Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Mááriv - Ima mindkét estére
58 ROS HÁSÁNÁ: AZ EMBER TEREMTÉSE A lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Scbneerson rabbi beszéde nyomán ״E NAPON JÖTT LÉTRE A VILÁG” Ros Hásáná a világ teremtését idézi fel, miként az imában is elhangzik: ״E napon jött létre a világ” (252. oldal). Bölcseink szerint ('Vájikrá Rábá 29:1.) a világ Elül hónap 25. napján teremtetett, ezért Ros Hásáná valójában a teremtés hatodik napja, az a nap, amikor az Örökkévaló megteremtette az embert. Miért az ember, s nem az egész világ megteremtésére emlékezünk? Ez roppant furcsa, hiszen a világ teremtésének első napja mutatja az Örökkévaló mindenhatóságát, azt, hogy a semmiből hozott létre valamit. Csupán az Örökkévaló esszenciája - ami minden szempontból határtalan - képes létezőt teremteni az anyagtalan űrből. Elül hónap 25. napját, a világ létezésének első napját, a Tóra jóm ehádnak (״egy nap”) nevezi és nem jóm risonnak (״első nap”). A Tóra így érzékelteti, hogy a teremtés első napján az Örökkévaló ״egyedül volt saját világában” (Rási magyarázata lMózes 1:5 mondathoz). Bár már létezett a teremtett világ, nem vált még külön Teremtőjétől: a világ még egy volt az Örökkévalóval. AZ ÖRÖKKÉVALÓ URALMÁNAK TUDATOS ELFOGADÁSA A teremtés első napjának minden különlegessége ellenére, Ros Hásáná felülmúlja Elül hónap 25. napját. Ennek oka, hogy az ember megteremtése újfajta, mélyebb kapcsolatot hozott létre a Teremtő és a teremtett világ között. A fizikai és szellemi tartományokban élő valamennyi lény közül csupán az ember az, amelyik szabadon dönthet, hogy elfogadja-e az Örökkévaló uralmát. Csak az ember Istenhez fűződő viszonya tudatos döntés és a szabad akarat eredménye. Annak dacára, hogy a világ
