Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)

Nissan Mindel: Az imákról

XIX AZ IMÁKRÓL A Zohár és a chábád chaszidizmus (lásd Zohár 1:96. Tora Or 17a.) tanítása szerint mindhárom pátriárka egy-egy különleges tulaj­­donságot is megtestesített, amellyel tovább gazdagították az Örökké­­való szolgálatát: Ábrahám a szeretet, Izsák az áhítat, míg Jákob az irgalom elemét. Nem mintha bármelyikük nélkülözte volna e tulajdon­­ságok mindegyikét, ám mindannyiukra különösképp jellemző volt egy-egy tulajdonság. így hordozta Abrahám a jószívűség és szeretet, Izsák a szigorú igazságosság és tisztelet tulajdonságát, míg Jákob, aki mindezeket örökölte, új minőséggé kovácsolta őket, az igazság és az irgalmasság harmonikus és maradandó vegyületévé. Mi, akik Ábra­­hám, Izsák és Jákob gyermekei vagyunk, az ősatyák valamennyi tulaj­­donságát örököltük, és ez teszi számunkra lehetővé, hogy szeretettel, áhítattal és irgalommal szolgáljuk az Örökkévalót, és így imádkozzunk hozzá. Az irgalom eleme oly módon van jelen, hogy tudnunk kell: lelkünk az Örökkévaló része, és szánalmat érzünk iránta, amiért a napi lét problémái miatt oly gyakran kell távol lennie az Örökkévaló­­tói. Azáltal, hogy megkaptuk a Tórát a Sínai-hegyen, az Örökkévaló meghatározta életutunkat. A Tóra azt jelenti: ״tanítás”, ״utasítás”, ״útmutatás”, hiszen a Tóra szab irányt életünknek, s meghatározza mindennapi létünk legapróbb részletét is. A Tóra 613 parancsolatá­­nak egyike úgy szól: ״...szolgáljátok az Örökkévalót egész szívetekkel és egész lelketekkel...” (5Mózes 11:13.). Hogyan szolgáljuk az Örök­­kévalót szívünkkel? Úgy, hogy imádkozunk hozzá. Ezáltal nem csupán az Örökkévalóhoz való imádkozás parancsolatát teljesítjük, hanem a többi parancsolatot is, hogy szeressük és féljük az Örökkévalót. A Mózes halála után eltelt első ezer évben az imáknak nem volt kötött rendjük. Mindenkinek kötelessége volt, hogy az Örökkévalóhoz imádkozzék, ám az imádkozás módját és gyakoriságát ki-ki maga döntötte el (Hilchot Tfilá 1:3.). A Szentélyben már a napi áldozat bemutatásához kapcsolódó, meghatározott istentiszteleti rend volt reggel és délután, s a délutáni áldozatbemutatás az estébe nyúlt. A különleges napokon - szómba­­ton, Ros Chodes napján, illetve az ünnepnapokon - ״kiegészítő”, muszáj áldozatokat is bemutattak. Éppen ezért aligha volt szokatlan, hogy egyes zsidók napjában háromszor is imádkoztak: reggel, délután és este. Dávid király pedig ״este és reggel és délben” mondta el imáit (Zsoltárok 55:18.), míg Dániel Jeruzsálem felé fordulva imádkozott Babilóniában ״háromszor napjában” (Dániel 6:11.). Tudjuk, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom