A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-28 / 26. szám
KRONIKA Űj típusú szovjet űrhajó sikeres kipróbálása A legújabb szovjet űrpáros, Jurij Malisev parancsnok és Vlagyimir Akszjonov fedélzeti mérnök - miután a Szaljut—6, a Szojuz—36, a Szojuz—T-2 orbitáiis tudományos kutatókomplexum fedélzetén sikeresen teljesítette az előírt kísérleti programot - jtmius 9-én visszatért a Földre. Sikeres leszállásuk után űrutazásuk emlékére egy-egy fát ültettek el. A ciprusi elnök Csehszlovákiában Gustáv Husáknak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének meghívására június 9-11 között hivatalos látogatást tett Csehszlovákiában Szpirosz Kiprianu, a Ciprusi Köztársaság elnöke. A két államfő gyümölcsöző megbeszéléseket folytatott a kölcsönös együttműködés bővítésének lehetőségeiről és időszerű nemzetközi kérdésekről. Gustáv Husák a látogatás során a Fehér Oroszlán Rend I. fokozatával tüntette ki a ciprusi elnököt. Farkas Bertalan és Valerij Kubászov kitüntetése Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke június 10-én a moszkvai Kreml Katalin-termében magas szovjet kitüntetéseket nyújtott át a szovjet—magyar nemzetközi űrexpedíció tagjainak. Az űrexpedíció parancsnoka az űrrepülés során tanúsított bátorságáért, kimagasló munkájáért Lenin-rendet kapott, a magyar űrhajóst a Szovjetunió Hőse címmel, az ezzel járó aranycsillaggal és Lenin-renddel tüntették ki. — A képen: Leonyid Brezsnyev a két űrhajóssal. A költségvetésről tanácskozott a Szövetségi Gyűlés Június 10-én megtartott együttes ülésén a Szövetségi Gyűlés két kamarája megvitatta és jóváhagyta az 1979. évi állami költségvetés teljesítéséről Leopold Lér szövetségi pénzügyminiszter által beterjesztett jelentést. Választások Magyarországon Június 8-án megtartották Magyarországon az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választását. Miután egy országgyűlési választókerületben a jelölt meghalt, egy országgyűlési és 21 helyitanácsi választókerületben egyik jelölt sem kapta meg a megválasztásához szükséges szavazatokat, ezekben a választókerületekben június 14-én pótválasztásokat tartottak. - A képen: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára leadja szavazatát. (ČSTK bel- és külföldi képszolgálata) Valóban Afganisztán az ok ? Az emberiség félelemmel figyeli a világban, napjainkban végbemenő eseményeket. Tavaly nyáron már-már azt hittük, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folytatott SALT-II tárgyalások sikeres befejezése, s a kidolgozott és megkötött szerződés - melyet Leonyid Brezsnyev szovjet államfő és James Carter amerikai elnök irt alá - további ösztönzésül szolgál az általános nemzetközi helyzet enyhüléséhez. Nem ez történt. Az Egyesült Államok katonai-hadiipari körei veszélyeztetve látták pozíciójukat, félve attól, hogy a tárgyalások sikere más területekre is kihatással lehet. Kedvezőnek látták az időt arra, hogy támadásba menjenek át, figyelmeztetve az elnököt arra, hogy ki segítette őt az elnöki székbe. Az Egyesült Államok hadiipari komplexuma felújította a szovjet fenyegetésről terjesztett koholt mesét, s a Nyugat biztonsága erősítésének szükségességét hangoztatva általános támadást indított a békés egymás mellett élésnek a hetvenes években oly jelentős sikereket elért elve ellen. A hidegháborús erők által tavaly nyáron elindított lavina egyre nagyobb méreteket öltött az elmúlt hónapok alatt. A NATO brüsszeli döntése új amerikai középhatósugarú rakéták európai telepítéséről, a SALT-II szerződés ratifikálásának elnapolása az amerikai Kongresszus részéről, a már úgyis magas amerikai hadiköltségvetés további 5 százalékos növelése, a gazdasági blokád meghirdetése a Szovjetunió ellen, a moszkvai olimpiai játékok bojkottálása az Egyesült Államok valamint egyes nyugati szövetségesei részéről - mindez azt igazolja, hogy az Egyesült Államok külpolitikájában az a szellem kerekedett felül, amelyről már azt hittük, hogy Trumannal véget ért. A hidegháború szelleme az elmúlt több mint három évtized alatt időnként fel-felütötte a fejét az egyes amerikai elnökök politikai irányvonalában, de az ötvenes évek másik felétől sohasem volt hosszú életű. James Carter azonban minden valószerűség szerint nemzetbiztonsági tanácsadója Zbigniew Brzezinski sugallatára olyan vad hidegháborús politikába kezdett, amelyből nehéz visszatáncolni. Ennek