A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-12 / 28. szám
ZS. NAGY LAJOS: India fővárosában, Delhiben tarkára festett teherautók járják az utcákat. ► Svájci ékszerészek újszerű munkája nyerte el a Diamonds International cég formatervezési díját. A Guerci e Pallavicini cég olyan gyűrűt készített, amelyet bárki bármelyik ujjára fölhúzhat, s ehhez csupán a gyűrű nagyságát szabályozó csavart kell beállítani. CERUZASOROK ÜR-ÜGY Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, nyolc nap után visszatért a földre. Ezt — mint ahogy az első sajtóértekezleten elmondta — egyebek között abból állapította meg, hogy amikor Bajkonurban, immár a földi ágyban, felébredt és körülnézett, senkit sem látott a plafonon, vagy a fülke oldalfalán heverészni. Kint a világűrben ugyanis az lett volna a természetes, hiszen mindnyájan láthattuk — a tévéközvetítések jóvoltából —, hogy az űrhajósok úgy úszkálnak az űrkabin belsejében, mint a halak az akváriumban. S mivel ismerjük az okát — súlytalanság —, már nem is látjuk nagyon groteszknek ezt a helyzetet. Sőt, azt gondolom, onnan kintről, a világűrből nézve mi vagyunk kissé groteszk helyzetben. Kintről mosolyogni való lehet, ahogy roskadozva cipeljük hetven-nyolcvan kilónyi (test) súlyunkat, bárhogy szeretnénk, nem alhatunk lebegve a mennyezeten vagy a jegenyefa reszkető levelein, nehézkesen cammogunk föl holmiféle lépcsőkön, a szívünk reszket és verejtékezünk, aztán megnáthásodunk, mert nem működik lakásunk klimatizáló berendezése, mert itt nem úgy van, mint a Szojuz 35-ön és 36-on vagy épp a Szaljut 6 űrállomáson, hogy minden kifogástalan, hűtés, fűtés, szívműködés stb. Itt bizony vannak még hiányosságok. Mégis ezt kell szeretnünk: a perceket késő, poros autóbuszokat, növekvő testsúlyunkat és súlyosodó felelősségünket. Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubászov is viszszajött, holott többször is azt nyilatkozták, hogy igen jól érzik magukat a világűrben, s ezt nem is vonjuk kétségbe, elhisszük nekik, hiszen láthattuk és hallhattuk, még a humorukat is megőrizték, tréfáltak és tréfából majdnem lenyírták a magyar űrhajós bajuszát, visszajöttek, pedig valamennyi műszerük remekül működött, másodpercnyi pontossággal tevékenykedtek, nem fáztak és nem volt melegük, nem kellett sorban állniok élelmiszerért, lakáskiutalóért, ezért-azért, visszajöttek ide közénk, pedig jól tudják, hogy itt az élet nem fenékig . .. súlytalanság. ZIVATAR Előtte: fülledt levegő, magas légnyomás, szélcsend, oxigénhiány, tompa szívkörüli fájdalmak, fülzúgás. Magyarul: az embert a guta kerülgeti. A villámlás éjfélkor kezdődik — egyidőben az éjféli hírekkel. „Fluang Hua kínai külügyminiszter Svédországba érkezett". Bum. Kikapcsolom a rádiót, mert még belémvág egy villám. Elhitetem magammal, hogy javul a közérzetem: nagy a zenebona odakint, a kerti fákat viharos szelek csavargatják, a zivatar délről érkezett, a szobámban szinte felforrósodik a levegő, be kellene csukni az ablakot. Vajon mit akarhat Fluang Flua Svédországban? Komolyan érdekel? Legalább annyira, mint hogy Maigret megtalálja-e a szerencsétlen kis Louise gyilkosát. Azaz: nem túlságosan. Ilyen zivatarban egyiknek sincs