Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Sáchárit - Reggeli imák mindkét napra - A Sófárfúvás rendje
SÁCHÁRIT / REGGELI IMÁK MINDKÉT NAPRA 209 Hétköznapon ezt mondjuk: דודל רומזמ Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévalóé a föld s ami betölti azt, a világ és lakói, mert Ő alapította a tengerekre, helyezte a folyók szintje fölé. Ki zarándokolhat el az Örökkévaló hegyére, ki állhat szent helyén? Akinek tiszta a keze és szeplőtlen a szíve, akinek szíve nem hiúságra vágyik, s nem esküszik hamisan, annak áldás jut az Örökkévalótól, és Megváltó Istene igazságot szolgáltat neki. Ez az a nemzedék, mely Őt keresi, Jákob [Istene] után jár mindörökké. Kapúk,' emeljétek fel fejeteket, emelkedjetek fel, örök bejáratok, hadd jöjjön be a dicső Király! Ki a dicső Király? Az Örökkévaló, az erős, a hatalmas, az Örökkévaló, a harcos. Kapuk, emeljétek fel fejeteket, emelkedjetek fel, örök bejáratok, hadd jöjjön be a dicső Király! Ki a dicső Király? A Seregek Ura, Ő a dicső Király mindörökké. (24. zsoltár) Szombaton ezt mondjuk: רומזמ דודל Dávid zsoltára. Lássátok angyalok az Örökkévaló dicsőségét és hatalmát, adózzatok tisztelettel az Örökkévaló Nevének, boruljatok arcra az Örökkévaló előtt szent áhítattal! Az Örökkévalót hallani a vizek fölött, a dicső Isten dörgését, az Örökkévalót a nagy vizek fölött. Az Örökkévaló erős, az Örökkévaló fenséges, az Örökkévaló hangja cédrusokat tör szét. Szétzúzta az Örökkévaló a libanoni cédrusokát: úgy ugrándoztak, mint a borjú, Libanon és Szirjon hegye mint az ifjú antilop. Az Örökkévaló hangja lángoló tüzet ont, az Örökkévaló hangjára megremeg a sivatag, megremeg Kádés pusztája. Az Örökkévaló hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket, de Szentélyében mindig tiszteletét parancsol. Az Örökkévaló már az özönvízen is uralkodott, örökké trónján fog ülni. Az Örökkévaló erőt ad népének, az Örökkévaló megáldja népét békességgel. (29. zsoltár) ואש םירעש Kapuk, ... bejáratok ... A jegyzetet lásd az 48. oldalon.
