A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-30 / 40. szám
Hallottuk- olvastuk' láttuk Innen'onnan FOLYÓIRAT Bohemia et Hungária Kedves figyelmesség volt a Magyar Kultúrától megrendelőit a szegedi irodalmi és kulturális folyóirat júliusi számával megajándékozni. Személy szerint nagyon hálás vagyok érte. A Tiszatáj rangos lap, mind tartalmilag, mind formailag egyenrangú társa a fővárosi kiadványoknak. Az utolsó szám — a mi szemszögünkből ítélve — még az eddigiektől is figyelemre méltóbb, ugyanis szinte egész terjedelmében a cseh—magyar kapcsolatokkal foglalkozik. A bevezető tanulmány „szövetségek és konfliktusok, dinasztikus összefonódás és érdekellentétek, sokrétű kulturális-gazdasági csereforgalom és egymás ellen viselt háborúk", de emellett még sok-sok pozitív hagyomány (Adalbert prágai püspök. Húsz János, Comenius) említésével vázolja fel a két nemzet kapcsolatait a Premysl uralkodóház Csehországáhak és az Árpádok Magyarországának létrejöttétől a modern történelem sorsdöntő pillanatáig. Két központi területre összpontosít az öszszeállítás: az irodalmi és a históriai közösségre. A cseh irodalom legjavát — igaz, terjedelmi okokból erősen megrostálva — bemutató szemelvényeket (F. Halas, 0. Brezina versei, J. Hašek és B. Hrabal prózája) kiváló szakemberek irodalmi tanulmányai egészítik ki: Kiss Gy. Csaba a cseh irodalom családregényeiről, Dobossy László Hasekröl, Berkes Tamás Fuks és Hrabal írásairól elmélkedik. Rendkívül értékesek a történelmi kapcsolatokat taglaló dolgozatok: Szarka László, Nagy József Zsigmond, s mindenekelőtt Heiszler Vilmosnak a 19. századi cseh és magyar nacionalizmust tárgyaló tanulmányai. Végül két írást kell még említenünk. Milan Navrátil, a modern magyar irodalom kitűnő fordítója és Bába Iván irodalmunk cseh fordításával foglalkozik, főleg a Rákos Péter szerkesztette Nyugat-antológia, a Velká generace kapcsán. A lapot a cseh szecesszió világhírű festőjének és rajzművészének,.Alfons Muchának rajzai díszítik. Fehér Péter HANGLEMEZ Kihajolni veszélyes Ez a címe a pop-műfaj élvonalbeli magyarországi művelője, Szűcs Judit legújabb nagylemezének. Némileg más stílusú és tartalmú dalokkal találkozunk ezen a lemezen, mint amilyeneket Szűcs Juditnál megszoktunk. Ezek az új dalok valahogy szókimondóbbak, kevésbé líraiak, vadabbak, talán szenvedélyesebbek is az eddigieknél és kissé új oldaláról is bemutatják a népszerű pop-sztárt. A lemez néhány száma, mint pl. a „Didididididididergek" vagy a „Sex-ideál" a lemez megjelenése után rögtön a slágerlisták vezető dalai közé kerültek. Meglepő, hogy a lemez tucatnyi száma közül kilenc — Bob Lanky szerzeménye. Hiába leltározunk az emlékezetünkben. Bob Lanky nevű külföldi szerzőt ott nem találunk. Nem is találhatunk, hiszen a „titokzatos" és meglehetősen produktív szerző, aki a Bob Lanky álnév mögött megbújik, nem más, mint a Hungária-együttesből kivált dobos és zeneszerző — Szikora Róbert. Az együttműködés szerző és énekesnő szerencsés egymásratalálása; hiszen annak ellenére, hogy más jellegű és témájú dalokról van szó, mint amilyenekkel Szűcs Judit, a „diszkókirálynő" régebbi lemezein meghódította hallgatóit, a siker mégis egyértelmű. A dalok a komponista Szikora Róbertét tehetséges