Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2009)
Elul hó
A zsidó tudományok 8 désünkön; mert így az Elül hónapot követő nagyünnepi időszakban Isten, azáltal, hogy kinyilatkoztatja a világegyetem feletti egyeduralmát, reagálni fog kezdeményezésünkre. Ez a felfokozott intenzitású ráeszmélés arra, hogy Isten kizárólagos Ura az egész teremtésnek, korábban nem érzett félelemmel vegyes tiszteletre és szeretetre ihlet bennünket az Örökkévaló iránt, és olyan fokú meghittségbe kerülünk Vele, amely állapotot akár az egész elkövetkező év tartamára fenntarthatjuk, megőrizhetjük magunkban. Idézett bibliai versünk - amelyben a beszélő a zsidó nép, Isten pedig a mi jelképes ״szerelmesünk” - két része éppen erre a kölcsönös viszonyra utal: ״Én szerelmesemé vagyok” - mi, zsidók, mivel vágyakozunk a ״szerelmesünk” meghitt közelségére, megtesszük felé az első lépést; és csupán ezt követi a ״és szerelmesem az enyém” - azaz Isten viszonozza gesztusunkat azáltal, hogy megújítja felettünk gyakorolt uralmát, királyságát. Az embernek kell kezdeményeznie Ez az az eszményi mód, ahogyan egy zsidónak Istenhez viszonyulnia illik - mindig nekünk kell kezdeményeznünk (ezt szakkifejezéssel ״alulról való felkeltésnek” hívják), s ez Istent viszonzásra ösztönzi (״felülről való felkeltés”); sose arra várjunk, hogy először Isten ihlessen meg bennünket. A Király a mezőn van Annak pedig, hogy Elül hava olyan különlegesen kedvező időpont az Istennel való kapcsoltunk fejlesztésére, az az oka, hogy ebben a hónapban az ״isteni könyörületesség tizenhárom ismérve”2 feltűnő intenzitással su2 Ez az a tizenhárom ismérv, amelyet Isten kinyilatkoztatott Mózesnek, amikor az megbocsátásért könyörgött hozzá a zsidók számára, akik az aranyborjú imádásával a bálványimádás bűnébe estek (lásd 2Mózes 34:6.). Isten Mózes elé tárta, hogy e tizenhárom ismérv felidézésével miképpen ébreszthető fel Isten könyörületessége, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ember megbántott barátját igyekszik megbocsátásra ösztönözni oly módon, hogy emlékezteti őt könyörületességének jól ismert vonásaira. Ez a tizenhárom ismérv a következő versben jelenik meg: הוהן ,הוהן לא םוחר ןונחו ךרא ,םיפא ברו דסח .תמאו רצצ דסח ,םיפלאל אשצ ןיע עש?ו ;האטחו ...הקנו ,Jíásém, Hásém (Az Örökkévaló, az Örökkévaló) irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, az elpártolást és a vétket, és megtisztítja [azokát, akik megbánják bűneiket].” (2Mózes 34:6-7.)
