Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Nissan Mindel: Az imákról
XIX AZ IMÁKRÓL A Zohár és a chábád chaszidizmus (lásd Zohár 1:96. Tora Or 17a.) tanítása szerint mindhárom pátriárka egy-egy különleges tulajdonságot is megtestesített, amellyel tovább gazdagították az Örökkévaló szolgálatát: Ábrahám a szeretet, Izsák az áhítat, míg Jákob az irgalom elemét. Nem mintha bármelyikük nélkülözte volna e tulajdonságok mindegyikét, ám mindannyiukra különösképp jellemző volt egy-egy tulajdonság. így hordozta Abrahám a jószívűség és szeretet, Izsák a szigorú igazságosság és tisztelet tulajdonságát, míg Jákob, aki mindezeket örökölte, új minőséggé kovácsolta őket, az igazság és az irgalmasság harmonikus és maradandó vegyületévé. Mi, akik Ábrahám, Izsák és Jákob gyermekei vagyunk, az ősatyák valamennyi tulajdonságát örököltük, és ez teszi számunkra lehetővé, hogy szeretettel, áhítattal és irgalommal szolgáljuk az Örökkévalót, és így imádkozzunk hozzá. Az irgalom eleme oly módon van jelen, hogy tudnunk kell: lelkünk az Örökkévaló része, és szánalmat érzünk iránta, amiért a napi lét problémái miatt oly gyakran kell távol lennie az Örökkévalótói. Azáltal, hogy megkaptuk a Tórát a Sínai-hegyen, az Örökkévaló meghatározta életutunkat. A Tóra azt jelenti: ״tanítás”, ״utasítás”, ״útmutatás”, hiszen a Tóra szab irányt életünknek, s meghatározza mindennapi létünk legapróbb részletét is. A Tóra 613 parancsolatának egyike úgy szól: ״...szolgáljátok az Örökkévalót egész szívetekkel és egész lelketekkel...” (5Mózes 11:13.). Hogyan szolgáljuk az Örökkévalót szívünkkel? Úgy, hogy imádkozunk hozzá. Ezáltal nem csupán az Örökkévalóhoz való imádkozás parancsolatát teljesítjük, hanem a többi parancsolatot is, hogy szeressük és féljük az Örökkévalót. A Mózes halála után eltelt első ezer évben az imáknak nem volt kötött rendjük. Mindenkinek kötelessége volt, hogy az Örökkévalóhoz imádkozzék, ám az imádkozás módját és gyakoriságát ki-ki maga döntötte el (Hilchot Tfilá 1:3.). A Szentélyben már a napi áldozat bemutatásához kapcsolódó, meghatározott istentiszteleti rend volt reggel és délután, s a délutáni áldozatbemutatás az estébe nyúlt. A különleges napokon - szómbaton, Ros Chodes napján, illetve az ünnepnapokon - ״kiegészítő”, muszáj áldozatokat is bemutattak. Éppen ezért aligha volt szokatlan, hogy egyes zsidók napjában háromszor is imádkoztak: reggel, délután és este. Dávid király pedig ״este és reggel és délben” mondta el imáit (Zsoltárok 55:18.), míg Dániel Jeruzsálem felé fordulva imádkozott Babilóniában ״háromszor napjában” (Dániel 6:11.). Tudjuk, hogy
