A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-01 / 44. szám
A monostor alapjai Ópusztaszeren garnitúra „halasi nevezetesség". És persze mások is vásárolják a csipkét. Jönnek olyanok is, kik az éppen náluk levő pár száz forinton akarnak csipkét vásárolni, meglepetést szerezni valakinek. Persze, mondanom sem kell, hogy a meglepetés ilyenkor elmarad. A halasi csipke „kikiáltási ára" a legtöbb esetben ezrekkel kezdődik. Néhány szót a városi könyvtárról is. Nos, a halasi könyvtár 100 ezer kötettel rendelkezik, ezenkívül természetesen megtalálható itt az összes napi-, heti-, havilap és folyóirat. Az olvasóterem könnyen előadó teremmé alakítható át. Koncertezett itt már Kocsis Zoltán is. ■ A szegedi belváros utcáit járjuk és ismerkedünk történelmi és építészeti emlékeivel. A csupán pár napig virágzó tulipánfákkal, szökökutakkal és szépséges köztéri szobrokkal díszített Széchenyi téren áll a városháza barokk-eklektikus épülete, őrizve Magyarország legnagyobb főterét. A Tisza-part domináns épülete az egykori kultúrpalota, amely a mai Móra Ferenc Múzeum és a Somogyi Könyvtár otthona. Tömörkény István és Móra Ferenc „furcsa hivatala" volt. ■ Ópusztaszeren először egy pohár vizet szeretnénk inni, mivel a tikkasztó hőségben annyit bolyongtunk Szeged környékén, amíg rátaláltunk a 896-os vérszerzödés színhelyére, mint honfoglaló őseink. Szomjunk csillapítása után van időnk körülnézni. Lefotózzuk a milleneumi Árpád emlékművet, s megnézzük a feltárt monostor- alapjait. Pár percig bámuljuk az éppen valamiféle talajszelvényen dolgozó régész munkáját, majd megkérdezzük: jelen pillanatban milyen stádiumban vannak a munkálatok? A megszólított fiatalember az odavetett „ő tudja" kíséretében egy bikinis lány felé bök. Tőle viszont nem kérdezünk semmit, mert olyan csinos, hogy félő, szóba elegyedve vele csak hebegnénk, dadognánk. Annak tehát, aki Ópusztaszerről és az ásatásokról többet szeretne tudni, az esetleg lexikonból kimásolt adatok helyett ajánljuk Trogmayer Ottó-Zombori István: Szer monostorától Ópusztaszerig című, a Gyorsuló idő sorozatban megjelent tanulmányát. ■ A Maros hídjára érve az aradi vár képe tűnik fel. A vár környékén 300 öles körzetben a császáriak megtorlásként mindent leromboltak. Jobbra haladva, kisvártatva megpillantjuk egy kis halom tetején a tizenhárom tábornok tiszteletére emelt emlékoszlopot. Megilletődötten széliünk ki az autóbuszból a Vesztőhelyen. Az emlékmű mögött futballpálya; nagy csapat gyerek kergeti a kerítés mögött a bőrt. Végre kerítenek egyet, aki tud magyarul. Hogy kinek a tiszteletére, miért, mikor emelték az emlékművet — nem tudja. Ahogy a társai is csak a vállukat vonogatják a kérdésre-. A könyvesboltban viszont egy eldugott polcon Kovách Géza: Ahol Dózsa és Horea hadai jártak c. könyvének utolsó példánya akad a kezembe. A kötetet záró tanulmány, „Az aradi vértanúk és az utókor kegyelete" alapos munka és izgalmas olvasmány. Az emlékmű, mint a tanulmány leszögezi, nem a kivégzés helyén áll. A tizenhárom vértanú közül viszont tizenegynek a hamvait (Lázár Vilmos, Schweidel József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly) 1974. október 6-án az obeliszk talapzatában helyezték el. Dessewffy Arisztid Margonyán, Kiss Ernő Németelleméren van eltemetve. ■ Az Alföld keleti peremén Aradról Nagyvárad felé tart autóbuszunk. A tájat szemlélő tekintetek elrévedeznek a szemet nyugtató rónaságon, ahol a gulyákba verődött állatokon kívül elvétve látni csak teremtett lelket. A