Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Sáchárit - Reggeli imák mindkét napra - A Tóraolvasás rendje
TÓRAOLVASÁS A MÁSODIK NAPRA 203 napjainkban! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megörvendezteti Ciont fiai által!* ונחמש Hadd örvendjünk, Örök Istenünk, szolgádnak, Elijáhu prófétának, és felkent királyod, Dávid uralmának: bár jönne hamarosan, hogy repessen szívünk! Idegen nem ülhet trónján, nem bitorolhatják már mások dicsőségét, hiszen szent Nevedre esküdtél meg neki, hogy mécsese sohasem alszik ki. Áldott vagy Te, Örökkévaló, Dávid védőpajzsa! לע הותה A Tóráért, az Isten-szolgálatért, a prófétákért és ezért az Emlékezés napi ünnepért, melyet becsületünkre és díszünkre nekünk adtál, Örök Istenünk! Mindezekért hálát adunk Neked, Örök Istenünk, és áldunk Téged. Legyen mindig Neved áldása minden élőlény ajkán, örökkön-örökké! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megszenteli Izraelt és az Emiékezés napját. Kés vagy sáfár? A vojdiszlávi reb Hirs, a psiszchai reb Bunim édesapja, a sáfárnak a következő értelmezést adja: Az önfeláldozó Akéda (Ábrahám készsége, hogy Izsákot feláldozza) jelképeként inkább egy kést kellett volna választani - az ״meggyőzőbb” lenne, mint a sáfár. A magyarázata pedig az, hogy a kos szarvából készült kürt arra emlékeztet, hogy Ábrahám kész volt az isteni parancsra feláldozni egyetlen fiát, Izsákot. Mivel az Örökkévaló - mint tudott - csak Ábrahám hajlandóságát és Izsák önfeláldozását akarta próbára tenni és nem emberáldozatot akart kérni, parancsára Ábrahám a fia helyett egy kost áldozott fel. Eképpen a kos szarva - vagyis a sáfár - annak a jelképe, hogy Isten könyörületes, hiszen megkönyörült Izsákon, mi pedig a kürt hangjával kérjük, hogy legyen irgalmas hozzánk is. חמשמ ןויצ הינבב Megörvendezteti Ciont fiai által! Ahogy a Midrás mondja: ״Mivel örvendezteti meg az Örökkévaló Ciont? Azzal, hogy egybegyűjti fiait örömben!”
