A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-07 / 36. szám

3arst Iiiire Tuapsze — diáklány 7\Tvrjt j.1ííill imnn x.\l\j\a öl vl Irolln+t í\s) íi\j l L A tarlókon a szél már az ősz melódiá­ját sirja, és a virágzó kertek gyümölcs­től roskadozó fákkal áldoznak az elmúlás­nak. Bár a kalendárium még nyarat mu­tat, mégis ilyen időtájt küldte „Napfény­országból" Ady Endre híres verses üze­netét, hogy „Párizsba beszökött az ősz." Az izzó napkorong a Duna hűs hullá­maiba űzte ma is a városi nyárra ítélt boldogtalanokat, de a ligetben a fehér szobor üstökéről már sárgult falevelek hullottak alá! Ilyenkor az ember szívesen gondol visz­sza a tavaszra; március ibolyáira, a sző­kehajú április rúgyeire és a virágos má­jusra, mely gyakran szeszélyesebb a hó­bortos áprilisnál. Az idei május emlékei engem is felkeresnek, és ők kényszerí­tenek, hogy még egyszer beszéljek „Hol­nap-országbeli" májusi vándorlásaimról, ahol a végtelen végletek között rohan előre a győzedelmes élet, ahol számos mai emberen fellelhetők a tegnap hibái, de ahol már kialakult a holnap embere. E világrésznek is beillő országban új vi­lág született; kommunista etikájávai és erkölcsével, mely dekadens, hitét vesztett nyugati polgároknak gyakran naivnak és primitívnek tűnik, akárcsak annak idején 1 a rőmai császárság blazírt equiteseinek és dáméinak az őskeresztények kristálytiszta erkölcse. Egy ligeti padon ülve - várva az al­konyt — hányszor tettem meg gondolat­ban újból és újból a nagy utazást -Csaptól, Moszkván keresztül Taskentig és Bokharától Ogyesszáig és innen Kijevig, Csapig ... Sétáltam a Tverszkij bulváron, bocsánat a Gorkij utcában, hol a modern márvány­kővel kirakott paloták ablakain a század elejére emlékeztető plüss függönyök lóg­nak. Régimódi a függöny és a lámpaernyö, de a házak tetején távolbalátók antenna erdeje sötétlik; a lakásokban zúg a mosó­gép, és a találkára készülő tanársegéd szovjet gyártmányú villanyborotvával szépí­ti magát. Álltam a Szpasszkij torony rubin csillaga alatt és Nagyára gondoltam, a TASZSZ fiatal szerkesztőnőjére, aki tizen­három év előtt ismertette meg velem Moszk­vát, képtáraival, parkjaival és a Metro pompás állomásaival. Gondolataim elkalan­doznak. Régi és új emlékeket idézek. Há­nyan járhattak itt előttem magyar költők és újságírók, csehek és szlovákok, franciák és angolok ... Nem érdektelen, hogy az első magyar költő, aki Moszkvában járt, a bűbá­jos Szép Ernő volt. Ezerkilencszáztizenkettö telén ment ki a cári Oroszországba egy kis tingli-tangli táncosnő után. Szép Ernő nemrég megjelent naplójában a következőket olvashatjuk: a Tver­szkája volt Moszkvának, mondjuk az And­rássy útja, mert legalább olyan hosszú volt, de szélesnek alig szélesebb a Váci utcánál. Ha végignézett az ember a Tverszkáján, hát az végig egyemeletes volt, szürke, kék, ró­zsaszín, piros házak, vénnél vénebb zsaluk az emelet ablakain, kis erkélyek, a fedél hó, mint az álom." Ha néhai jó Szép Ernő felébredne és vé­gigsétálna a volt Tverszkáján, a mai Gorkij utcán, nem hinne szemének. Tízemeletes paloták, az úttest jóval szélesebb, mint az Andrássy út, és gyalogosok meg gépkocsik áradata hömpölyög rajta. Szép Ernő. után hosszú pauza következett, majd jöttek a magyar kommunardok: Illés Béla, Zalka Máté; aztán Olbracht és Fucik. Itt járt Illyés Gyula, és nem jutott el ide, aki nagyon szerette volna Moszkvát látni, és aki ezt a legjobban meg is érdemelte, József Attila. Zarándokként jöttek a béke fővárosába Barbusse, Aragon, Eluard, Ber­nard Shaw és James Aldrige, P. Robeson és Pablo Neiruda, Hikmet és Yves Montand. Nem jutott el ide Hitler — csupán a Moszk­va alatt elfogott fricek gyászos maradvá­nyai keltettek szánalmat a sok megpróbál­tatást átélt moszkvaiak szívében. Hányszor álltam meg gondolatban a Kreml udvarán, és mosolyogva, bámultam meg a száműzött harangot. Hihetetlen, de való, II. Katalin cárnő a moszkvai pestis­harangot egy járvány alkalmával Szibériá­ba száműzte. Száz évig tartott a szegény harang szibériai száműzetése. Ma ott áll a Kreml udvarán, hogy tanúskodjon az elmúlt idők babonáiról. Be sokszor kutatom emlékeim között, vajon merre van a taskenti magyar temető, Mit takar a parandzsa? wi/vm/1 n w frm IÍÍSJ i Mí/LUUi i i Szamarkand - a Regisztanon az egykori cári palota belépője hü ni ni; in Livádia (Krím) -iHiiir

Next

/
Oldalképek
Tartalom