Ferencváros-Austria, 1985. augusztus 1.

Nyilasi Tibor szivében ferencvárosi maradt Nyilasi Tibort, az FTC volt és az Ausztria Memphis jelenlegi váloga­tott labdarúgóját külföldre szerződ­tetése előtt ünnepelték és szidták, rajongtak érte és lemondóan emle­gették, tisztelték és lekicsinyelték. Ilyen a sztárok élete. De valóban ilyen? Külsőleg talán igen, hisz a látszat ezt mutatja. De vajon mi van mindez mögött? Mit jelent mindez Nyilasi Tibornak és milyen hatást gyakorol rá? A szerencsés, aki ezt is tudja, nyugodtan mondhatja: ,,Ember, aki azt teheti, amit szeret, ember, aki szereti, amit tesz és ember, mert mindent mély érzelemmel tesz!" Elnézést kérek az olvasótól ezért a kis bevezetőért, de felnőtt labda­rúgó pályafutása elejétől módom­ban állt pályáját és egyéniségét megismerni és emberként megsze­retni. Szeretni és megérteni akkor is, amikor a Ferencvárosnak lát­szólag hátatfordított. (BÉCSI MOZAIKOK) Tudtam, hogy visszatér, mert az ember nem tud kilépni a bő­réből. Azt követően, hogy profi lab­darúgó — a bécsi Austria játékosa - lett, sokan mondták, miért engedte el a Ferencváros? Ma is vallom — bár a döntés akkor nem rám tartozott — helyes és szükséges lépés volt. Egy kiváló sportember megújít­hatta önmagát és bizonyított. Oszt­rák gólkirály és bajnokcsapat tag lett. Közben a magyar válogatott sikereinek is részese volt. Amikor egy győztes válogatott mérkőzés után azon keseregtünk, hogy a csapatnak sajnos nincs egyetlen FTC-s labdarúgója sem, gyorsan azt válaszolta: ,,na és Szoki (Szoko- lai László) és én?” Igaza volt, mert szívében ferencvárosi maradt. A közelmúltban — további auszt­riai szerződtetése ügyében — Bécs- ben találkozhattunk. Egy vasárnapi nap állt rendelke­zésünkre, és ebben a rövid időben egy bajnoki ebédet, egy ezt követő délutáni edzést(!) és egy esti családi látogatást tudtunk csak beiktatni. in

Next

/
Oldalképek
Tartalom