ellenére a békeerők még erőteljesebb harcba kezdtek a hetvenes években megindult enyhülés folyamatossága érdekében, a másik oldalon Carter saját választási hadjárata sikerének érdekében az Egyesült Államok nyugati szövetségeseit is igyekszik bevonni egy éles szovjetellenes konfrontációba, mondván: a Nyugatnak joga van, sőt szerinte kötelessége ilyen módon is tudomására hozni Moszkvának, hogy jogtalanul tartja csapatait Afganisztánban, hogy afganisztáni akciója a nemzetközi jog durva megsértése, törvényellenes stb., stb. Ha csak a dolgok logikai oldalát nézzük, meg kell látni, hogy mindaz, amiért a Szovjetuniót bűnösnek bélyegezik és meg akarják leckéztetni, az amerikai külpolitikában oly természetes, hogy ezen sem Carter, sem egyetlen elődje sem ütközött meg. Ha csak a dolog jogi oldalát nézzük: milyen jogon fojtotta vérbe az amerikai imperializmus a chilei demokráciát, El Salvadorban miért támogatja az USA a véres kezű katonai-polgári juntát, Indonéziában miért irtották ki 1965-ben kommunisták százezreit, milyen jogtörvény alapján tart megszállva Izrael arab területeket, kiűzve szülőföldjükről palesztinok millióit. De azt hisszük, elég a felsorolásból. Ott, ahol egy szuverén ország törvényes kormánya a nemzetközi joggal összhangban segítséget kér egy másik országtól függetlenségének és szabadságának megvédése érdekében, akkor ez agresszió, megszállás és még ki tudja, mi. Carter úr talán megkérdezhetné az afgán népet arról, hogy mi a véleménye erről. De hiszen az afganisztáni események csak december végén kezdődtek, az amerikai elnökválasztási kampány viszont az elmúlt év őszén. De hát mi is húzódik meg az egész dolog mögött. Említettük már, hogy az idén ősszel elnökválasztások lesznek az Egyesült Államokban, s ha már Carternek nem sikerült meglovagolni a belpolitikát, ahol a megelőző választási hadjárat során elsősorban a szociális helyzet megjavítására tett ígéreteiből mit sem váltott be, legalább az erős kezű politikus szerepében szeretne tetszelegni: s Így learatni a politikailag tájékozatlan amerikai milliók szavazatát. Legalább külpolitikai téren szeretne felmutatni valamiféle sikereket, miután belpolitikailag kudarcot vallott. Vagyis nem Afganisztán, illetve az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai segítség, sem pedig az európai erőegyensúly állítólagos megbomlása az igazi oka Carter feszültségellenes intézkedéseinek, hanem csakis egyedül az, hogy az amerikai választók politikai tájékozatlanságát kihasználva akar sikert elérni az elnökválasztási küzdelemben. A világ ezt látja, az egész emberiség tisztában van azzal, hogy miért kell félve figyelnie a világpolitika alakulását. Jól látja s nyíltan ki is mondta ezt, nemegy nyugati politikus, legyen az Schmidt, Brandt, egyes olasz vagy francia politikai vezetők, akik nem szívesen hajtják fejüket a Carter által faragott járomba, de sajnos még egyelőre nem tudják annyira elhatárolni magukat az amerikai befolyástól, hogy önálló európai politikát folytassanak. Elmúlt már az az idő, amikor az Egyesült Államok dollármillióival, katonai erejével tetszés szerint igába hajthatott országokat. Ma más szelek fújnak. Az elmúlt hetek és hónapok azt igazolják, hogy az egész világ szembeszegül e veszélyes politikával. A világ közvéleménye éberen figyeli mindazt, ami Földünkön történik. A fenyegetés, a nemzetközi zsarolás nem vezethet sikerre. Ennek maga Cyrus Vance, az Egyesült Államok volt külügyminisztere is tudatára ébredt: elhatárolta magát Carter és nemzetbiztonsági tanácsadójának kalandorpolitikájától. A Szovjetuniót nem lehet zsarolni. Carter fenyegetései nincsenek és nem is lehetnek kihatással a szovjet külpolitikára. Carternak tisztában kell lennie azzal, hogy az amerikaiszovjet kapcsolatok nagy mértékben meghatározzák a nyugat-keleti kapcsolatok s az egész világpolitika alakulását. Az európai kommunista és munkáspártok párizsi tanácskozása, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének a szervezet megalapítása 25. évfordulója alkalmából közzétett felhívása arról tanúskodik, hogy a szocialista közösség nem zárkózik el a tárgyalásoktól, hogy továbbra is a nemzetközi enyhülés híve, hogy továbbra is kész a kölcsönös tisztelet és megbecsülés és egyenjogúság alapján tárgyalásokat folytatni a hetvenes években elért enyhülés továbbvitele érdekében. PÉK VENDEL 5
