Ferencváros-Austria, 1985. augusztus 1.
Nyilasi Tibor szivében ferencvárosi maradt Nyilasi Tibort, az FTC volt és az Ausztria Memphis jelenlegi válogatott labdarúgóját külföldre szerződtetése előtt ünnepelték és szidták, rajongtak érte és lemondóan emlegették, tisztelték és lekicsinyelték. Ilyen a sztárok élete. De valóban ilyen? Külsőleg talán igen, hisz a látszat ezt mutatja. De vajon mi van mindez mögött? Mit jelent mindez Nyilasi Tibornak és milyen hatást gyakorol rá? A szerencsés, aki ezt is tudja, nyugodtan mondhatja: ,,Ember, aki azt teheti, amit szeret, ember, aki szereti, amit tesz és ember, mert mindent mély érzelemmel tesz!" Elnézést kérek az olvasótól ezért a kis bevezetőért, de felnőtt labdarúgó pályafutása elejétől módomban állt pályáját és egyéniségét megismerni és emberként megszeretni. Szeretni és megérteni akkor is, amikor a Ferencvárosnak látszólag hátatfordított. (BÉCSI MOZAIKOK) Tudtam, hogy visszatér, mert az ember nem tud kilépni a bőréből. Azt követően, hogy profi labdarúgó — a bécsi Austria játékosa - lett, sokan mondták, miért engedte el a Ferencváros? Ma is vallom — bár a döntés akkor nem rám tartozott — helyes és szükséges lépés volt. Egy kiváló sportember megújíthatta önmagát és bizonyított. Osztrák gólkirály és bajnokcsapat tag lett. Közben a magyar válogatott sikereinek is részese volt. Amikor egy győztes válogatott mérkőzés után azon keseregtünk, hogy a csapatnak sajnos nincs egyetlen FTC-s labdarúgója sem, gyorsan azt válaszolta: ,,na és Szoki (Szoko- lai László) és én?” Igaza volt, mert szívében ferencvárosi maradt. A közelmúltban — további ausztriai szerződtetése ügyében — Bécs- ben találkozhattunk. Egy vasárnapi nap állt rendelkezésünkre, és ebben a rövid időben egy bajnoki ebédet, egy ezt követő délutáni edzést(!) és egy esti családi látogatást tudtunk csak beiktatni. in