különösebb jelentősége, kint elered az eső. Olyan, mint valami szapora dobpergés: „Közhírré tétetik..." Mintha a zsélyi kisbírót hallanám: „Közhírré tétetik, hogy Maigret felügyelő közönséges alkoholista ... továbbá, hogy az amerikaiak újabban kínai pálinkát isznak moszkvai vodka helyett, Cartert viszont Miamiban sörösüveggel dobálják ..." A zivatar elmúlt, helyette szépen és csendesen esik az eső. Ennek ellenére kint szinte hajnali derengés van, mintha a falombok világítanának. A feketerigók pontosan négy órakor kezdenek fütyülni. Szebben fütyülnek, mint Hackí Tamás. A cinkék koncertja négy óra öt perckor kezdődik, a verebeké négy óra tiz perckor. Maigret felügyelő éppen pernot-t iszik egy párizsi lokálban, bosszantóan sokat iszik a felügyelő, s a tetejében szolgálat közben is vedel. A macskám csuromvizesen mászik be az ablakon, olyan csapzott, mint a külpolitikai helyzet. Valahol egy csalogány is csattog... DONALD-KACSA DÍJ? Az V. Dunamenti Tavasz gyermekfesztiválról szóló tudósítást olvasom, amelyben az áll, hogy a „gyermekzsüri Donald-kacsa díjával" ezt vagy azt a csoportot tüntették ki. Donald kacsával nekem ezidáig soha nem volt semmi bajom. Még az se zavart, hogy tömegcikk lett a kedves, totyogó jószágból: hogy pléhből, drótból, műanyagból gyártottak belőle néhány százezret vagy talán milliót is, s hogy a gyermekszobák faláról — már ahol van gyermekszoba — szinte sehol sem hiányzik. Mondom, eddig semmi bajom nem volt őkacsaságával, noha talán kissé túlzottnak éreztem népszerűségét. Most azonban ez a Donald-kacsa díj egy kicsit meghökkentett. A Dunamenti Tavaszt, amelyen gyermekeink, gyermekszínjátszóink mesejátékokkal szerepelnek, ahol vers- és prózamondók, költők, írók legjobb alkotásaiból adnak elő, ahol a gyermek-kisszínpadok ugyancsak meséket, gyermekjátékokat, népi mondókákat mutatnak be, én a Jókai-napok szerves folytatásának hittem és tudtam. Mint ahogy szellemében s gyakorlatában annak is kell lennie. Ezért nem találom oda illőnek ezt a Donald-kacsa díjat. A gyermekfesztiválon legyen gyermekzsüri s adjon ki díjat, ez vitathatatlanul jó ötlet. De ha már kitalálta a rendező bizottság ezt a díjat, akkor valami közelebbi, itthonibb hőst kellett volna választani. A mi népmesevilágunk olyan gazdag, hogy igazán lehetett volna találni olyat, ami a Dunamenti Tavasz gyermekfesztivál szelleméhez közelibb, mint a Donald kacsa. Lehetne például Hüvelyk Matyi díj, esetleg Babszem Jankó díj: vagy mondjuk a Kiskakas gyémánt félkrajcárja — jelképesen. Esetleg odaítélhetnék a Hétmérföldes csizma díjat, vagy lévén a fesztivál színhelye Tündér Ilona egykori birodalmának a szívében — lehetne Tündérszíget-díj, esetleg Aranypatkó-díj, arra utalva, hogy ezt az aranypatkót maga Tündér Ilona hagyta a jókai révészeknek, amikor a gonosz és kapzsi emberek elűzték birodalmából... Nem sorolom tovább. Úgy vélem, ennyiből is kiviláglik, hogy miért helytelenítem a Donald-kacsa díjat. Ismétlem: nem vagyok Donald-ellenes, csupán arra szerettem volna felhívni az illetékesek figyelmét, hogy vannak magyar népmesehösök, akik lényegesen közelebb állnak gyermekeink érzelmi világához, mint Donald kacsa és társai. Gál Sándor 9
