A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-22 / 30. szám

ÉGTÁJAK

Kalliszthenész

(i.e. IV. sz. és i.sz. IV. sz.)

A "Kalliszthenész" név tulajdonképpen szimbólum. Ezen a néven foglaljuk össze azokat az irodalmi emlékeket és műveket, amelyek Nagy Sándor életével foglalkoznak. A Nagy Sándor hódításai nyomán keletkezett mondák az i.sz. III. században kezdenek regénnyé alakulni; ennek a regénynek az első változatát Kalliszthenésznek tulajdonítják, aki Arisztotelész tanítványa volt. Kalliszthenész Nagy Sándort

elkísérte Ázsiába, és a róla írt történeteket regényes elemekkel színezte ki. Nagy Sándort istenítette, de szót emelt a keleti jellegű királyimádat szertartása ellen. Nagy Sándor nem tűrte a bírálatot, s Kalliszthenészt kivégeztette (i.e. 327.). Kalliszthenész könyve nem maradt meg, de Nagy Sándor heroizálása a nép körében tovább folytatódott. Később a "Sándor-regény" anyagát a római császárság első századaiban összefoglalták, és hogy hitelesítsék: Kalliszthenész neve alatt adták ki. Az Ál-Kalliszthenész művét sok nyelvre lefordították. Az első latin feldolgozás szerzője Julius Valerius Alexander Polemius, később a történeteket Palladius püspök szerkesztette egységbe.

Nektanebos, a varázsló

Mondják, hogy Egyiptom legelső bölcs uralkodói isteni vérből származtak, és kétségtelen, hogy valamennyi közt a legbölcsebb Nektanebos volt, hiszen puszta szavával elérte azt, amit mások csak háborúval érhettek volna el. Mert engedelmeskedtek neki az elemek, úgy, hogy ha háború kitörése fenyegetett, ő nem mozgósított hadsereget, nem használt hadigépeket, hanem elvonult a palota legbelsejébe, és a titkos királyi termekbe, ott elrejtőzött egyedül, és csak egy kis medencét vitt magával. Ezt megtöltötte kristálytiszta forrásvízzel, aztán viaszból hajót és ember alakú szobrocskákat formált, s ezeket beletette. Ez az egész elkezdett úszni, s úgy látszott, hogy az eimberalakok is élnek és mozognak. Ébenfapálcát tartott a kezében, és varázsigékkel idézte az égi és alvilági isteneket, addig—addig, hogy fáradozásának meglett az eredménye: a kis hajó elsüllyedt a medencében; így történt, hogy mikor a viaszhajó a viaszemberkékkel együtt elsüllyedt, egyúttal valamennyi ellenség — ahányról csak hír érkezett — elmerült a tengerben. így hosszú ideig zavartalanul élvezte hatalmát.

Egyszer aztán jelentették neki, hogy közös akarattal valamennyi nép öszszefogott ellene (indusok, arabok, phoinikiaiak, parthusok, asszírok, továbbá szkíták, alánok, sőt még a keleti barbár népek is). Ennek hallatára összecsapta két tenyerét és harsányan elnevette magát.

Tehát szokásos varázsló mesterkedéséhez folyamodott; s mint mindig, most is elővette a medencét és egyéb szerszámait. A varázslásból azonban megtudta, hogy az ellenség legyőzi, és foglyul ejti, ha nem menekül. Erre leborotválta haját és szakállát, összeszedte minden kincsét, amije csak volt, és elhajózott Makedoniába. Ott fehér vászonruhát öltött, asztrológusnak adta ki magát, s mint egyiptomi próféta nagy sikerrel értékesítette tudományát.

Ez a Nektanebos tehát hamarosan olyan népszerűségre tett szert, hogy híre Olympias királynéhoz is eljutott.

Mivel a férje, Philippos király éppen háborúskodott valahol, a királyné ehhez a férfiúhoz folyamodott tanácsért. Mikor belépett a királynéhoz, esze ágában sem volt felséges úrnőnek szólítani őt, hiszen eszébe jutott, hogy ő is felséges úr volt nemrégiben. De amint észrevette, milyen gyönyörű asszony a királyné, forró szerelemre gyulladt iránta. A királyné leültette, és így szólt hozzá:

— Te vagy Nektanebos, a tudós varázsló? Mondd meg hát, miféle tudománnyal tettél szert oly nagy hírnévre, hogy mindig felismered az igazságot?

