A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-16 / 7. szám
bői hoztam, amiben kétszer is megbotlottam — mondotta megnyugtatva feleségét, aki babonás félelmében reszketett. — Ha világít, hadd világítson! Nem bánt az minket. Majd lámpa helyett használjuk, napközben pedig a gyerekek játszhatnak vele. De most már aludj, pihennünk kell. — A nagy izgalomtól azonban már egyikük sem tudott elaludni. Néhány nap múlva ismét megérkezett az öreg kereskedő, öszvérét az egyik fához kötötte, hűséges kísérője hátáról szép sorban a földre rakta áruját, tarisznyájából pedig szokás szerint apró ajándékokat szedett elő. A gyerekek kíváncsian vették körül. Az egyik a különböző színekben pompázó követ szorongatta a kezében. A kereskedő szeme tágranyílt, amikor megpillantotta a hatalmas drágakövet. Azonnal ment a juhász után. — Gyermekeid egy csillogó kővel játszanak. Add el azt nekem ... Száz aranyat adok érte! — Száz aranyat? — Igen, jól hallottad: száz aranyat kapsz. Egy csapásra gazdag ember leszel! A juhász gondolkozott: Ha ez a furfangos kupec száz aranyat ígér, biztosan tízszer annyit ér. Odament a játszadozó gyermekeihez, fogta a csillogó követ, alaposan szemügyre vette s kibökte: — Még kétszáz aranyért sem adom! — Háromszázat adok! — alkudozott a kereskedő. — Nem! Nincs annyi arany a világon, amiért eladnám! — jelentette ki a juhász, s faképnél hagyva a kereskedőt bement a kunyhójába. A hatalmas drágakő híre messze földre eljutott. Nem volt olyan nap, hogy a juhász kunyhója előtt ne gyülekeztek volna a kereskedők, kufárok, akik egymást túllicitálva hatalmas összegeket, vagyonokat ígértek a különleges drágakőért. Bebek azonban nem állt kötélnek, nem adta el a követ. — A legokosabb volna, ha a követ eladnád, vagy valahol elrejtenéd. Egyre furcsább emberek járnak mostanában mifelénk. Attól félek, hogy rénkrohannak, megölnek minket, a követ meg elrabolják... — ijedezett az asszony. — Nem adom el, és el sem rejtem. Holnap reggel elviszem a királynak. A hatalmas költséggel épült márvány mamóleum Neki ajándékozom. Biztosan megjutalmaz érte. ■ Bebek pirkadatkor útra kelt. Hét napig tartó fáradságos gyaloglás után megérkezett Budára. Űtközben minden vándort messziről elkerült, mert attól félt, hogy leskelődnek rá, megölik és elrabolják kincsét. A palota előtt őrség állt. Nem akarták beengedni a királyhoz. — Pedig sürgősen beszélnem kell a királlyal. Mondjátok meg neki, hogy Bebek, a juhász van itt. Fontos közölnivalóm van! Már estére járt, amikor a kitartóan várakozó juhász a király elé került. Megállt a király előtt, tarisznyájából előszedte a követ és szó nélkül az asztalra tette. A lenyugvó nap sugaraiban különböző színekben csillogott. A király sokáig elbűvölve nézte, majd kezébe vette a pásztor kövét. Meglepetésében szólni sem tudott. Sokáig tartott, míg szó jött a szájára. — Hiszen ez gyémánt! Hol találtad? Óriási érték! Lehetséges, hogy az egész Földön nincsen párja! Miért hoztad ide? Talán engem akarsz vele megajándékozni ? — Igen — válaszolta a juhász és nagyon megörült annak, hogy a király nem utasítja vissza ajándékát. — És mit kívánsz ezért az értékes drágakőért? Előre megígérem, hogy minden kívánságodat teljesítem. — Nincsen nagy kívánságom, arra kérlek, uram, királyom, hogy annyi földet adj, ahol hét juhakolt felépíthetek — mondta szerényen Bebek. A király csodálkozva nézte a szerény juhászt. — Más kívánságod nincs? — Nincs, jelentette ki Bebek. — Kívánságodat teljesítem. A legszebb