A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-21 / 8. szám

KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — beszélgetés Dr. Lukács Tiborral a Csemadok KB vezető titkárával Zolczer László: A NIVA SAJT BÖLCSŐJÉNÉL Miklósi Péter: A MATESZ STÚDIÓ SZÍNPADA Kamocsai Imre: HÍVÓJELÜK OK3KTD Köbölkúti József: VESSZŐFUTÁS (elbeszélés) Lacza Tihamér: I. P. PAVLOV Címlapunkon Benyák József felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Fábry István elvtársat országszerte igen sokan ismerik, tisztelik és szeretik. Nyugdíjasként hogyan tölti napjait? — Napjaimat nyugdíjasként is munkával töl­töm. Sok a társadalmi tisztségem. Az ezek­ből a tisztségekből eredő feladatokat ugyan úgy, mint mikor munkaviszonyban voltam, igyekszem teljesíteni. A minap például Du­­naszerdahelyen a járás képviselői részére rendezett tanácskozáson, azt megelőzően az Antifasiszta Harcosok Szövetségének egy Prágában tartott értekezletén, legutóbb pe­dig a Csemadok Központi Bizottsága Elnök­ségének az ülésén vettem részt. Az iskolákba és az iró-olvasó találkozókra szóló viszonylag gyakori meghívásoknak is eleget teszek. Eze­ken a találkozókon emlékeimről beszélek. Az otthon töltött napjaimat a különféle elnöksé­gi anyagok tanulmányozásával és olvasással töltöm. Egyformán szeretem és érdeklődés­sel olvasom mind a mai, mind a klasszikus írók alkotásait. — Mi a titka annak, hogy Fábry István elvtárs 75 évesen is fiatal? — A „titok", ha ez egyáltalán titoknak ne­vezhető, a normális életmód. — A csehszlovákiai munkásosztály 1948 februárjában aratott győzelme évfordu­lójának előestéjén vagyunk. Fábry István elvtárs az évforduló kapcsán mire em­lékszik? — A februári eseményeknek aktív résztvevő­je voltam, így mindenre emlékszem, ami akkor nálunk és velem történt. Akkoriban Kassán voltam párttitkár. 1948. február 21-én délelőtt a felsőbb pártszerveklől azt az utasítást kaptam, hogy szervezzek mun­kásokból. parasztokból, haladó szellemű ér­telmiségiekből népi milíciát, amely a reakci­ósok esetleges támadása esetén képes lesz megvédeni a gyárakat, a vállalatokat és a hivatalokat. Azt hittem, hogy a szervezésre hosszabb idő, esetleg egy-két hét áll majd rendelkezésemre. Ám az idő sürgetett, azon­nal cselekednem kellett. Összehívtam a ve­terán párttagokat és elmondtam, hogy a munkásosztály hatalma forog kockán, nincs idő a tétovázásra. Az elvtársak megértették szavaimat és vállalták a kapott feladatot. Még aznap délután felvonultunk a városban, szervezetten, fegyverrel. Tüntettünk a mun­káshatalom mellett.., — Az 1948-as februári győzelem lehető­vé tette a Csehszlovákiában élő nemze­tiségek helyzetének a rendezését. Fábry István elvtárs ezen a területen is kima­gasló munkát végzett. Hogyan kezdett el az 1948-as februári győzelmet köve­tően dolgozni? — Sok gondot kellett megoldani és a munka a győzelem után sem volt könnyű. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége 1948 októberében kinevezett az SZLKP KB titkárságán alakított nemzetiségi bizottság titkárává. A csehszlovákiai magya­rok helyzetének a rendezésére létrehozott öttagú bizottság, amelynek velem együtt még tagja volt: Major István, Lőrincz Gyula, Rabay Ferenc és Kugler János a párttól azt kapta egyik legfontosabb és legsürgősebben elvégzésre váró feladatként, hogy szervezze meg egy magyar nyelvű újságnak a kiadását és egy — a kommunista párt által irányított — kulturális szervezetnek a magalakítását. — Mint a nemzetiségi bizottság titkára, milyen lépéseket tett e feladat megvaló­sítása érdekében? — A nemzetiségi bizottság titkáraként is gyorsan és megfontoltan kellett cseleked-FÁBRY ISTVÁN, a Szlovák Nemzeti Tanács nyugalmazott _________alelnöke_________ Ha születési adatai nem bizonyítanák, senki sem hinné, hogy Fábry István elv­társ, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Nemze­ti Tanács képviselője, a Szlovák Nemzeti Tanács nyugalmazott alelnöke, a Csema­dok KB Elnökségének tagja és még szá­mos más tisztség viselője 75 éves. Krasznahorkán (Krásnohorské Podhradie) született 1911. august us 26-án. Az alap­iskola elvégzése után a rozsnyói üze­mekben kezdett el dolgozni. Előbb a vas­érc-pörkölőben, majd a bányában. Tizen­öt éves korában lépett be a kommunista ifjúmunkások üzemi szervezetébe, majd 19 éves korában (1930-ban) Csehszlová­kia Kommunista Pártjába. Kommunista elveiért és a dolgozók érdekében kifejtett munkásságáért a régi