Ferencváros-Austria, 1985. augusztus 1.
A híres bécsi Grinzing egy kedves kis vendéglőjében, a Gasthof Zimmermanban délelőtt 11 órakor ünnepelte az Austria legújabb bajnokságát. Ez az ünneplés eltért a megszokott magyar formáktól és protokolltól. Mindenki oda ült, ahová akart — kivéve néhány kimagasló vendéget, és az ebéd is svédasztallal - tehát önkiszolgálással - került tálalásra. A rövid, kedves ünnepséget követően magyar cigányzenekar húzta a ,jó ebédhez szól a nótát”. Kissé meglepődtünk, hogy a játékosok közül senki sem fogyasztott szeszesitalt. Ekkor derült ki, délután, 17 órakor edzés lesz. Készülnek a Rapid elleni kupa-döntőre. Ilyen a profik élete. Ebéd közben sokat beszélgettünk Tiborral, miközben sűrűn elszólították. Hol egy híres énekessel beszélgetett, hol egy gyerek- csoportnak adott autógrammot, hol pedig TV-riport készült vele. Túlzás nélkül állíthatom Bécs egyik kedvence lett. (A magyar-holland mérkőzés után is az maradt!) A rendhagyó beszélgetés közben azonban itt is volt egy „hazai” pont, amikor Tibor azt a Fradi bajnokságot kezdte emlegetni, amelyiknek utolsó mérkőzését Zalaegerszegen nyerték meg és hazafelé a balaton- boglári Állami Gazdaságban volt az „első bankett”. Még a szeme is fényesebb lett! Nem csoda, hisz szivében ferencvárosi maradt. Délután megnéztük az edzést is. Mintha nem is lett volna bankett. Kemény, dinamikus, magas intenzitású munka folyt. Az edzés után Tiborék lakása felé tartva csak hallgattuk a sok megjegyzést. „Tetszett látni, csak egy törülköző volt. A szerelést kosárba tettük, a cipőket mi gondozzuk! Úristen, de pazaroltunk mi otthon, a Fradiban. Mennyit lehetne így spórolni.” Szívében ekkor is Fradista volt! Bécs egyik villanegyedében, a híres Schönbruni kastély mögött, egy modern épületsor csendes, leghátsó lakása Nyilasi Tiboré és családjáé. Az udvaron a kis Tibor nyomai; vödör, hinta és labda. Judit asszony zöld—fehér melegi- tőben fogad és gyorsan hozzáteszi, nem csak a mi tiszteletünkre vette fel, ez családi uralkodó szín. Már a kis Tibornak is van zöldfehér szerelése. (Az Ausztria színe lila—fehér, de az nincs.) Tiborkát sajnos csak képen láthattuk, mert már az igazak — Nagy Béla szerint az igaz fradisták — álmát aludta. Sokat beszélgettünk,,, de a gondolatok mindig az Üllői út, a Fradi körül jártak. Javaslat közös teremtornára, mely a Fradinak újabb bevételt jelentene. Segítség a minőségi szerelésgondok enyhítésére és még sok-sok felvetés, mely az otthoni munkát kívánta segíteni. A szívélyes vendéglátás végén Tibor e szavakkal búcsúzott: „A Fradi ismét nagy lesz. A fiúk tehetségesek és ha még erősítésre is sor kerül, akkor Dalnoki mester kihozza belőlük a sikert, anút szívből kívánok.” Nem tudott mást mondani, hisz szivében ferencvárosi maradt. Hargitai Károly 11