— Királyné — felelte erre a férfi —, az én jóstudományom igen sokágú, mert értenem és magyaráznom kell az álmokat, és a csillagok jeleit, hiszen ezekben van a jóslás minden titka, de ezenkívül is sok minden van, amit fel kell használnunk a jövendőmondáshoz.

Amint ezt mondta, mereven a királyné arcára szegezte szemét, úgyhogy Olympias meg is kérdezte:

— Miért nézel rám oly mereven, ó, próféta?

— Azért — felelte a férfi —, mert eszembe jutott az a jóslat, amelyet Egyiptomban kaptam az istenektől, hogy meg kell látnom a királynét, s ez, lám beteljesedett; továbbá, hogy nekem kell megjósolnom az igazat a királynénak. Ennélfogva kérdezz ki mindenről, amit csak tudni kívánsz.

És ezzel a keblébe nyúlt, és elővette azt a táblát, amelyet ennek a titkos tudománynak a beavatottjai varázstáblának neveznek: az arannyal és elefántcsonttal kirakott remekmívű tábla értéke vetekedett csodatevő erejével. Aztán elővette a hét csillagot is, valamint a horoszkópot, amelyen minden csillagképet más-más fém jelölt: a Jupitert megismerhette az ember az égszínkék kőről, a Napot a kristályról, a Holdat a gyémántról, a Marst a vérkőről, a Mercuriust a smaragdról; a Vénusz köve a zafír volt, a Szaturnuszé a kígyókő, maga a horoszkóp pedig hófehér márvány.

Olympias megcsodálta a csillagképeknek ezt a csodálatos változatosságát, közelebb húzódott Nektaneboshoz, kiküldött a teremből mindenkit, és így szólt:

— Kérlek, ó, próféta, nézd meg Philippos horoszkópját s az enyémet is: mert széltében-hosszában beszélik, hogy ha visszatér a háborúból, engem eltaszít, és másik nőt vesz feleségül.

Erre Nektanebos tüstént felállította a királyné horoszkópját, hogy megkeresse rajta azt, amire kíváncsi volt. Ennek végeztével így beszélt:

— Nem üres szóbeszéd az, amit hallottál, hanem a színtiszta igazság. Én azonban egyiptomi jóstudományommal segíthetek rajtad, s nem kell majd attól tartanod, hogy Philippos eltaszít. Amint én láttam, a sors úgy végzett felőled, hogy egyik istennel kell ölelkezned, akitől majd fiad születik, s ő bosszút áll mindenért, amit Philippos elkövetne tán ellened.

— És melyik istent kell majd ágyamba fogadnom? — kérdezte a királyné.

— Az egyiptomi Ammont — felelte a jós. — Ennélfogva ajánlom, hogy készülj fel erre a nászéjszakára, ahogy már az asszonyok szoktak, és ahogy királynői méltóságodhoz illendő. De előbb még álmot látsz, és álmodban megjelenik majd az isten, akivel nászodat tartod.

— Ha meglátom ezt az álmot — mondta rá a királyné —, már nem jósnak foglak tekinteni, hanem istenként tisztellek majd.

Nektanebos, amint a királynétól távozott, összekeresett mindenféle növényt, amelynek altató erejét ismerte. Miután ezeket leszedte, és levüket kifacsarta, viaszból kis női testet formált; ráírta a királyné nevét, kis ágyat készített neki, belefektette a szobrocskát, s miután mécseseket gyújtott körülötte, ráöntötte a növények altató nedvét, és nagy erejű titkos varázsigéket mondott el fölötte; ennek pedig az lett az eredménye, hogy mindaz, amit mondott, a királynénak úgy rémlett, mintha valóban álmodta volna. Ugyanis látta magát az isten ölelő karjaiban, és az ölelkezés után hallotta, amint maga az isten közli vele, hogy méhében magzatot fogant, s

16 A HÉT