Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
7. Mózes próféciájának felsőbbrendűsége
197 Maimonidész: A Tóra alapjainak szabályai juk, hanem azért, mert ez egy micva, amit Mózes parancsolt nekünk, mondván: Ha csődát tesz, hallgassátok meg. Ugyanúgy, ahogy parancsot kaptunk, hogy két tanú vallomása alapján hozzunk |bírói] ítéletet, noha nem tudjuk, hogy őszintén vagy hamisan tanúskodnak-e, hasonlóképpen micva meghallgatni az ilyen prófétát, holott nem tudjuk, hogy a csoda [amit mutat] igazi-e, vagy csak varázslat és mágia általi. A próféta ki tagadja Mózes törvényét 3. §. Következésképp, ha előáll egy próféta, és nagy jeleket és csodákat mutatva megpróbálja vitatni Mózes próféciáit, nem szabad hallgatnunk rá. Egyértelműen tudjuk, hogy a jeleket varázslat és mágia által mutatja. [Ez a következtetés azért vonható le], mert Mózes, a mi tanítónk nem függ csodáktól, hogy összemérhessük ezeket a csodákat Mózes csodáival, hiszen a saját szemünkkel láttunk, és a saját fülünkkel hallottunk, ugyanúgy ahogy ő maga [Mózes]. Mihez hasonlítható ez? Azokhoz a tanúkhoz, akik olyan embernek teszik a [hamis] vallomásukat, aki a tulajdon két szemével látta a történteket. Nem fog hinni nekik, és biztos lesz benne, hogy hamisan tanúskodnak. Ezért parancsol úgy a Tóra, hogy ha majd eljön hozzád csodával vagy jellel, ne higgy neki! Olyan ez, mint ha azt akarná tagadni csodával és jellel, amit a saját szemeddel láttál. Mivel az egyedüli oka annak, hogy hiszünk |egy próféta] csodáinak, nem más, mint hogy Mózes parancsolt nekünk így, hogy fogadhatnánk el egy olyan csodát, ami által tagadni kívánja [ez a hamis proféta] magának Mózesnek a próféciáját, amit láttunk és hallottunk.