rendszer urai több­ször bebörtönözték és kegyetlenül megkí­nozták. A forradalom katonáját a szoci­alizmus lelkes hívét azonban a legna­gyobb megpróbáltatás sem tudta elnémí­tani. Szüleihez és testvéreihez hasonlóan a legnehezebb években is harcos kommu­nistaként vállalta az életet. Testvérbátyja: Fábry József a Rozsnyó (Rožňava) környé­kén harcolt Petőfi Sándor-partizánosztag­­nak volt az egyik parancsnoka és a szlo­vák nemzeti felkelésben szerzett elévül­hetetlen érdemeket. Fábry István elvtárs a második világháború során a Vörös Had­seregbe jelentkezett szolgálattéteire. Csehszlovákia felszabadításáért fegyvere­sen harcolt. A felszabadulás után előbb Tornaiján (Šafárikovo), később Kassán (Košice), majd Bratislavában végzett párt- és állami tisztséget. A Szlovák Nemzeti Tanács alelnökekérrt 1975-ben vonult nyugdíjba. Munkásságát többek között a Szabadságért Aranycsillag I. fokozatával, a Magyar Népköztársaság Érdemrendjé­vel, a Munka Érdemrenddel, a Vörös Csil­lag Érdemrenddel, a Nagy Honvédő Hábo­rú I. fokozatával, a Győzelmes Február Érdemrenddel, a Köztársasági Érdemrend­del, valamint a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott Béke és Barátság Érdemrenddel jutalmazták. Néhány napja az egyszerű, szépen beren­dezett. ragyogóan tiszta bratislavai laká­sában kerestem fel. ahol az ugyancsak gö­­möri származású Erzsébet feleségével él. nem. Kinevezésem után kapcsolatot terem­tettünk a Csehszlovákiában maradt magyar nemzetiségű kommunistákkal. Felkerestük a párt járási szerveinek és szervezeteinek ve­zetőit, értekezletet szerveztünk Bratislavá­ban és a déli járásokban. Az értekezleteken arról tájékoztattuk a megjelenteket, hogy a párt miként akarja érvényesíteni a lenini nemzetiségi politikát és miként akarja ren­dezni a csehszlovákiai magyarok helyzetét. — Milyen volta visszhang?A résztvevők hogyan fogadták a párt törekvését? — A jó szándék és a jó törekvés megértésre és támogatásra talált. A körlevelekben meg­fogalmazott és az értekezleteken ismertetett elképzelések megismerése után egyre töb­ben kerestek fel az ország minden részéből és felajánlották munkájukat, segítségüket. — Az indítás hogyan történt? — Sokat vitatkoztunk arról, hogy miként ne­vezzük az induló magyar nyelvű újságot és a kulturális egyesületet. Nekem a Vörös Had­sereg által a háborúban Új Szó néven kiadott magyar nyelvű lap jelentette a példát. Az új lapnak is ezt a nevet javasoltam. A bizottság elfogadta javaslatomat... A kulturális egye­sület szervezésekor a nemzetiségi bizottság két fő munkacsoportot alakított. A Lőrincz Gyula vezette munkacsoport az alakuló köz­gyűlés beszámolóját és az alakuló közgyűlés felhívását szövegezte meg. Az általam veze­tett másik munkacsoport az alakuló közgyű­lés adminisztrációs és technikai ügyeit intéz­te. Most — lassan 40 év távlatából — bátran állíthatom, hogy munkánk nem volt hiábava­ló. Az Új Szó is és a Csemadok is teljesíti a párt által meghatározott feladatokat. — A forradalom katonája címmel ma­gyarul is. szlovákul is megjelent Fábry elvtárs emlékirata. Lesz a könyvének folytatása is? — Szeretném, ha lenne. A forradalom kato­nája című könyvemben életemnek a felsza­badulásig történt eseményeit írtam meg. Beszámoltam a 20-as és a 30-as évek mun­kásmegmozdulásairól, az emlékezetes május elsejékről, a bérharcokról, a nagy sztrájkokról és tüntetésekről. Felidéztem a spanyol pol­gárháborúban szerzett személyes élménye­imet, valamint a fasizmus ellen, a felszaba­dulásért vívott harcot. Az új kötetnek, a szocialista társadalom építése közben szer­zett emlékeket kellene felidéznie és bemu­tatnia. Remélem, hogy lesz erőm és időm ezt a kötetet is megírni. — Könyvéből, cikkeiből és személyes el­beszéléseiből jó! ismerjük Fábry elvtárs múltját és életét. A családjáról azonban viszonylag keveset tudunk. Mondana né­hány szót erről is? — Lassan ötödik évtizede élek harmonikus családi életet. Feleségem, aki már szintén nyugdíjas, mindenkor jó élet- és harcostár­sam volt. Megosztottuk gondjainkat, s közö­sen küzdöttünk a jobb életért. Két fiunk, egy lányunk és négy unokánk van. Gyerekeink a szülők által választott utat járják: kommunis­ták. A család gyakran találkozik és kölcsönö­sen segítjük egymást. Úgy érzem, hogy ná­lunk a szavak és a tettek a család tekinteté­ben is fedik egymást. Beszélgetett: BALÁZS BÉLA Fotó: Prand! Sándor 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom