A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-02 / 31. szám
NÉPRAJZ MINDENKINEK testáns iskolákat látogassanak, 1756-ban pedig a nem-artikuláris helyek protestánsait is a katolikus egyház felügyelete alá helyezte. (Ez a hodosi vizsgálat másik fontos előzménye.) Közben számos helyen erőszakos térítés folyt, s a királynőnek 1753-ban rendeletileg kellett utasítania a katolikus papságot a hatalmi eszközök elhagyására és békés, meggyőzéssel, igehirdetéssel való térítő tevékenységre. (1749- ben viszont épp a királynő rendeletére foglalták el a katolikusok erőszakkal a közeli Győr protestáns templomát. Az esetet Pataky László írja le részletesen A Győri Református Egyház története c. stenčilezett könyvében, 1985-ben.) A Habsburgok felekezeti politikája a magyar függetlenségi mozgalmak leverését, a szatmári bókét (1711) követő birodalmi konszolidáció, egy általunk is közvetlenül megélt, több tekintetben rokon politikai korszak vélt vagy valós érdekei szerint alakult ki. Egy fölmérés szerint, amely a 18. század harmincas éveiben készült, a történelmi Magyarország négy református egyházkerületének ötven egyházmegyéjében 1258 ilyen egyházközséget tartottak nyilván; ezt az állapotot kívánta állandósítani, ha már különböző bel- és külpolitikai okokból nem módosíthatta a római egyház javára, a Becsből irányított magyar egyházpolitika. Eszközeit közelről, szinte láthatón és tapinthatón épp ezekből a vizsgálati anyagokból ismerhetjük meg. A környék egyházi vonatkozású eseményei közül az hatott döntően a hodosi reformátusság életére, hogy 1761-ben a nagyabonyi Csiba Imre, akit megyei ügyészi minőségében már megismerhettünk, falujának templomot és iskolát emeltetett. A falu egymást gyorsan váltó plébánosai, Nómethy Mihály, Tánczos Ferenc, Rankovics József, Fejes András, Szily István, Csömöz László, Hury Pál, végül az itt 1725. szeptember 28-án elhunyt Nómethy János és utóda, az 1782-ig itt szolgált Mutnyánszky János átvették az őket a királynő idézett rendeletéi szerint megillető külön szerepeket, s az új hodosi mester fölbukkanását jelentették az egyházi és világi hatóságoknak. Ezért küldte ki a vármegye a nyomozó bizottságot Hodos falujába. (Folytatjuk^ Fotó: Prikler László A KELÉS Éppúgy, mint a népi kultúra egyéb területein, a népi gyógyítás kutatása során is megállapíthatjuk, hogy a megfigyelésen alapuló tapasztalatnak igen nagy jelentősége van. Különösképpen érvényes ez az ember egészségének megőrzésére, a betegségek elhárítására. Ezért nem csoda, ha egy-egy betegség népi gyógyítására különböző módszerek ajánlásait leljük fel, melyek több évszázados megfigyelésen alapulnak és a legkülönbözőbb környezeti tényezők hatására öltötték fel mai formáikat. Minden egyes betegség népi gyógymódjainak kutatásánál nemcsak arra igyekszünk választ kapni, hogy milyen módon számolhatjuk fel a betegséget magát, hanem kíváncsiak vagyunk a betegség keletkezésének okára, fajtáira, a betegség megelőzésére szolgáló eljárásokra is. A paraszti életforma korábbi higiéniai fogyatékosságai miatt a múltban igen gyakori volt a bőrfelületen jelentkező betegségek közül a kelés. Az orvosi szaknyelvben furunculus néven ismert kelés népi elnevezései a Csallóközben és Mátyusföldön a következők: kilis, kellís, kelevóny, gyűlés, fékéi, fökíl. A nép a kelésnek két fajtáját különböztette meg. Az egyik a könynyebben gyógyuló, rövid kezelést igénylő kelés volt, a másik pedig a vórkelós, amely piros volt, mint a vér, kemény, mély gyökérrel. Igen hosszadalmasan és nehezen gyógyult. A néphit szerint a rossz vértől keletkezett, s ha az egyik elmúlt, megjelent egy másik helyette. Feneketlen kelésnek is nevezték. E fajtáját megfázástól is lehetett kapni, s ha nem érett meg és nem fakadt ki magától, orvossal vágatták fel. Előtte azonban különböző háziszerekkel próbálták meggyógyítani. A kelés megelőzésére a 2. világháborúig a Csallóközben és Mátyusföldön általánosan ismert volt az aprószented korbácsolás vagy subrálás. December 28-án a legónykók fűzfavesszőből font, szalagokkal díszített korbáccsal házról házra jártak és a lányokat megvesszóztók, hogy ne legyen rajtuk kelés. Balonyban ezt a verset mondták ilyenkor Elérkezett aprószentek estéje, Ezeket a Heródes megölette, f^zek vért ontottak ártatlanokért. És nyertek a mennyországbein tiszta bért. Vesszőzós közben pedig ismételgették: "Egészséggel, üdvösséggel, több jóval, kevesebb bűnnel, kelés ne legyen a hátadon." Medvén így mondták: "Azért korbácsoltak, hogy keléses ne legyen a helye, ne érje a bőrt semmiféle veszedelem." A kelés gyógyítására a növényi eredetű gyógyszerek alkalmazása nagyon gyakori volt. A vöröshagymát különböző módon használták erre a célra. Gyakran csak nyersen egy hártyáját borították rá, vagy apróra megreszelve kötötték a kelésre. Mikor már ez jól megszívta a kelést, levették róla, és olyan helyen dobták el, ahol sokan jártak. Úgy hitték, akkor valakire ráragad a kelés. Szokás volt az is, hogy a nyersen lereszelt vöröshagymát szappanreszelókkel keverték habosra, ezt tették a kelésre. Ha kifakadt a kelés, kinyomták a gyökerét. Az így keletkezett fájdalmas sebet kamilla főzetével kellett mosogatni. A kelés kifakasztására a héjában parázsban sült vöröshagyma is igen hatásos volt. Ha a kelés megérett, hegyesre kipödört kenderkóccal húzták ki a völgyét. Jó szívató volt még az érett paradicsom, a nyersen apróra reszelt krumpli, a zsíron megdinsztelt petrezselyem zöldje, a tejben vagy vízben megfőzött lenmagkása, a muskátlilevél, a tengerihagyma megtört szára, a kövértyúklevél, a rozslisztből bekevert kovász. A kelés beborítására ajánlották még a tejfeles pelyhet, a nyúlhájat, a mézet, a friss marhaürüléket. Gyakran készítettek a kelésre mézes kovászt: egy kis rozsliszttel egy tojást és egy kanál mézet elkevertek, s ezt a kelésre kötötték. A jól megérett kelést papsajt főzetével mosogatták. A kelés népi gyógyítására felhasznált anyagok sokrétűsége is a betegség gyakoriságát bizonyítja. A gyógyításra használt gyógymódokban előforduló, érintkezési mágián alapuló irracionális elemek az idők folyamán csaknem teljesen elhomályosultak, s előtérbe kerültek a racionális gyógyító eljárások. DANTER IZABELLA Fotó: Kontár Gyula A HÉT 13
