Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
281 Maimonidész: A tévelygők útmutatója te, értem, hogy valamely egyénen nyilvánuló gondviselés oly mérvű, mint amilyen az érdeme. Figyelj csak rá, hogyan fejezi ki magát a gondviselésről, mely az ősök részletes viszonyaiban, foglalkozásaikban még javaikon is nyilvánul, valamint abban is, mit Isten kilátásba helyezett, a gondviselésnek rajok való kiterjedésére nézve. így mondatott Abrahámnak:5"* "Én pajzs leszek neked; Izsáknak mondatott:1"9 ״Én veled leszek, és megáldlak"; Jákobnak pedig mondatott:51‘1 "íme én veled leszek" "Meg foglak őrizni mindenütt ahová mégy". A próféták főnökének továbbá az lett mondva:1" "Valóban, veled leszek"; Józsuának mondatott:1" ״Amint Mózessel voltam, úgy veled is leszek. Mindez világosan szól az irántuk való gondviselés mellett, tökéletességük arányához képest. A tiszteletre méltó emberek iránti gondviselésről, valamint a tudatlanok tekinteten kívül hagyásáról mondatott:513 "Jámborainak lépteit megőrzi, míg a gonoszok a sötétben elvesznek, mert nem erővel győz a férfiú", ami annyit mond, mint: "ha némely egyének épségben maradnak a szerencsétlenségben, míg mások abban elesnek", ez nem testi erejük és természeti hajlandóságuk következtében történik, amit így fejez ki: "mert nem erő következtében győz a férfiú," hanem ez tökéletesség és fogyatékosság következménye, vagyis amint Istenhez közelednek vagy tőle távolodnak. Ez oka annak, hogy a hozzá közel levők a legnagyobb őrizetben részesülnek - "Megőrzi jámborainak lépteit". A tőle távol levők pedig ki vannak téve a véletlen esélyeinek, nem lévén semmi, mi őket megőrizné attól, ami megesik, mint mikor valaki a sötétben halad, s bízvást megbotlik. A jámborok iránti gondviselésre vonatkozólag mondatott szintén:514 "Megőrzi összes tagjaikat"; "Az örökkévaló szemei a jámborokra irányozvák";515 "Ő felkiált hozzá, és én meghallgatom őt".516 Az e tárgyra vonatkozó versek sokkal nagyobb számban vannak, semhogy azokat fel lehetne sorolni, már t. i. arra vonatkozólag, hogy az embcrekre irányuló gondviselés arányban áll tökéletességük és jámborságuk mértékével. Szóltak már erről a philosophusok is. Abu Nacr Aristoteles Niomachica ethicájának magyarázatához írt bevezetésében így fejezi ki magát: "Akikben meg van a tehetség, hogy lelkűket egyik erkölcsi képességről a másikra vihetik föl, azok, akikről Plátó állítóttá, hogy az isteni gondviselésben nagyobb mértékben részesülnek". Láthatod most már, hogyan vezetett bennünket a kutatás e neme az igazság felismerésére, melyről a próféták közül valamennyi szól, t. i. a gondviselés kiterjed minden egyesre külön külön tökéletességének aránya szerint, s mennyire szükségképp következik az a gondolkozás álláspontján, hogy a gondviselés folyománya az intelligentiának, amint említtetik. Az nem járja, hogy mint egynémely bölcsek nézetei gyanánt köztudomásúvá lett, azt mondjuk, a gondviselés a nemre, de nem az egyedekre terjed ki, miután az elmén kívül csupán egyedek vannak, ezekhez az egyedekhez pedig fűződik az isteni intellectus, miből az következik, hogya gondviselés ezekre az egyedekre terjed. Elmélkedjél e fejezetről avval a figyelemmel, melyet az érdemel, s akkor a Tóra alapelvei előtted tökéletesek és az elmélkedő bölcselet nézeteinek megfelelők lesznek, 1081 Mózes 15:1. 509 Uo. 26:3. 510 Uo. 28:15. 511 2Mózes 3:12. s'2Jósuá 1:5. 513 !Sámuel 2:8. 514 Zsoltárok 34:21. 515 Uo. 16. 516 Uo. 91:15.
