam — mindez a hetvenes évek elején volt. Nagyon szép, látványos vadászképeket festett, így szép és látványos volt a kiállítás is. Gyimesi György otthonában Ehrenhciin Gábor: A vadászó róka — Nem maradtak utána publikációk, ha már egyszer oly nagy szakértelemmel vezette a fácánost? — Rendszeresen küldte írásait a Nimródnak, E.G. szignóval jelezte cikkeit, így kevesen gondolták, hogy felvidéki szerzőről van szó... Végül Gyimesi György elkalauzolt bennünket vadászmúzeumnak is beillő házába, ahol a világ majdnem minden részéből összegyűjtött és vadászott trófeái, valamint értékes festményei láthatók. Köztük Gábor bácsi festményei is... A riport elmaradt! De talán majd lesz rá mód, hogy Szaláncon özvegyével és még élő húgával, Bethlenfalvinéval találkozzunk kárpótlásul az elmaradt riportért. Motesiky Árpád A HÉT 15
