A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-22 / 27. szám
csolatos írásbeli anyag és személyes használati tárgyak gyűjtése; ezekből először 1937-ben, az író komáromi szobrának leleplezésekor rendeztek kiállítást. A második világháború alatt — sajnos — sok minden megrongálódott vagy elkallódott ebből a gyűjteményből. A felszabadulás után ezért szinte teljesen elölről kellett kezdeni a kutatómunkát. Ebből az újabb keletű anyagból 1968-ban, a Jókai-napok keretében rendeztünk egy alkalmi kiállítást. Ennek sikere ösztönzőleg hatott további ez irányú tevékenységünkre. Természetesen, elsősorban helyi, komáromi adatokra és muzeális tárgyakra összpontosítottuk a figyelmünket, de egész Szlovákia területén, sőt, még a cseh országrészekben is végeztünk kutatásokat. Bátran állíthatjuk, hogy sokévi lelkiismerétes gyűjtő és válogató 1. Ebből az árnyas udvarból nyílnak a Jókai-emlékkiállítás termei 2. Az Asztalos Etelka hímezte kanapé 3. Ez a síremlék rejtette magában évtizedek hosszú során az Aranyember — Domonkos János dolmányát 4. ... JÚKAI Szülővárosában állandó emlékkiállítás nyílt a nagy mesemondó életéről és munkásságáról Aszavalóink, prózamondóink ék színjátszóink idei komárnói (komáromi) seregszemléjére invitáló meghívón, a nyolcnapos fesztivál sűrű egymásutánban következő eseményei között, ott szerénykedett egy kurta, ám annál figyelemre méltóbb másfélsoros mondat is: A Jókai-emlékkiállítás megnyitása a Dunamenti Múzeum Steiner utcai helyiségeiben. Részt vettem a megnyitón, s már akkor — május utolsó hetében — sokadmagammal meg is tekintettem ezt a nagy érdeklődéssel várt kiállítást; a fesztivál zsúfolt műsora azonban meggátolt abban, hogy behatóbban is megismerkedjek a Jókai Mór életét és munkásságát idéző kiállítási anyaggal, hogy elbeszélgessek Ka j tár Józseffel, a. Dunamenti Múzeum igazgatójával. Ezért jólesett az igazgató baráti biztatása: „Ami késik, nem múlik! Ez a kiállítás néhány hét múlva is éppen ilyen eseménynek számít majd ..." — mondta akkor. Nos, megfogadtam a tanácsát és az első adandó alkalommal ismét ellátogattam Jókai Mórnak, a „nagy mesemondónak" szülővárosába, hogy ezúttal már valóban hosszasan elidőzzek a Jókait, Komárom — e Csallóköz alsó csücskét záró város szülöttét és a világhírű írót régi jóbarátként s ismerősként bemutató kiállításon. Kajtár József szívélyesen, barátságos mosollyal fogadott: — Jókai Mór idei 150. születési évfordulója jó alkalom volt arra, hogy az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumával, a bratislavai Népművelési Intézettel és a városi nemzeti bizottsággal közösen megvalósítsuk múzeumunk régi tervét s az érdeklődők széles köre számára is hozzáférhetővé tegyük a Jókai Mór személyével és írói munkásságával kapcsolatos anyagunkat. — Mióta volt készülőben a kiállítás? Az igazgató örül, hogy a múzeum nemes igyekezetét szeretnénk bemutatni sok olvasónknak, ezért szívesen meséli: — Évekig, sőt talán úgy is mondhatnám, hogy évtizedekig folyt az anyaggyűjtés . . . Már az 1900-as évek elején megkezdődött a Jókaival kap-RÉGI ISMERŐSÜNK, munkánk eredménye a májusban megnyílt állandó Jókai-emlékkiállítás. — Ez talán azt jelenti, hogy Jókaival kapcsolatos kutatómunkájukat befejezettnek tekintik? Karja tiltakozóan emelkedik a magasba. — Ellenkezőleg! A jövőben ez eddiginél is komolyabb figyelmet fordítunk majd ennek az izgalmas kutatási témakörnek. Már most, néhány hónappal az emlékkiállítás tematikai tervének lezárása után több olyan dokumentum áll a rendelkezésünkre, amelyeket csupán helyszűke miatt nem tudunk közszemlére bocsátani — mondja a házigazda, miközben tekintete körbejár a sok-sok Jókai-emléket idéző három vadonatúj kiállítási termen. Körsétára indulva, először Jókai gyermekéveiről, az akkori Komárom társadalmi és kulturális' viszonyairól szerez pontosabb értesüléseket a látogató. Itt látni Jókai hétéves korában írt első versét, első szerelmények: Asztalos Etelkának arcmását, azt a kézi hímzésű kanapét, melyet Etelka ajándékozott a fiatal írónak. Bőven találni itt pontos adatot és jelzésszerű utalást az író szülőházáról, családjáról, iskolai előmeneteléről; itt van annak a csendes, madárfüttyös, dúslombú fákkal körülvett kerti filagóriának a képmása, ahol 1846-ban a maga illusztrálta Hétköznapok című regényét írta. Különös varázserővel bírnak Jókai eredeti bútordarabjai és egyéb használati tárgyai: az író bőrhuzattal bevont, kényelmes ülőgarnitúrája, egy tükörrel és Laborfalvi Róza apró mellszobrával díszített fiókosszekrény, amely fölött egy kép budapesti dolgozószobájában ábrázolja Jókait; személyes tárgyai között ott látni továbbá utazókalamárisát, sajátkezűlég faragott sétabotját, több festményét és számos regényének eredeti kézirattöredékét. Minden látogató méltán csodálja meg az Aranyember mintájául szolgáló Domonkos János sírjának feltárásakor talált dolmányt is. —. Az emlékkiállítás külön-külön része foglalkozik Jókainak az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban kifejtett tevékenységével, az író levelezésével, hírlapírói és drámaírói munkásságával, műveinek a mai Szlovákiához fűződő vonatkozásaival és mesés fantáziájú alkotásainak világszerte tapasztalható népszerűségével, hiszen regényeit a világ 26 különböző nyelvére fordították le eddig — tájékoztat az igazgató, majd az emlékkiállítás „jelenben játszódó", nem kevésbé érdekes részére hívja fel a figyelmemet, ahol pontos adatok, hiteles fényképek és egyéb dokumentumok alapján lehet képet nyerni arról, hogy miként ápolja Komárom napjainkban is a másfélszáz esztendeje itt született nagy író halhatatlan emlékét. . . A májusban megnyílt állandó emlékkiállítás is remek bizonyítéka ennek a sokoldalú igyekezetnek, hiszen idestova már harmadik hónapja várja tárt ajtóval az érdeklődőket... hogy percek alatt — kéziratainak, festményeinek, féltve őrzött személyi tárgyainak varázsában — mindenkit átjárjon a nagy író szellemisége. KONTÁR GYULA felvételei M. P.