hosszú út felénél érjük el az első nagyobb települést Szalontát, azaz Nagyszalontát. Már messziről feltűnik a város legérdekesebb épülete a jellegzetes csonkatorony, amelynek szobáiban rendezték be az Arany János Emlékmúzeumot. E minden izében mezőváros szülötte, a magyar irodalom óriása Arany János. A török ellen emelt egykori tornyot maguk az épitő hajdúk gyújtották fel, hogy ne kerülhessen a dúló ellenség kezére s Így az úgymond kalap nélkül emlékeztet a drámai eseményekre. A tornyot 1899-ben Arany László, a költő fia tervei alapján újították meg és rendezték be múzeummá, amelynek létrejöttéről a bejárat mellett elhelyezett tábla értesíti a látogatókat. Mivel a toronyba bejutnunk nem sikerült, kénytelenek vagyunk beérni a költő bejárat fölötti életnagyságú szobrának megcsodálásával. ■ Nagyvárad, Erdély bejárata. A ma már 180 ezres Sebes-Körös menti városhoz a magyar történelem és irodalom számos alakja és eseménye kötődik. A kéttornyú székesegyház előtt áll László király szobra, kinek legendák övezte személye összeforrott a város történetével. Váradon nevelkedett Pázmány Péter és Alvinczy Péter, a kor rivális eszméinek két vezéregyénisége. Ebben a városban szinte minden zug emlék. A centrumban álló Állami Színház ma is az ország egyik legjelesebb társulatának ad otthont. Az épület láttán jut eszünkbe, hogy itt született a magyar népszínmű atyja Szigligeti Ede. A huszadik század első éveiben a Nyugat megindulása előtt Nagyváradon jelent meg a kor költészetének programadó kötete A Holnap című antológia. A fárasztó városnézés végeztével lepihenünk abban a kávéházban, ahol Ady írogatta cikkeit a Nagyváradi Napló számára. GÖRFÖL-BÁRDOS SIKKASZTOK (Folytatás lapunk múlt heti számából.) A kórházi szobában hatan fekszenek. Nincs látogatási idő, a másik öt azt figyeli, miről beszélünk. — Hogy történt? — Nagyon egyszerűen: három részeg pasas megvert. Csak úgy, se szó, se beszéd megruháztak. — Minden ok nélkül? — Nincs ebben semmi szenzáció, inkább szomorú dolog az egész. Arra mifelénk sötétek az utcák. Ezek hárman a saroknál léptek elém és nekemestek. — Nem ismeri őket? — Nyilván részegek voltak, az ilyen ember szeret erősködni. Különben sem mutatkoztak be. Megtörtént, majd csak kiheverem valahogy. — Biztos, hogy nem ismeri azt a három férfit ? — ??? — A nyomozónak mást mondott... — Ha úgyis tudja, akkor minek játssza meg a tudatlant. Igenis, bosszú volt! Boszszúból bunyóztak meg. Egy óvatlan pillanatomban a kezemhez ragadt ezer korona. Ez van! Mindenkinek vannak rossz pillanatai az életben, nem?! A kórházban fekvő férfi felesége egy húszegynéhány éves fiatalasszony. — Nézze, nekem semmi közöm az ügyhöz. És tolvajjal nem is akarok a jövőben együtt élni. Most már csak az hiányzik, hogy megtudják a dolgot az én munkahelyemen is. Én ott a számlázási osztályon vagyok, rögtön rám is ferde szemmel fognak nézni. — Magának megmondta, honnan származik a pénz? — Ismétlem, hogy semmi közöm az ügyhöz. — Most el akar tőle válni? — El! Határozottan igen! Tolvajjal nem élek együtt. — Mióta házasok? — Másfél éve. És azóta csak annyira jutottunk, hogy egy szobabútort meg egy tévét vettünk. De most már vége. Semmi közöm az ügyhöz és hozzá sincs semmi közöm. Ezer koronát lopni! Ilyen csekélyke összeg miatt most alaposan eltolta a jövőjét. — Mire kellett neki a pénz? — Nem tudom, nem velem együtt lopta. Nem vagyok a bűntársa és a házastársa sem leszek ... Azt mondta, jutalmat kapott. Ideadott nyolcszáz koronát, hogy