Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
279 Mciimonidész: A tévelygők útmutatója tik:496 "Megemlékezésem napján, majd kérdőre vonom vétkeik miatt", továbbá:497 ״Aki ellenem vétkezett, azt ki fogom törülni könyvemből; továbbá:498 ״Elhagyom veszni azt a lelket"; továbbá:499 ״Haragomat fordítom ama személy ellen”; s ilyen még több van. S mind az, ami Abrahám, Izsák és Jakob viszonyairól felhozatik, világos bizonyíték az egyéni gondviselés mellett. Ami pedig a többi élő lényeket illeti, azoknál a viszony úgy van kétségkívül, amint Aristoteles vélekedik. Ez oknál fogva, meg lett engedve levágatásuk, sőt meg is lett parancsolva. Meg lett továbbá engedve, hogy kényünk-kedvünk szerint fordítsuk hasznunkra. Bizonyíték amellett, hogy a többi élő lények csak abban az értelemben, amint ezt Aristoteles felemlíti, tárgyai a gondviselésnek, a próféta mondása, midőn az Nebukadnezar túlhatalmaskodását és az emberek lemészárlását látta vala: "Örökkévaló Isten” - úgymond - ״mintha az emberek magukra volnának hagyatva és a véletlenre bízva, mint a halak és a föld férgei", mely mondással arra utalt, hogy ezek a nemek csakugyan magukra vannak hagyatva. Ez az, amit mond:500 "Te az emberrel úgy teszesz, mint a tenger halaival, mint a féreggel, mely uralkodó hiányában van, valamennyi horoggal hozatik föl". Aztán kitünteti a próféta, hogy a dolog nem úgy van, hogy nem elhagyatottság és a gondviselés visszavonulása, hanem büntetés következtében történt az, miután maguk az okai, hogy az rajtuk megesett. így mondja:501 "Örökkévaló, te őt igazság céljából rendelted, oh szikla, te erősítetted, hogy büntessen". De ne gondold, hogy ez a nézet, ellenmond annak:502 "Ő adja a baromnak eledelét"; továbbá:503 "A fiatal oroszlányok ordítanak zsákmány után"; "kinyitja kezét, és jól hagy lakni jó akarattal mindent ami él";504 vagy a bölcsek ama mondásának: Ülve táplál mindent, a bölények szavaitól a férgek petéiig. Több ilynemű mondások találtatnak, de nincs bennük semmi, mi nézetemnek ellentmondana, mert mind ezek a nemre vonatkozó gondviselésről szólnak, de nem az egyedekre vonatkozóról, mintha jóságáról akart volna szólni, midőn minden nem számára elkészíti szükséges táplálékát és fennmaradásának anyagát. Ez nyilvánvaló és világos. S Aristoteles úgy látta, hogy az ily nemű gondviselés szükségképpen létezik. Ezt már Sándor is felhozza Aristoteles nevében, t. i. hogy minden nem egyedei számára készen áll az eledel, anélkül pedig az illető nem kétségkívül elveszne. Ez kevés elmélkedés után is világos. Ami pedig a bölcsek mondását illeti: "Az élő lények kínzása Tórái tilalom, melyet e versből:505 "Miért ütötted nőstény szamaradat?" vonnak le: ez tökéletesedésünkre való tekintetből történik, hogy el ne tanuljuk a kegyetlenség tulajdonságát, és hogy hiába fájdalmat ne okozzunk, hanem hogy hozzászokjunk a könyörületességhez és irgalmatossághoz, tekintet nélkül arra, hogy milyen élő lény az, kivévén a szükség esetét. 06 "amidőn a te lelkületed kívánkozni fog húst enni"; nem hogy levágunk kegyetlenségből vagy kedvtelésből. S e nézettel szemben mire sem kötelez engem a kérdés: "Miért viseli gondját Isten az embereknek s 2Mózes 32:34. Uo. 33. 3Mózes 23:30. Uo. 20:6. Chóvá kuk 1:1415־. Uo. 12. Zsoltárok 147:9. Uo. 104:21. Uo. 145:16. 4Mózes 22:32. 5 Mózes 12:20. 496 497 498 499 500 501 502 503 504 505 506