és» újítani tudó zeneszerzőként mutatják be számunkra, Szűcs Judit pedig a daloknak szakavatott előadója. Annak ellenére, hogy némi stílusváltásra kényszerült, mind hangja, mind előadóművészi képességei és játékossága jól idomultak a melodikus, jó ritmusú és ötletekben sem szegény dallamokhoz. Kétségtelenül előrelépés ez a lemez Szűcs Judit felfelé ívelő pályáján. A címadó dal és a már fentebb említett szerzemények előadása is jól illusztrálja a fentebb elmondottakat. A lemez egyértelmű tanulsága: Kihajolni (utazás közben), minden bizonnyal veszélyes, újítani azonban — sem Szűcs Judit, sem Szikora Róbert számára — egyáltalán nem veszélyes, sőt hasznos és kívánatos! Sági Tóth Tibor KÖNYV Tamás Mihály prózája A Madách Kiadó „Csehszlovákiai Magyar írók" sorozatában jelent meg Tamás Mihály első köztársaságbeli magyar iró három legjelesebb műve (A Két part közt fut a víz; Mirákulum; Drótvasút). A Két part közt fut a víz c. regényt több mint tíz esztendeje (1970) már kiadta a Madách az író neve tehát nem teljesen ismeretlen a mai olvasó előtt. Tamás Mihály egyike volt a legfigyelemreméltóbb hazai magyar íróknak, jó elbeszélő készsége az átlag fölé emelte őt. Történeteinek hangulatteremtő ereje már az első oldalaknál megkapja az olvasót s a továbbiakban csak fokozza érdeklődését. Karakterei plasztikusak, valószerűek, mindig jól beilleszkednek társadalmi helyzetükbe, a kor szemléletébe. Tamás témaválasztása nem tűri az extremitást, túlnyomórészt saját élményeiből merít, élete eseményeit gyúrja regényekké, elbeszélésekké. Polgári humanizmusa, szociális érzékenysége ott vibrál történeteiben, felfedve etikáját. A saját élményanyag különösen a Két part közt fut a víz-ben érződik. A beregszászi Bodák István műegyetemi hallgató az államfordulat idején Pesten tanul és onnan járogat haza. Útlevél nélküli utazgatása bonyodalmakba keveri, miközben megjelennek előttünk a régi és az új rend különféle karakterei, a régi és az új urak, katonák, parasztok, szervezkedő dzsentrik és a cseh hivatalnokok, a kisváros és a nagyváros jellegzetes alakjai. A regény színesen eleveníti föl a húszas évek elejének lassan eszmélkedö, de színes és eleven világát. A Mirákulumban egy fiatal plébános és egy falu parasztjainak viszonyát rajzolja meg az iró. A Drótvasút egy Kárpátaljára került mérnök és egy ruszin szolgálólány szerelmének tragikus története. Tamás Mihályról a Magyar írás 1933-as évfolyamában Féja Géza, aki a kor egyik legjobb epikusának tartotta, ezt mondta róla: „Kisregényeiben már az érett művész jelentkezik." A beregszászi születésű építészmérnök. Tamás Mihály a húszas évek elején adta ki első kötetét, Novelláskönyv címmel. Polgári foglalkozása mellett több lapnak volt a munkatársa, szerkesztője a Tátra című irodalmi folyóiratnak. Több elbeszéléskötetet, regényt írt, utolsó regénye Maris címmel 1944-ben jelent meg. 1967-ben bekövetkezett haláláig Ausztráliában élt. -dénes-Esterházy Péter: Fuharosok „Hát megjöttek! Hát megjöttek a /fuharosok. Az ö kurjantásaik verik/ szét a hajnalt — szakadt, szürke/ nyűtt — a csend törékeny és üres. /Látttam nővéreim rettenetes arcát!