A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-21 / 8. szám

KUN BÉLA centenáriuma Száz éve. 1886. február 20-án született Kun Béla, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő harcosa. Ö is, mint számos harcostársa, mélyről in­dult. Újságíróként kezdett el dolgozni. Előbb Kolozsvárott és Nagyváradon, majd Buda­pesten. Az első világháború orosz frontján 1916-ban fogságba esett. Az akkor már képzett mar­xista a szibériai Tomszk városában levő hadi­­fogolytáborban csoportot szervezett a hala­dó gondolkozású hadifoglyokból és kapcso­latot teremtett a bolsevikokkal. A nagy októ­beri szocialista forradalom győzelme után Petrográdba, majd Moszkvába ment. Köz­vetlen kapcsolatban állt Leninnel, aki még oroszországi tevékenysége alatt megismerte és nagyra becsülte őt. Erről maga Lenin egy 1919 márciusában hanglemezre felvett be­szédében igy nyilatkozott: „Kun Béla elvtár­sat jól ismertem már akkor, mikor hadifogoly volt Oroszországban és nemegyszer jött hoz­zám beszélgetni a kommunizmusról és a kommunista forradalomról." Kun Béla 1918 novemberében illegálisan Magyarországra érkezett és hozzáfogott a Kommunisták Magyarországi Pártja megala­kításához. Erőfeszítését 1918. november 24-én siker koronázta. Az alakuló pártérte­kezlet őt választotta a központi bizottság elnökévé. Cikkei, brosúrái, szónoklatai milli­ók érdekét fejezték ki. A Magyar Tanácsköz­társaság 133 napjának szinte minden lénye­gesebb eseménye kapcsolatban volt szemé­lyével és tevékenységével. A Tanácsköztár­saság leverése után Ausztriába, majd ismét a Szovjetunióba került. Mindig, mindenütt fontos pártmunkát végzett. Kiemelkedő sze­repet játszott a Kommunista Intemacionálé tevékenységében is. A húszas évek derekán a kommunista pártok irányvonalának kialakí­tásán fáradozott. A merev és szektás néze­tek rá is hatással voltak, esetenként az ő magatartását is meghatározták. A harmincas évek derekán irt levelei és cikkei azonban arról tanúskodnak, hogy sok belső vívódás után felülvizsgálta korábbi nézeteit és meg­értette, hogy a fasizmus elleni közös harc megteremtése csak akkor lehet eredményes, ha mind a magyar, mind a nemzetközi mun­kásmozgalom felülemelkedik a kommunisták és a szociáldemokraták közötti kölcsönös vádaskodáson; ha elveti a „szociálfasizmus" fogalmát, ha — a kor követelményének meg­felelően — szövetségi politikát alakít ki mind­azokkal, akik hajlandók harcba indulni a legnagyobb ellenség: a fasizmus ellen. Kun Béla a Komintern 1935-ben megtartott — fordulatot hozó — VII. kongresszusán el­hangzott felszólalásában helyeselte a Dimit­rov beszédében, illetve a határozati javaslat­ban kifejtett irányelvet. Egyben önkritikusan hangsúlyozta, hogy a Kommunisták Magyar­­országi Pártjában a súlyos, a párt elszigete­lődését okozó szektás hibák után, a Kommu­nista Intemacionálé segítségével sikerült „egyelőre csak megindítani" a fordulatot az új politika alkalmazásához. Néhány, 1936 elején megjelent írásában megkezdte az ak­kori magyarországi viszonyokra alkalmazni a munkásegységfront az antifasiszta népfront elveit. Ezek és a későbbi időszakban irt cikkei azonban nem jutottak el a címzettek­hez, így a kívánt hatást sem ér/het/ték el. Kun Béla koholt vádak alapján 1937-ben börtönbe került, ahol 1939-ben halt meg. Az SZKP XX. kongresszusát követő időszakban kapott elégtételt: nyilvánosan rehabilitálták. Munkásságáról — centenáriuma alkalmából — világszerte megemlékeznek. (zsa) Gustáv Husáknak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének meg­hívására január 31-én Csehszlovákiába látogatott Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság elnöke. A két elnök eszmecserét folytatott a cseh­szlovák-osztrák kapcsolatok jelenlegi helyzetéről és távlatairól, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. (ČSTK felvétel) VISSZAPILLANTÓ JANUÁR-FEBRUÁR '86 A keddi felbocsátás után röviddel felrobbant Challenger Űrrepülő­gép után kutató mentőhajók nem találtak olyan nyomokat, ame­lyek arra utalnának, hogy a hét SZERDA 29 űrhajós közül bárki is túlélte vol­na a katasztrófát — közölte az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA. Bécsben megkezdődött a közép­európai fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről szóló tárgya­lások 38. fordulója. A tanácskozá­son Valerian Mihajlov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője is fel­szólalt. Felhívta a figyelmet a Mi­hail Gorbacsov január 15-i nyilat-CSÜTÖRTÖk 30 kozatában foglalt legújabb szov­jet békekezdeményezésekre, amelyek azt feltételezik, hogy 15 éven belül a világ megszabadul­hat a nukleáris eszközöktől és valamennyi tömegpusztító fegy­vertől. Prágában befejeződött a cseh­szlovák—nicaraguai gazdasági, kereskedelmi és tudományos­­műszaki együttműködési vegyes bizottság harmadik ülése. A ta­nácskozás zárójegyzökönyvét ni-PÉNTEK 31 caraguai részről Henry Ruíz Her­­nández külügyi együttműködési miniszter, csehszlovák részről Bo­humil Urban külkereskedelmi mi­niszter irta alá. Varsóban befejeződött a LEMP KB 24. ülése, amelyben Wojciech Jaruzelski, a Központi Bizottság első titkára elnökölt. A Központi Bizottság a LEMP programterve-SZOMBAT 1 zetének párton belüli megvitatá­sáról, továbbá az oktatási rend­­sizer fejlesztéséről szóló határoza­tot hagyott jóvá. Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka hivatalos baráti látogatásra Ma-VASARNAP 2 gyarországra érkezett. Kíséreté­ben volt Anatolij Gribkov hadse­regtábornok, az egyesített fegy­veres erők vezérkari főnöke. Ľubomír Štrougal szövetségi mi­niszterelnök a prágai Hrzán-palo­­tában fogadta Andrej Lukanovot, a Bolgár Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnökhelyettesét, HÉTFŐ 3 a csehszlovák—bolgár gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működési vegyes Bizottság 25. ülésén részt vevő küldöttség ve­zetőjét. A havannai Kongresszusi Palotá­ban 1784 küldött és 186 külföldi delegáció jelenlétében Raul Cast­ro, a Kubai Kommunista Párt Köz-KEDD 4 ponti Bizottságának másodtitká­ra megnyitotta a Kubai Kommu nista Párt III. kongresszusát. HÉTVÉGI IEVÉL Nem pirosbetűs ünnep, de mi így is minden évben megemlékezünk jelentőségéről. 1948. február 25-e valóban különös helyet kapott legújabbkori történelmünkben. Valljuk, hogy a munkásmozgal­mi hagyomány a mai valóság közvetlen természe­tes előzménye. Számunkra egész országunk törté­nelmi hagyományának legfontosabb összetevője. A szocializmus — mint a februári győzelem gyümölcse — fokozatosan megteremtette a közös haza egyetemes politikai, gazdasági, szellemi bir­tokba vételének a feltételeit Gondolnunk kell itt a munkásosztály létszámának és képzettségi szint­jének nagyarányú emelkedésére, az értelmiségiek számának ugrásszerű növekedésére és ezen belül a falusi értelmiség kialakítására is. Tudjuk, há­nyán laknak új házban, új lakásban, azt is tudjuk, hogy az iskolások főiskolai hallgatók száma hány­szorosára nőtt, ismerjük a növekvő fogyasztás adatait De azt is tudjuk — tudatosítjuk —, hogy fejlődésünk minőségileg új szakaszához érkez­tünk. A CSKP nemrég közzétette a gazdasági és társadalmi fejlődés fő irányait tartalmazó doku­mentumot. amely az országos vita és a XVII. kongresszus jóváhagyása után az ezredfor­dulóig programunkká válik. Ennek szellemében mondotta a napokban lubochňai beszédében Jo­zef Lenárt elvtárs, hogy jobban kell hasznosítani a szocialista tulajdon előnyeit, egybekapcsolva azo­kat a tudományos technikai forradalom vívmá­nyaival. Ezt annál is inkább hangsúlyoznunk kell, mert már a marxizmus klasszikusai rámutattak, hogy a szocializmus csak akkor tudja majd betöl­teni történelmi rendeltetését ha az egész világkul­túra és civilizáció alapjára épül és szüntelenül az élenjáró tudományos technikai eredményekre ori­entálódik. Joggal hangzik el ezzel kapcsolatban az a figyelmeztetés is, hogy a tudomány és technika legújabb vívmányainak bevezetése az intenzív gazdasági fejlesztés útjára való áttérés legalább olyan erőfeszítést kíván, mint 1948 februárja után az ország iparosítása, vagy a mezőgazdaság szocializálása volt. Természetesen ez nem lehet rövid folyamat mert feltételezi a műszaki felújítást, az ésszerűsí­tést a progresszív termelési tapasztalatok átvéte­lét, a nyersanyag, az anyag és az energia lehető legtakarékosabb felhasználását. Ezért mondjuk, hogy a szocializmusnak a tudományos technikai forradalom elsajátítása útján történő fejlesztése alkotja korunkban a társadalmi haladás fő vona­lát A tudományok művelőivel egybehangzóan vall­juk, hogy az emberiség jövője nem eleve adott nem egyértelműen előre meghatározott Ez a jövő harcban születik, de az a fontos, hogy az emberi­ség rendelkezik a jobb jövő reális távlatával, és ezt a távlatot csak a szocializmus nyitja meg. Az új társadalmi viszonyok teszik majd lehetővé azoknak a hatalmas erőknek a megfékezését amelyeket a modern tudomány ad az ember kezébe. S akkor az emberi értelem gyümölcsei a tudomány és a kultúra évszázados fejlődésének vívmányait nem fogják a civilizáció megsemmisí­tésére felhasználni, hanem éppen ellenkezőleg, ezek az eredmények megsokszorozzák az embe­rek alkotó energiáját Ez lehetővé teszi, hogy az emberiség az élet új magaslataira emelkedjen. A szocialista eszmék elvezetnek az emberi értelem és a humanista eszmények igazi győzelméhez. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében látjuk a harmincnyolc év előtti februári győzelem értelmét is. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom