Ferencváros-Austria, 1985. augusztus 1.

A híres bécsi Grinzing egy ked­ves kis vendéglőjében, a Gasthof Zimmermanban délelőtt 11 órakor ünnepelte az Austria legújabb baj­nokságát. Ez az ünneplés eltért a megszokott magyar formáktól és protokolltól. Mindenki oda ült, ahová akart — kivéve néhány kima­gasló vendéget, és az ebéd is svéd­asztallal - tehát önkiszolgálással - került tálalásra. A rövid, kedves ünnepséget követően magyar cigányzenekar húzta a ,jó ebédhez szól a nótát”. Kissé meglepődtünk, hogy a játé­kosok közül senki sem fogyasztott szeszesitalt. Ekkor derült ki, dél­után, 17 órakor edzés lesz. Készül­nek a Rapid elleni kupa-döntőre. Ilyen a profik élete. Ebéd közben sokat beszélget­tünk Tiborral, miközben sűrűn elszólították. Hol egy híres énekes­sel beszélgetett, hol egy gyerek- csoportnak adott autógrammot, hol pedig TV-riport készült vele. Túlzás nélkül állíthatom Bécs egyik ked­vence lett. (A magyar-holland mér­kőzés után is az maradt!) A rend­hagyó beszélgetés közben azonban itt is volt egy „hazai” pont, amikor Tibor azt a Fradi bajnokságot kezdte emlegetni, amelyiknek utolsó mérkőzését Zalaegerszegen nyerték meg és hazafelé a balaton- boglári Állami Gazdaságban volt az „első bankett”. Még a szeme is fényesebb lett! Nem csoda, hisz szivében ferencvárosi maradt. Délután megnéztük az edzést is. Mintha nem is lett volna bankett. Kemény, dinamikus, magas inten­zitású munka folyt. Az edzés után Tiborék lakása felé tartva csak hall­gattuk a sok megjegyzést. „Tetszett látni, csak egy törülköző volt. A szerelést kosárba tettük, a cipő­ket mi gondozzuk! Úristen, de pazaroltunk mi otthon, a Fradiban. Mennyit lehetne így spórolni.” Szí­vében ekkor is Fradista volt! Bécs egyik villanegyedében, a híres Schönbruni kastély mögött, egy modern épületsor csendes, leg­hátsó lakása Nyilasi Tiboré és csa­ládjáé. Az udvaron a kis Tibor nyomai; vödör, hinta és labda. Judit asszony zöld—fehér melegi- tőben fogad és gyorsan hozzá­teszi, nem csak a mi tiszteletünkre vette fel, ez családi uralkodó szín. Már a kis Tibornak is van zöld­fehér szerelése. (Az Ausztria színe lila—fehér, de az nincs.) Tiborkát sajnos csak képen láthattuk, mert már az igazak — Nagy Béla szerint az igaz fradisták — álmát aludta. Sokat beszélgettünk,,, de a gon­dolatok mindig az Üllői út, a Fradi körül jártak. Javaslat közös teremtornára, mely a Fradinak újabb bevételt jelentene. Segítség a minőségi szerelésgondok enyhí­tésére és még sok-sok felvetés, mely az otthoni munkát kívánta segíteni. A szívélyes vendéglátás végén Tibor e szavakkal búcsúzott: „A Fradi ismét nagy lesz. A fiúk tehet­ségesek és ha még erősítésre is sor kerül, akkor Dalnoki mester ki­hozza belőlük a sikert, anút szív­ből kívánok.” Nem tudott mást mondani, hisz szivében ferencvárosi maradt. Hargitai Károly 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom