Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)
Ünnepi törvények és szokások
A zsidó tudományok 174 3. A mirtuság hosszának mértéke három arasz, kényszerű szükség esetén elég, ha tíz hüvelyk szélesség a hossza. Az egész hádásznak alulról egészen a csúcsáig háromlevelűnek kell lennie. Kényszereseiben, ha a kisebb alsó része nem háromlevelű, de a felsőbb, nagyobb része háromlevelű, szintén használható (kóser). Ügyelni kell arra, hogy a hádászágról a levelek le ne hulljanak, mert ha csak egy részük is lehullott, már különböző szabályokat kell tekintetbe venni, miért is kérdést kell tenni a törvénytudónál. 4. Ügyelni kell arra, hogy a feje, azaz a faág csúcsa ne legyen letörve. Ha csak ily csonka ágai vannak, tegyen kérdést a törvénytudónál. De a kisebb ágakat, melyek a levélszárak között kinőnek, le kell tömi, hogy a levélszárakat el ne válasszák. 5. Az árává (fűzfa), közismert, a levele hosszúkás, széle sima, szára vöröses, de amíg zöld is, alkalmas, mert ha még a fán marad, megpirosodik. E fajta többnyire vízpatakok mellett nő, azért pataki fűzfának hívják. Amelyek más helyütt nőttek is, alkalmasak, de ha csak lehet, iparkodj anak azok közül venni, amelyek patak mellett nőttek. A fűzfaág hosszának mértéke ugyanaz, mint a mirtuság hosszmértéke. 6. Olyan fűzfaág, mely elszáradt, vagy leveleinek nagyobb része lehullott, vagy az ága csúcshegye letörött, - alkalmatlan. Vannak, kik azt mondják, hogy akkor is alkalmatlanok, ha a leveleik a száron meglazultak és lefelé lógnak. A fűzfaágnál is nagyon ügyelni kell erre, mert azáltál, hogy a luláv kötésébe dugják, továbbá a rázás folytán lehullanak a levelei és akkor már alkalmatlanok a használatra. 7. Vigyázni kell arra, hogy a csokor négy fajtájának egyikét se vágja le maga a zsidó a fáról a maga szükségletére, még ha a föld gazdája engedélyt is adott neki rája, hanem vagy nemzsidó vagy más zsidó vágja le őket és vegyen közülök. 8. Vegyenek három mirtuságat (hádászt) és két fűzfaágat {árávát) és nem többet, kössék azokat a pálmához (lulávhoz), hogy egy csokrot alr kossanak. Es ügyelni kell arra, hogy úgy álljanak a csokorban, ahogy nőttek, vagyis hogy metszett részükkel lefelé álljanak, mert ha csak egy ág is fordítva áll benne, megtörtént esetben még utólag sem tett vele eleget a kötelezettségének. A hádászt a luláv gerincétől jobbra, az áróvót attól balra kell kötni, vagyis ha a lulávot felveszi és annak a gerince van vele szemben, a mirtuságak a jobb oldala felől, a füzfaágak a baloldala felől legyenek. Alul mindegyik egyforma mélyre nyúljon azért, hogy egyszerre fogja meg valamennyit, ha a lulávot felveszi. Mindamellett nézni kell arra is, hogy a mirtuság valamivel magasabb legyen, mint a fűzfaág, és ügyelni kell arra, hogy a luláv gerince legalább egy arasszal magasabbra