fizessem be a bútor- és tévékölcsön hátralékot, a maradékon pedig vegyek enni- és innivalót, mert minden hónap első péntekén kártyaparti volt nálunk. Én befizettem az elmaradt kölcsönrészletet és megvettem, amit mondott. Nem tudtam, hogy lopott pénzből költekezem. § § $ Egy további eset. Főszereplője, ha közvetve is, ám annál hangsúlyosabban: a pénz. § § § —■ Kellemetlen ügy ez, kérem. Nekem különösen kellemetlen. Én a főnöke vagyok és tulajdonképpen egy kis barátságféle is van közöttünk. Nehéz pillanatokat éltem át, amikor bejött hozzám a felesége, hogy már megint nem adott haza egy fillért sem. Kellemetlen szituáció. Meg aztán van a dolognak egy másik oldala is, amit meg sem említettem az asszonynak. Minek mondjam el neki, hogy itt a munkahelyén is legalább tizenöt embernek tartozik ... Köztünk maradjon, de nekem is „jön" már két hónapja három darab százasommal. — Iszik? Vagy nőkre költi? — Maholnap ötvenéves, nemigen foglalkozik már a nőkkel. Fogalmam sincs, hogy mire költi a pénzt. Felnőtt ember, nem gondolkodhat helyette más ... Kellemetlen ügy ez, kérem, mert most kitudódott, hogy visszaélt a beosztásával és párezer koronát sikkasztott is. A szóban forgó férfi enyhén kopaszodó, zömök, köpcös ember. Kissé sértett, kissé keserű alapállásból válaszolgat kérdéseimre. — Ebben az üzemben mindent fölfújnak az emberek — mondja. — Ez nálunk divat. — A bírósági tárgyalásra gondol? Arra, hogy itt az üzemben, nyílt bírósági eljáráson tárgyalták az ügyét? — Arra is. És a kedves barátaimra meg a kollégáimra, akik mind ott tolongtak a tanácsteremben tartott tárgyaláson. Majd megvesztek a kíváncsiságtól. Egyszerre jutott eszébe mindegyiknek, hogy tartozom nekik. De azt sorra elfelejtették, hogy már ők is kértek tőlem kölcsönt. De most egyszerre fölpiszkálta őket valaki. — A sikkasztás útján szerzett összegről mi a véleménye? — Mondom, hogy valaki fölpiszkálta azokat az embereket, akiktől pénzt kaptam. Gyorsan és mindenkinek vissza akartam fizetni az adósságomat. A fizetésemet is azért tartottam magamnál. De csöbörből vödörbe pottyantam. Szúrósan a szemembe néz. — Tulajdonképpen nem nagy összeg, amit összeügyeskedtem, de értse meg, hogy kellett a pénz. Ki az, aki a filléres gondokat szereti? A lakbért, a villanyszámlát. Meg a többit. Mindenki szeretne valamivel gondtaianabbul élni. Én azt reméltem, hogy nyerni fogok. Idestova ötvenéves lesz. Két gyereke, két és fél szobás lakása van. A felesége is dolgozik, együtt háromezer korona körül keresnek. Ö azonban szeretne egyszer sokat nyerni. Ezért hát körülbelül tizenöt embernek tartozik a munkahelyén. Ezért előfordul, hogy nem adja haza a fizetését. Ezért, amikor már összecsapni látszottak feje fölött a hullámok, visszaélve munkakörével, sikkasztásra szánta rá magát. Miután fény derült ügyleteire, eljárás indult ellene. A büntető tanács kiszállt a helyszínre, a tárgyalást az üzemi tanácsteremben tartották meg. Most is ott mondott vallomását ismétli: — Úgy kezdtem, hogy hetente három szelvénnyel játszottam. De három szelvénnyel nem lehet nyerni. Minél több oszlopot tölt ki az ember, annál nagyobb az esély. Csak türelem kell hozzá ... És egy kis szerencse ... Igen, egy kis szerencse. De ha Fortuna nem fogadja kegyeibe az illetőt, úgy nem árt, ha a józan ész lép a helyébe. Mert különben könnyen a rendőrségi nyomozóirodába. onnan pedig a vádlottak padjára kerülhet valaki. Pedig csak egy kis szerencsét várt az illető. És persze egy kis pénzt is. Minél több pénzt. 17
