Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
10. Isten figyelemmel kíséri az emberek tetteit
239 Maimonidész: A tévelygők útmutatója 3. rész 19. fejezet Az isteni képességek és a gondviselés Kétség kívül első ismeret az, hogy Istenben kell, hogy benn foglaltassanak valamennyi tökéletességek, s hogy távol tartassanak tőle valamennyi fogyatkozások, és csaknem első ismeret az is, hogy a tudatlanság valamely tárgyra vonatkozólag, - fogyaték, hogy továbbá Isten tudomásán kívül létező - nincs. Ami pedig némely gondolkodót - amint említettem rávitt arra, hogy vakmerőén állítsák, hogy ezt tudja, amazt meg nem tudja, ez az, hogy azt képzelték, miszerint az emberek viszonyai rend nélkül szűkölködnek, holott viszonyaik nagyrészt nem csupán természeti viszonyok, hanem attól is függnek, hogy az ember szabad rendelkezéssel és elmélhetséggel is bír. Már említették a próféták, hogy a tudatlanok, Istennek cselekedeteinkről való nem tudását avval okolják meg, hogy a gonosz embereketjólétben, és nyugalom élvezetében látják, ami arra bírja az erényes embert, hogy azt gondolja: minden a jóra fordított törekvése s az a miatt való szenvedésnek elviselése, mert mások ellene szegülnek, hiába való. Aztán felemlíti a próféta, hogy soká járt esze rajta, mignem világos lett előtte, hogy a dolgokat csak végeredményük és nem kezdetük szerint kell szemügyre venni. íme ily rendet követ ő mindeme tárgyak előadásánál:419 "Ezt mondják: Hogyan tudja Isten? miképp van tudomása a legfelsőbbnek? Hiszen ezek a gonosztevők és mindég szerencsések hatalomra vergődtek! Tehát hiába tisztítottam szívemet, és mostam ártatlanságban kezemet". A vers így végződik:420 "Gondolkodtam felette, hogy azt megtudjam, hiábavaló fáradságnak tűnt fel szemeimnek, míg be nem hatoltam Isten Szentélyébe és szemlügyre vettem azok végét. Te sima térekre helyezted őket, stb. Hogyan lettek mintegy pillanat alatt kiputsztítva stb." S mindezeket Máláchi is felemlíti, mondván: "Erős kifejezéseket használtok ellenem" stb. Azt mondjátok:421 "Hiába való Istent szolgálni, mi haszon van benne, ha megőrizzük rendeletét, s ha görnyedve járunk a seregek urának színe előtt. És most szerencséseknek tartjuk az istenteleneket stb. Akkor aztán összebeszélnek az Istent félők stb. és majd aztán meglátjátok" stb. Már Dávid is tárgyalta ezt a nézetet, mely az ő idejében el volt terjedve, az aminek szükségképpen igazságtalanság élő az emberek közötti hatalmaskodás volt az eredménye. Azon volt, hogy ellenérvekkel semmisítse meg ezt a nézetet, úgy nyilatkozván, hogy az Isten tud mind erről. így mondja: "Özvegyet és idegent leölnek, és árvákat legyilkolnak, s azt mondják:422 "Nem látja az Örökkévaló, s rá sem ügyel Jákob Istene. - Figyeljetek a nép között a legbalgatagabbak, és ti bolondok mikor tértek észre? Az, aki a fület beültette, az nem fogna hallani? vájjon aki a szemet alkotta, az nem fogna látni." Magyarázni akarom neked emez okoskodások értelmét, miután ki fogom tüntetni előtted mily rosszul fogták fel ezt a mondást azok, kik a próféták szavaira törnek. Évek előtt orvosok, kik felekezetűnk értelmesebbjei közé tartoznak, csodálkozásukat fejezték ki Dávid eme nyilatkozata felett mondván: "Az ő okoskodásából az következnék, hogy aki a szájat teremtette, az egyék, s aki a tüdőt alkotta, az kiáltson, ugyanaz áll a többi testrészekről." Ügyelj csak rá ez értekezésem olvasója, mennyire távol állottak emez érvelés helyes értelmezésétől, halljad tehát annak értelmét: Világos, hogy mindenki, aki valamely szerszámot létre hoz, nem hozhatná létre, ha az azon szerszámmal eszközlendő munkáról való képzettel nem bírna. Például, ha a kovács nem képzelné a varrás cse419 Zsoltárok 73:11-13. 420 LJo. 16:19. 421 Máláchi 3:13-18. 422 Zsoltárok 94:6-9.