helyeket keresd ki, és ott építs! Bebek elköszönt a királytól és hiába tartóztatták, még aznap este elindult haza. Felesége kíváncsian várta. — A király elfogadta a követ, és minden kívánságomat teljesítette — újságolta örömmel. — Mit kértél a királytól? — kérdezte meglepetten az asszony. — Annyi földet, amennyin hét juhakolt felépíthetek. Megadta. Magam választhatom ki. Holnap megkezdjük a munkát. Hét juhakolt, hét várat építek! Az asszony meglepetten nézte az urát. — Hét várat akarsz építeni? Miből és minek? — Mindegyik fiamnak építek egyet. És hogy miből? Megfeledkeztél már az aranyról? ... Bebek másnap ismét útra kelt. A közeli falvakból, városokból kőfaragókkal, ácsokkal tért vissza, és megkezdték Krasznahorka építését. A rege szerint így keletkezett a büszke gömöri vár, melynek hatalmas kőfalai ellenálltak az évszázadok viszontagságainak. A „Castrum Crasnahorca“ fontos katonai erődítmény volt.' 1441-ben huszita seregek vették körül, és mint A vár díszkapuja HMM I ■ a szomszédos várakat, elfoglalták. A nagy hadltapasztalatokkal rendelkező husziták a vár erődítményeit megerősítették, tökéletesítették. A husziták elvonulása után Bebek János lett a vár ura, aki Szapolyai Jánossal szövetkezve 1514-ben barbár módon fojtotta vérbe a nagy elnyomásban élő jobbágyok felkelését. Bebek János 1526-ban Mohácsnál esett el. Utóda Bebek Ferenc garázda életet élt. Előbb Cserbakő várában, majd Krasznahorkán pénzverőműhelyt rendezett be, ahol a szomszédos falvak és városok templomainak harangjaiból hamis pénzt veretett. Murány várurával Basával szövetkezve császári ezüstpénzt is vertek. Bebek Ferenc azonban, amikor megtudta, hogy a császár tudomást szerzett a pénzverésről, a felelősséget Basára hárította. Majd az uralkodó mellé állt, és 1548-ban Murány várát is elfoglalta. Basának a vár egyik titkos alagútján sikerült megszöknie, de a közeli erdőben egy pásztor felismerte és megkötözve Bebek elé vezette. Krasznahorka ura azonnal ítélkezett: volt barátját és cinkostársát halálra ítélte és kivégeztette, nehogy ellene vallhasson. Bebek Ferenc később Zsigmond király udvarában telepedett le, ahol Izabella, János Zsigmond király anyja 1552-ben Balassa Menyhérttel meggyilkoltatta. Krasznahorka ura egy időre Schwendi László lett. Bebek Ferenc fia, György a császár oldalára állt. 1577-ben hűségéért visszakapta örökségét. 1560-ban a vidéken portyázó török seregek megtámadták Krasznahorka várát is. Hasszán füleki bég a menekülő Bebeket elfogta és öt évig Konstantinápolyban fogva tartotta. 1565- ben, hazatérése után János Zsigmond hadseregének főparancsnoka lett, néhány év múlva azonban ismét a császárral egyezkedett. De a császár már nem fogadta bizalmába. Bebek György Erdélybe menekült, ahol utód nélkül halt meg. Vele kihalt a Bebekcsalád, mely háromszáz éven át ura volt Krasznahorkának. Halála után Forgách Péter foglalta el a várat, és azt a királyi korona tulajdonának nyilvánította. A vár kapitánya, későbben pedig tulajdonosa Andrássy Péter lett. 1847-ben villámcsapás következtében a vár leégett. Az Andrássy-család építette újjá a várat s ez ebben a formában áll fenn napjainkban is. A vár parkjában áll az Andrássymauzóleum, melyet többmilliós költséggel építettek. Húsz különböző színű márványból épült a remekmű, melynek mennyezetét olasz mesterek mozaikjai díszítik. Krasznahorka várának és a mauzóleumnak karbantartására nagy gondot fordítanak az illetékes szervek. A várkastélyban értékes képtér és múzeum van.
