Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
11. Jutalom és büntetés 276 A negyedik nézet azok nézete, kik azt vélik, hogy az ember bír hatalommal, miért is - e nézetből kifolyólag - mindaz, ami a vallástörvényben, mint parancs, tilalom, jutaion vagy büntetés előfordul, szabályszerűen következik. Ők azt tartják, hogy Isten összes cselekedetei a bölcseség folyományai, s hogy neki igazságtalanság nem tulajdonítható, s hogy nem büntet jót tevőt. A Motazálék ezt a nézetet szintén vallják, jóllehet, hogy — szerintük - az ember hatalma nem tökéletes. Ugyancsak azt gondolják, hogy Isten tud ama levél hullásáról, s a hangya mozgásáról, s hogy az ő gondviselése kiterjed valamennyi létezőre. Ezen nézetből is folynak észellenességek és ellenmondások. Az észellenesség pedig abból áll, hogy ha az emberek egy része születésétől fogva fogyatékos, jóllehet, hogy nem vétkezett, erre azt mondják, hogy ez Isten bölcsességéből folyik, s hogy ez az ember javára van, semmint ha egészséges volna; mi ugyan nem tudjuk, hogy miben áll az a jó, jóllehet hogy az nem büntetésből, hanem az ő javára való tekintettel történik. Ugyancsak azt válaszolják: a midőn egy jámbor ember elvész, hogy az azért történik, hogy az ő jutalma annál nagyobb legyen a túlvilágban. Sőt még továbbmentek, a midőn ugyanis azt kérdezték, miért jár el Isten igazságosan az egyik emberrel szemben, s miért nem teszi azt más lények irányában. S mely vétek következtében vágatik le ez az állat? Erre azt az észellenességet vették magukra, mondván: hogy ez neki javára szolgál, amennyiben t. i. Isten őt a túlvilágban megjutalmazza, úgy hogy még a bolhának és tetünek is megöletésükért jutalom jár Isten részéről. Szintúgy az ártatlan egérről, melyet a macska vagy kánya széttép, - mondják, hogy úgy rendelte azt az isteni bölcseség erre az egérre vonatkozólag, s hogy ő megjutalmazza azt, amiért ez megesett vele, a túlvilágban. Nem tartozik rám bármelyiket is a gondviselés híveinek e három felekezete köziül ócsárolni, mert mindegyiket közlülük rávitte egy nagy szükségesség arra, amit állított. Aristoteles ahhoz tartja magát, ami a lét természetéből következik. Az Aschariták ki akarták kerülni, hogy Istennek tudatlanságot tulajdonítsanak bármiben is, s nem illett nekik, azt mondanj, hogy ezt a részletet tudja, amazt meg nem tudja. így következtek szükségképp ama észellenességek, miket azok elfogadtak, A Motazálok pedig hasonlóképpen ki akarták kerülni, hogy Istennek igazságtalanságot tulajdonítsanak, de másrészt nem helyeselhetőnek tartották, hogy az emberrel vele született józan ésszel ellentétbe helyezzék magukat, azt állítván, hogy nincs igazságtalanság annak a szenvedésében, aki nem vétkezett. Nem helyeslend'ónek tartották továbbá azt állítani, hogy valamennyi próféta küldetésének és a hittörvényadásának nem volt józan ésszel felfogható oka. így vetették magukat amaz észellenességeknek alája, s így jöttek szükségképpen azokba az ellenmondásokba, azt hívén, hogy Isten tud minden dologról, s hogy az ember szabad rendelkezéssel bír! ami kevés gondolkodás után, rávezet arra, hogy ez ellenmondás. Az ötödik nézet, ami a mienk, illetve hittörvényünké. íme tudomásodra hozom belőle azt, ami prófétáink könyveiben erről írva van, ugyanazt, amit bölcseink nagyobb része magáévá tett. Azt is elmondom, amit egynémely későbbi is vallott, valamint azt is, hogy mit hiszek én e tárgyban. Azt mondom én, hogy sarkalatos elve Mózes hittörvényének, melyet ennek követői is annak vesznek, hogy az ember teljesen szabad rendelkezéssel bíró lény, t. i. úgy természeténél, mint szabad akaratánál és elhatározásánál fogva cselekszi azt, amit cselekedni tud, anélkül, hogy számára valami új dolog teremtetnék. Ugyancsak az oktalan állatok összes nemei is akaratuk szerint mozognak. így akarta ezt Isten, értem, hogy a kezdet nélküli örök akarata következtében történik, hogy minden élő lény a maga akarata szerint mozogjon, s hogy az ember hatalommal bírjon arra nézve, amit akar, vagy amit választ azok közül, melyek felett szabadon rendelkezhetik. Ez oly elv, melyről hála Istennek nem hallottuk, hogy akadt volna egy is hitfelekezetünk kebelében, ki annak ellentmondott volna. Szintoly elve Mózes tanítónk hittör-
