Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)
Ünnepi törvények és szokások
153 Rabbi Slomo Ganzfried: A Sulchán Aruch kivonata 6. Micvaérdemet szerezhet magának minden ember azzal, hogy a jóm kipur előtti napon a mikvébe (rituális fürdőbe) megy magát alábuktatni, hogy megtisztuljon a magömlés tisztátalanságától, továbbá megtérése jeléül is, mint az idegennek is alá kell merülnie a mikvában, amikor zsidóvá lészen. Azért ifjak és hajadonok is bukjanak alá a mikve vízében. Ügyelni kell arra, hogy az alámerülés ideje alatt ne legyen a testükön semmi testüket a víztől elválasztó, tehát eltávolítható dolog (1. lejjebb 161. fej.). A mikvé ben való alámerülés ideje tulajdonképpen délután van. A nőnél házaséletében előfordulhat az, hogy az érintkezés után való három napon belül is eltávozik fogantató magva és akkor ez olybá veendő, mint az éjszakai magömlés és tisztátalanság, erre pedig mikvé ben való alámerülés nem használ, hanem vegye elejét a dolognak úgy, hogy a mikvé ben való alámerülése előtt furödjék meg jó meleg vízben, azután már nem veszejti el, ha azonban a mikvében való alámerülés előtt, vagy nem sokkal havi vérzésének meghatározott ideje előtt közösült, amikor a nő fogantatása gyakori, tilos a lehetséges fogantatás magvát elpusztítani, miért is ne fürödjék meleg vízben, de a hideg vízben alá kell merülnie. Aki - mitől Isten mentsen! - gyászoló, még a gyász hetében is megfürödhet és alámerülhet körülbelül egy vagy két órával az est beállta előtt, még a mincha (délutáni) ima előtt is, de a gyászolás egyéb szabályait, pl. a gyászpadon ülést és a bőrcipő felvételének tilalmát meg kell tartania az est beálltáig. 7. Szokás, hogy minden családfő egy gyertyát állít a háza részére, mert Mózes jóm kipur napján szállott le a második két kőtáblával, és a tórát fénynek mondjuk, - és egy másik gyertyát elhunyt atyjának és anyjának leikéért, hogy engesztelést szerezzen nekik. Az egyik gyertyát otthon szokták meggyújtani, hogy egészen a másnapi havdala (az ünnep elbúcsúztatása) idejéig égjen és arra mondja a havdala brácháját (1. lej. 133:28.), a másikat pedig a zsinagógában gyújtják meg. Ne készítsék a gyertyákat a bálványtemplomok viaszkjából. Mivel vannak némelyek, kiket súlyosan érint, ha megtörténik, hogy jómhakipurimkor kialszik a gyertyája, bár emiatt semmi aggodalomra nincs okuk, mégis jó annak használatától tartózkodni, - adja a gyertyát a zsinagóga szolgájának, az állítsa oda, ahova akarja, de ő maga ne tudja, hogy a szolga hova állította. Mikor a mincha imához megy, vigye a gyertyát magával a zsinagógába és tegye a helyére, hogy azután estalkonyat előtt, mindjárt meggyújthassa, mert később, ha már a mááriv (esti) imához mennek a zsinagógába, az idő nagyon rövid. 8. Mikor a mincha (délutáni) imához mennek a zsinagógába, már a sábáti ruhát szokták felölteni. A mincha ima Amidéjában a 18. áldásszakasz után mondják a Viduj, bűnvallomást azaz Eloháj nöcor... előtt
