A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-30 / 26. szám
fejeződött be a vizsgálat. A kasseli tartományi bíróság államügyésze, Halfke a vizsgálati fogságból elengedtette a gyilkos rendőrt. A vádlottról írt jegyzőkönyv — kilenc gépelt oldal. Hofmann azt állította, hogy ő az üldözött kocsi hátsó lámpáját vette célba, s az állítását alátámasztotta az a tény is, hogy Frankot egy gellert kapott golyó ölte meg. A burzsoá törvényhozás szerint a bűn csupán a „szerencsétlen véletlen“ műve. Rosszabb volt az üldözöttek helyzete. Ha Rudolf Frank életben marad, 1975 elején ő ült volna a vádlottak padján. Három társa, akik azon a szerencsétlen éjszakán vele voltak a kocsiban, valóba a fiatalkorúak bírósága elé kerültek Eshwegenben. S maga a vád így hangzott: ....... az államhatalom képviselőivel, a rend őreivel szembeni ellenszegülés, az országúti forgalom veszélyeztetése ...“ stb. stb. A három fiatalember esetében a bíróság csupán a súlyosbító körülményeket vette figyelembe. S a szerencsétlen fiatalokra csak azért nem mondták ki azonnal az ítéletet, mivel az elmegyógyász még nem adott véleményt Gerhard Greinkéről. Az azonban egészen biztos, hogy a három — a rendőrségi „akciót“ szerencsésen túlélő — fiatalember vétkeinek felülvizsgálatánál sokkal szigorúbb mércét alkalmaznak majd, mint Hofmann rendőr, a brutális gyilkos esetében. Ártatlan ember kivégzése Az NSZK-beli Bajorországban a rendőrök különösképpen szeretik csillogtatni „ügyességüket“. 1975 elején a rend egyik túlbuzgó őre ismét embert ölt „véletlenül“. Az ok megint csak közlekedési kihágás. Taufkirchenben (NSZK) 1975. január 14-én éjszaka egy órakor beült édesapja kocsijába a tizennyolc éves Ernst Wiesneth. Üti célja a bajor főváros volt. A fiatalember a megengedett sebességnél gyorsabban hajtott. A rendőrségi kocsi megállásra szólította fel. A fiú megijedt, mivel a szülei tudta nélkül indult éjszakai kalandra, és el akart menekülni. Még fokozta a sebességet, keresztülhajtott néhány forgalmas útkereszteződésen, amikor tilost jeleztek a lámpák és áttörte a vasúti sorompót is. Végül már tíz rendőrségi autó üldözte. Wiesneth nem menekülhetett. A müncheni Schawnseestrassen hirtelen ollóba fogták az üldözői. Bár a fiatalember lefékezett, mégis nekirohant egy személykocsinak. Szerencsére vagy szerencsétlenségére azonban nem sebesült meg. Elsőként Peter Presse őrmester lépett a lefékezett kocsihoz. Ki akarta nyitni az autó ajtaját, hogy a közlekedési szabályzat megsértőjét letartóztassa. A fiatalember ijedtében magára zárta a kocsi ajtaját, s ezzel a rendőrt rettentően feldühítette. — Nyisd ki, te disznó! — ordított a kocsiban dermedten ülő fiúra. Mivel azonban az nem engedelmeskedett a felszólításnak, pisztolya agyával betörte a kocsi ablakát és kétszer rálőtt a fiatalemberre. Az odaérkező orvos már nem segíthetett, mert a fiú akkor már halott volt. Az áldozat szülei ügyvédet fogadtak, aki a tárgyaláson kijelentette: „Ártatlan embert ölt meg Presse őrmester!“ Ezúttal azonban a vizsgálat kissé másként folyt le. A törvény betűje szerint „gyilkosság gyanúja“ állt fenn. A közvélemény a gyilkos példásan szigorú megbüntetését követelte, ugyanilyen hangnemben nyilatkoztak a lapok is. Erre a tartományi főügyész vádat emelt a sajtó ellen. S azután lassan feledésbe merült ez az eset is. Annyi más botrányról számoltak be a lapok, hogy az emberek figyelme is másra terelődött. A vizsgálatot „kellő bizonyítékok híján“ beszüntették. Ernst Wiesneth gyilkosa nem került rácsok mögé. TENGERSZEMNEK NEVEZTÉK EL Valóban: ez a tó a Vihorlát hegység mély és terjedelmes erdőrengetegében olyan, mint egy igazi drágakő vagy gyöngy a tenger fenekén, ősszel, mikor a környező tölgyerdő csodálatos sárgára, pirosra és kékre cseréli zöld ruháját, érdekes módon a tengerszem vize is meghatározhatatlan kékes zefír színűre változik. Tengerszem. Ez az értékes és egyedülálló, 618 méter tengerszint feletti magasságban fekvő, 14 hektárnyi terjedelmű és 25 méter átlagos mélységű természeti csoda délkeletre fekszik e vidéknek egy másik különlegességétől, a Sninskyi kőtől. A tengerszem vize csodálatosan tiszta. Kilenc méter mélységig teljesen átlátszó. A víz magasságának ingadozása évente körülbelül három méter. A szépséges tó a környező csermelyekből, forrásokból nyeri a vizét. Keletkezését óriási földmozgással magyarázzák. Központja körülbelül két kilométerre nyugatra, a Vihorlát hegység fő vonulata alatt van. Ennek a földmozgásnak a domborulata még nagyon fiatal, és nem rendelkezik jelentős lefolyó területtel. Ezért nem lehet kizártnak tekinteni, hogy a Vihorlát hegyeiben a földmozgás keletkezéséhez nem csupán az előnyös fekvés (az ún. sztratovulkanikus építmény) járult hozzá, de a gyakori földrengés is. A tengerszem vidéke mérsékelten hűvös éghajlatú. Júliusban például a levegő hőmérséklete 12 C fok. A vízé 22. A tóhoz új út vezet a Remetehámor felől. A Vihorlát még érintetlen, templomi csendességű hegyeiben megbújt tengerszem nemcsak Kelet-Szlovákia, de az egész ország egyik legszebb, legvonzóbb és legromatikusabb helye. A természetnek e csodálatos ékessége fölött trónol Kő-őr őfelsége — a Sninský-i kő. 1005 méter magasságban. Szembetűnő tektonikus törés ez a Vihorlátban. A beugrások különösen a keleti és nyugati oldalán jelentősek. Csúcsán jól láthatók a már megkeményedett lávaömlések maradványai, amelyek alaktani szempontból szintén jelentősek, és már messziről figyelmet keltenek. A Sninský-i kőről tárul szemünk elé felejthetetlenül Kelet-Szlovákia csodálatosan szép erdővonulata: az Alacsony Beszkidek, az Ungi dombvidék, a Keleti-Kárpátok orma, a Kelet-szlovákiai Alföld, a Sós erdővonulat. S alattunk csillog szinte kartávolságnyira a Vihorlát leggyönyörűbb éke, a mesés szépségű tengerszem. LADISLAV DENES (A szerző felvételei) 25