/ — ádáz! ádáz/ — Drágáim, az istenért,/ dehát mi történt? ..." Valóban, mi történt? Az alig harminchét rom esztendős Esterházy Péter, két, immár „Zsebkönyvtár" sorozatban is újra kiadott novellás kötet /Fancsikó és Pinta — Pápai vizeken ne kalózkodj /s a „Termelési regény" után, immár harmadik kötetét nyújtja át egy sorozatnak (Függő, 1981 — Ki szavatol a lady biztonságáért; Fuharosok, 1983), melynek első két kötete még alcímében / Bevezetés a szépirodalomba) emelte ki a sorozatjelleget, a „Fuharosok" minősítése viszont már egyszerűen csak „regény" (noha a három közül ez a legkevésbé regény, dehát Esterházy műfaj-megjelöléseit sohasem kell komolyan vennünk, ellenkezőleg, éppen a fonákját kell értenünk alatta). • Hogy mégis egyazon ciklusról van szó, azt a mélyebb összefüggéseken túl a kötet formátuma is bizonyítja, hisz ugyanabban a külcsínben látott napvilágot, mint az előbbi kettő. „Valami kezdett kiválni a konyhai / zörejekből, a kacajokból és a sercenő tűz / zajából, távoli, rossz hang, hosszas / vonítás, majd gyors, éles vinnyogás / — mindenki bőségesen itt, a kutya üvöltés őrjöngésbe emelkedett — ezek a mi / komondorjaink — mi ez?, fordult ki / anyánk öleléséből, mi ez? ismételte / édesanyánk—" Valóban, mi ez, kérdezhetjük újfent mi is, az előbbi „mi történt"-tünk után? Mert hogy a „Fuharosok" nem regény, az napnál világosabb. Bizonyítja ezt maga a szerző, midőn szövegét eleve úgy tördeli sorokba, s úgy szedeti ki, ahogy mifelénk a verset szokták, noha az is bizonyos, hogy a „Fuharosok" nem vers, a versnek nemcsak Arany János-i értelmében, de még Juhász Ferenc-i, Nagy László-i értelmében sem? Mi hát akkor? A harminc egynéhány esztendős Esterházynak szemmel láthatóan az sikerül, ami oly kevés avantgardistának sikerült — a kör négyszögesítése. Avantgardista, se nem vers, se nem próza, lebegő szövegeit nemcsak hogy évről évre jelenteti meg a Magvető, hanem eme „szövegeivel" még közönség-sikere is van. S hogy miről szól végül is a „Fuharosok"? Ennek megfejtését a nyájas olvasóra hagyjuk. „Ülök a lavórban. Kapargatom, /ahogy előbb a zománcot, a vérdarabokat./ Az én vérem ez. Az öblítés nem fáj./ Túl vagyunk rajta megint, lihegik /mámorosán nénéim. Túl, túl, /drágáim, mondja édesanyánk, nehéz, /öreg kezével fejemet simogatja, /túl, és van só, krumpli és petrezselyem./ Elkezdünk szívből nevetni." -cselényi-A XX. század elején a mari nemzetiség is kihalásra volt ítélve. A marikat a cári Oroszországban kitelepítették a kazányi, a Nyizsnij Novgorod-i és a vjatkai kormányzóságok határvidékeire. Ezeken a területeken csak az erdőirtással szabaddá tett földet művelhették meg. Az újjászületést a Szovjetunió létrejötte jelentette a marik számára. Lenin és Kalinyin 1920 novemberében irta alá az autonóm területük megalakításáról szóló rendelkezést. Ebből később autonóm köztársaság lett. 23 200 négyzetkilométernyi területén ma 706 000 ember él. A köztársaság üzemei papírt és műbőrt állítanak elő. Itt gyártják az egész szovjet kereskedelemben használt hűtőberendezések több mint felét. Iparának fontos ágazata a gépgyártás. Legismertebbek a Joskar-Ole-i fakitermelő kombájnok. A képen a Lenin tér Joskar-Ole-ban. Szemközt a Sktean Állami Zene és Drámai Színház. A hátuljával szerencsére nincs baj... Maxi match-boxok a parkolóban brémai ezermester keze munkái 8
