Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Mááriv - Ima mindkét estére
KIDUS MINDKÉT ESTÉRE 57 Szokás Hős Hásáná előestéjén a kenyérre mondott áldás után mézbe mártott almát enni, és ezt mondani: ךורב Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, ki a fa gyűmölcsét teremtette! יהי ןוצר Legyen az az akaratod, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy édes új év legyen osztályrészünk! Ugyancsak szokás halfejet, illetve kosfejet enni Izsák áldozati kosának emlékére, és azt mondani: Legyen az az akaratod, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy mindig is fej legyünk, és ne vég! Amikor gránátalmát eszünk - amelyben a hagyomány szerint 613 mag uan, mint amennyi a micuák száma -, ezt mondjuk: Legyen az az akaratod, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy megsokasítod érdemeinket, mint a gránátalma [magvait]! A Kidus A zsinagógában az ima végén elmondott Kidust a talmudi időkben vezették be az olyan vendégek tiszteletére, akik a zsinagógában ettek és aludtak (Talmud, Pszáchim 101a.). Ez nem helyettesíti az otthoni Kidus szertartást, amelyet étkezés előtt kell elvégezni! A családfő egy pohár borral a kezében elmondja a Kidust a többiek névében is. Legalább egy 1 dl-es poharat kell teletölteni a borral. Ha nincs felnőtt férfi a háznál, nő mondja a Kidust. Ha nincs bor, a Kidust a két szegetlen barchesz [fonott kalács] fölött is elmondhatjuk. Ilyenkor a kenyérre mondott áldás helyettesíti a borra mondandót. A jelenlévők meghallgatják a Kidust, és a végén rámondják: ״Ámén!" Közben nem szabad beszélni, sőt Báruch hu uuáruch Smót sem szabad mondani. A Kidus alatt a barchesznak letakarva kell maradnia. Aki Kidust mondott, a bor nagyobb részét kiissza, majd ad a többieknek is. Nekik már nem kell rá áldást mondaniuk. A Kidus után szertartásos kézmosás következik. A kézmosás után nem beszélünk, hanem azonnal asztalhoz ülünk. A családfő a barcheszt kezében tartva elmondja a kenyér fölötti áldást, majd darabkákra vágja, és mindenki kap belőle.
