A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-07 / 36. szám

3arst Iiiire Tuapsze — diáklány 7\Tvrjt j.1ííill imnn x.\l\j\a öl vl Irolln+t í\s) íi\j l L A tarlókon a szél már az ősz melódiáját sirja, és a virágzó kertek gyümölcstől roskadozó fákkal áldoznak az elmúlásnak. Bár a kalendárium még nyarat mutat, mégis ilyen időtájt küldte „Napfényországból" Ady Endre híres verses üzenetét, hogy „Párizsba beszökött az ősz." Az izzó napkorong a Duna hűs hullámaiba űzte ma is a városi nyárra ítélt boldogtalanokat, de a ligetben a fehér szobor üstökéről már sárgult falevelek hullottak alá! Ilyenkor az ember szívesen gondol viszsza a tavaszra; március ibolyáira, a szőkehajú április rúgyeire és a virágos májusra, mely gyakran szeszélyesebb a hóbortos áprilisnál. Az idei május emlékei engem is felkeresnek, és ők kényszerítenek, hogy még egyszer beszéljek „Holnap-országbeli" májusi vándorlásaimról, ahol a végtelen végletek között rohan előre a győzedelmes élet, ahol számos mai emberen fellelhetők a tegnap hibái, de ahol már kialakult a holnap embere. E világrésznek is beillő országban új világ született; kommunista etikájávai és erkölcsével, mely dekadens, hitét vesztett nyugati polgároknak gyakran naivnak és primitívnek tűnik, akárcsak annak idején 1 a rőmai császárság blazírt equiteseinek és dáméinak az őskeresztények kristálytiszta erkölcse. Egy ligeti padon ülve - várva az alkonyt — hányszor tettem meg gondolatban újból és újból a nagy utazást -Csaptól, Moszkván keresztül Taskentig és Bokharától Ogyesszáig és innen Kijevig, Csapig ... Sétáltam a Tverszkij bulváron, bocsánat a Gorkij utcában, hol a modern márványkővel kirakott paloták ablakain a század elejére emlékeztető plüss függönyök lógnak. Régimódi a függöny és a lámpaernyö, de a házak tetején távolbalátók antenna erdeje sötétlik; a lakásokban zúg a mosógép, és a találkára készülő tanársegéd szovjet gyártmányú villanyborotvával szépíti magát. Álltam a Szpasszkij torony rubin csillaga alatt és Nagyára gondoltam, a TASZSZ fiatal szerkesztőnőjére, aki tizenhárom év előtt ismertette meg velem Moszkvát, képtáraival, parkjaival és a Metro pompás állomásaival. Gondolataim elkalandoznak. Régi és új emlékeket idézek. Hányan járhattak itt előttem magyar költők és újságírók, csehek és szlovákok, franciák és angolok ... Nem érdektelen, hogy az első magyar költő, aki Moszkvában járt, a bűbájos Szép Ernő volt. Ezerkilencszáztizenkettö telén ment ki a cári Oroszországba egy kis tingli-tangli táncosnő után. Szép Ernő nemrég megjelent naplójában a következőket olvashatjuk: a Tverszkája volt Moszkvának, mondjuk az Andrássy útja, mert legalább olyan hosszú volt, de szélesnek alig szélesebb a Váci utcánál. Ha végignézett az ember a Tverszkáján, hát az végig egyemeletes volt, szürke, kék, rózsaszín, piros házak, vénnél vénebb zsaluk az emelet ablakain, kis erkélyek, a fedél hó, mint az álom." Ha néhai jó Szép Ernő felébredne és végigsétálna a volt Tverszkáján, a mai Gorkij utcán, nem hinne szemének. Tízemeletes paloták, az úttest jóval szélesebb, mint az Andrássy út, és gyalogosok meg gépkocsik áradata hömpölyög rajta. Szép Ernő. után hosszú pauza következett, majd jöttek a magyar kommunardok: Illés Béla, Zalka Máté; aztán Olbracht és Fucik. Itt járt Illyés Gyula, és nem jutott el ide, aki nagyon szerette volna Moszkvát látni, és aki ezt a legjobban meg is érdemelte, József Attila. Zarándokként jöttek a béke fővárosába Barbusse, Aragon, Eluard, Bernard Shaw és James Aldrige, P. Robeson és Pablo Neiruda, Hikmet és Yves Montand. Nem jutott el ide Hitler — csupán a Moszkva alatt elfogott fricek gyászos maradványai keltettek szánalmat a sok megpróbáltatást átélt moszkvaiak szívében. Hányszor álltam meg gondolatban a Kreml udvarán, és mosolyogva, bámultam meg a száműzött harangot. Hihetetlen, de való, II. Katalin cárnő a moszkvai pestisharangot egy járvány alkalmával Szibériába száműzte. Száz évig tartott a szegény harang szibériai száműzetése. Ma ott áll a Kreml udvarán, hogy tanúskodjon az elmúlt idők babonáiról. Be sokszor kutatom emlékeim között, vajon merre van a taskenti magyar temető, Mit takar a parandzsa? wi/vm/1 n w frm IÍÍSJ i Mí/LUUi i i Szamarkand - a Regisztanon az egykori cári palota belépője hü ni ni; in Livádia (Krím) -iHiiir