Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
10. Isten figyelemmel kíséri az emberek tetteit
10. Isten figyelemmel kíséri az emberek tetteit 238 ván arra, ami tévedésük okául szolgált, kifejtve találod Aphrodiási Sándor ״A kormányzásról” című értekezésében. Ugyan nézd csak! el fogsz csodálkozni, hogyan estek még egy nagyobb rosszba, mint az, ami elől menekülni akartak, s hogyan nem ismerték azt a dolgot, melyre nézve figyelmeztettek bennünket, s amit ők nekünk mindég magyarázgattak. Hogy pedig nagyobb rosszba estek, mint ami elől menekülni akartak, kitűnik onnan, hogy, ki akarván kerülni azt, hogy Istennek gondtalanságot tulajdonítsanak, rámondták, hogy nem bír tudomátssal, s hogy mind az, ami ezen alantas világban történik, rejtve van előtte, s felfogással róla nem bír. Hogy pedig nem ismerték azt, amire folytonosan figyelmeztettek bennünket, onnan tűnik ki, hogy ők a létet az egyes emberek viszonyai szempontjából tekintették, az ő rossz helyzetük pedig vagy ezekből, vagy pedig az anyag szükségképpeni természetéből származik, amint ezt folytonosan vitatják és fejtegetik. Erre vonatkozólag a szükségest már elmondtuk. S miután ilyen alapra helyezkedtek, mely feldönt minden jóravaló alapot, és tönkre teszi minden igaz nézet szépségét, hozzá láttak, hogy annak észellenességét mellőzzék, s úgy vélekedtek, hogy mindezen dolgok tudása lehetetlen Istenre nézve, még pedig több szempontból. Ugyanis részben azért, mert a részletek az érzékekkel foghatók fel, nem pedig az intelligentiával, Isten pedig érzéki felfogással nem bír, részben meg azért, mivel hogy a részletek végnélküliek, a tudás pedig oly valami, mely összefoglal; ami pedig végnélküli, azt nem foglalja össze a tudás. Továbbá a keletkező, azaz a kétségkívül részletes tárgyak tudása okvetlen némi változással jár, a mennyiben ez, egy tudásnak a másik után való keletkezése. Ami pedig a mi állításunkat illeti, melyhez mi, mint a Tóra hívei ragaszkodunk, hogy t. i. Isten tudomással bír a tárgyakról, mielőtt lesznek, erre nézve kétféle észellenességgel vádolnak bennünkét: az egyik, hogy a tudás függővévé tétetik a teljes nemléttől; aztán, hogy a lehetőségben levő tárgy tudása és a valóságban levő tárgy tudása egy s ugyanaz. Valósággal csakúgy túltesznek egymáson a helytelen nézetek dolgában, úgy hogy némelyek azt mondják, hogy Isten tudomással bír csupán a nemekről, nem pedig az egyedekről, míg némelyek ismét azt állítják, hogy ő egyáltalán nem tud semmit más valamiről, mint önmagáról, csakhogy ő benne - nézetük szerint ne legyen többféle tudás. Vannak végre filozófúsok, akik hitünket osztják, hogy ő mindent tud, ső előtte nincs semmi sem rejtve. Ilyenek azon nagy férfiak, kik Aristotelest megelőzték, s kikrő Sándor említést tesz abban az értekezésben, de kiknek véleménye neki nem tetszik, mondván, hogy az ellenmondások legnagyobbika az, midőn látjuk, hogy a jókat éri a rossz, a rosszak pedig a jóban részesülnek. Egy szóval, világos, hogyha azok valamennyien az emberek viszonyait akként találnák rendezve, amint a tömegnek látszik, hogy rend uralkodik, nem bocsátkoztak volna ezen egész okoskodás megbeszélésébe, s nem rontottak volna egymás ellen. Ami pedig az első alkalmat szolgáltatta erre az okoskodásra, az a jó és rossz emberek viszonyainak megítélése, melyek az ő nézetük szerint rend híján vannak, amint a mi tudatlan embereink mondják:418 "Isten útja nem helyeslendbő”. így kimutatván, hogy az Isten tudására és gondviselésére vonatkozó elméletek összeköttetésben vannak egymással, hozzá fogok a gondolkodóknak a gondviselésre vonatkozó nézetei fejtegetéséhez, valamint a kételyek eloszlatásához, melyeket Istennek a részletekre vonatkozó tudása ellenében támasztottak. 418 Jechezkél 33:17.
