Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
11. Jutalom és büntetés 280 nem alkalmazza ugyanazt a gondviselést a többi élő lényekre?" mert aki a kérdést felveti, azt is kellene önmagától kérdeznie: "Miért adott észt az embernek, s nem a többi élő lényeknek is?" mert az utóbbi kérdésre a válasz az: "így akarta, vagy így rendelte az isteni bölcsesség, vagy a természet így hozza magával" tekintettel az előző három nézetre. Ezen feleletekkel meg van adva a válasz az előző kérdésre is. Alaposan értsd át eme nézetemet. Én ugyanis nem hiszem, hogy Isten figyelmét kikertülné bánni is, vagy hogy neki tehetetlenséget tulajdoníthatnék, de igenis azt hiszem, hogy a gondviselés az értelmiséget követi, s avval összefügg. Mert a gondviselés bizonyára csak értelmiséggel bíró lénytől ered, még pedig olyantól, melynek értelmisége a tökéletesség netovábbja: ennélfogva, bármi is, amihez hozzáfüződik valami abból a kifolyásból, oly mérvben részesül a gondviselésben, amely arányban részesül az érteimiségben. Ez a nézet - szerintem - leginkább felel meg az elmebeli felfogásnak, s a szentirási helyeknek egyaránt, míg az előbbeni nézetekben van fölösleg és hiány is; már pedig a fölösleg valóságos zavarra s oda vezet, hogy az elmebeli felfogást tagadják, az érzékit megerősítsék, vagy nagy megszorítást okoz, ami azt eredményezné, hogy Istenről veszedelmes hiedelmek támadnának, az emberek létére vonatkozó rend megbomlanék, s eltörültetnék minden előnye erkölcs és értelmiség dolgában. Evvel azoknak a nézetét értem, akik elvonják a gondviselést az emberektől s őket egyenlőkké teszik a többi élő lényekkel. 3. rész 18. fejezet Az Istenhez való közelség a gondviselés intenzitását Azután, amit megelőzőleg állítottam, hogy t. i. a többi élő lények közül egyedül az emberi nemnek sajátos az isteni gondviselés, azt mondom, hogy tudvalevőleg nem létezik nem az elmén kivűl, hanem a nem s más egyetemek, elmebeli dolgok, s mindaz, ami az elmén kivül létezik, az - egyed vagy egyedek. Ez tudva lévén, az is ismeretes lesz, hogy az isteni kifolyás, mely az emberi nemmel egybekötve létezik, illetve az emberi értelmiség ugyanaz, ami az egyedi értelmiségek által létezik, ugyanaz, ami Zeidre, Amrra, Kaledre és Becrre kifolyik. Ez így lévén, ebből, amint az előző fejezetben említettem, az következik, hogy bárki is az emberi egyének közül, akinek abból a kifolyásból, anyagának arra való hajlandósága és tanulmánya szerint nagyobbrész jutott, szükségképp nagyobb mértékben fog részesülni a gondviselésben, ha ugyan a gondviselés az értelmiségtől függ, amint említettem. Ennélfogva az emberekre vonatkozó isteni gondviselés nem lesz valamennyinél egyenlő, de abban a mértékben lesz nagyobb a gondviselés, amely mértékben nagyobb az emberi tökéletesség az egyiknél, mint a másíknál. S ez elmélkedésből szükségképp az következik, hogy a gondviselés a próféták irányában felette nagy lesz, prófétiájuk foka szerint, úgy hogy a gondviselés a jámborok és jók iránt, arányban lesz jámborságuk és igazságosságukkal, miután ez isteni intelligentia kifolyásának a mértéke az, amely a szót adja a próféták szájába, s ugyanaz, ami a jók cselekedeteinek megadja az irányt, a mi tökéletessé teszi a jámborok bölcseségét avval, amit tudnak. Ami pedig a tudatlanokat és vétkezőket illeti - arnenynytben ama kifolyás hiányában vannak - azoknak a helyzete vajmi kevésre becsültetik, s viszonyaik olyanok, mint a többi élő lényeké "Hasonlók a barmokéhoz, - elnémultak".5n Ezért könnyű móddal leöletnek, de meg van parancsolva, hogy az csak a közjóra való tekintetből történjék. S ez a Tóra egyik sarkalatos elve, s ezen alapszik az ő épüle-507 Zsoltárok 49:13., 21.
