Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
277 Maimonidész: A tévelygők útmutatója vényének, hogy Istennel meg nem fér igazságtalanság semmi tekintetben, s mindaz, ami az emberen megesik, akár szerencsétlenség, akár jótétemény érjen egyeseket vagy a közönséget, mindez a jogosság következménye, amint ezt magával hozza az igazságos ítélet, melynél az igaztalanságnak nyoma sincs. S hatott volna bár csak egy szálka a kezébe, melyet azonnal onnan kivett, mégis csak a büntetés folyománya volna. S érte legyen bármi csekély élvezet is, jutalmául szolgál az neki, s mind ez joggal illeti, amint őreá vonatkozással mondatott:4*7 "Minden az ő utai igazság", csakhogy mi nem ismerjük, hogy mi módon lett az kiérdemelve. így tehát világosak előtted mind eme nézetek. T. i. Az emberek viszonyaiban látható változatosságokat Aristoteles a puszta véletlen művének tartja, az Aschariták pedig pusztán a szabad akarat kifolyásának gondolják, ellenben a Motazálok ebben a bölcseség folyományát látják. Mi pedig azt tartjuk, hogy ez annak az eredménye, hogy mit érdemel az ember cselekedetei szerint. S ennek következtében lehetséges - az Aschariták szerint - hogy Isten szenvedésekkel sújtja a jámbor embert ezen a világon, s az örök tűzre kárhoztatja, melyről állíttatik, hogy az a túlvilágon volna, mert - úgy mondják - így akarta az Isten. Ellenben a Motazálok azt tartják, hogy ez igaztalanság, hanem igen is, akit fájdalommal sújt, az, s legyen az bár egy hangya is, - amint említettem - jutalomra tesz szert, a bölcseség folyománya pedig, hogy aki szenvedéssel sújt, az jutalmazzon is. De mi hisszük, hogy mind ezen emberi viszonyok érdem szerint valók. Isten pedig távol van az igaztalanlságtól, s hogy nem büntet egyet sem közülünk, kivévén azt, aki vétkes, s a büntetést megérdemli. Ez az, ami meg van írva Mózes hitt orvényében, hogy t. i. minden az érdem folyománya. Seme nézetből kifolyólag fejezik ki magukat bölcseink túlnyomó része, midőn tudvalevőleg egész világosan mondják: "Nincs halál vétek nélkül, sem szenvedés bűn nélkül" azt mondják továbbá: "Avval a mértékkel, mellyel valaki mér, méretik az ő számára is. így fejezi ki magát a Mischna. Mindenütt így magyarázzák, hogy az igazság szükségképpeni Istenre nézve, azaz hogy megjutalmazza a jámbort mindért, amit cselekszik tisztesség és helyesség dolgában, még ha nem is lett ráparancsolva próféta által, valamint hogy megbüntet minden rossz tettért, melyet valaki elkövet, még ha nem lett volna attól eltiltva próféta által, miután az oly dolog, melytől a józan ész eltiltja, értem az igaztalanság és erőszak tilalmát. "Isten" - úgy mondják - ״nem vonja meg a jutalmat bármely teremtménytől," továbbá azt mondják: "Aki azt állítja, hogy Isten tékozló, annak belei széjjel kellene, hogy oldódjanak; hanem tény, hogy hosszantürő, de behajtja a magáét. Aztán azt is mondották: "Őszsze nem hasonlító az, aki parancsra tesz valamit avval, aki parancs nélkül teszi, amit úgy magyaráznak, hogy amannak, ha nem is lett ráparancsolva, megadják a jutalmát. Ebből az elvből folynak összes nyilatkozataik. Azonban előfordul a bölcsek kifejezései között eggyel több, amely nem fordul elő a szent írásban, t. i. a "szerctetből folyó szénvédések, melyekről egynémelyek szólnak. Ezen nézet szerint ugyanis lehetséges, hogy az embert csapások érik, a nélkül, hogy ezt megelőzőleg vétkezett volna, de igenis azért, hogy jutalma annál nagyobb legyen, s ez a Motazálok nézete is, de szent írási hely nem létezik erre nézve. Félre ne vezessen a megkísértés eszméje, melyre nézve az mondatik:4ss "Isten próbára tette Abrahámot"; és4*9 "megsanyargatott, és éheztetett". Majd meg fogod hallani azután az erre vonatkozó nyilatkozatot. Nem bocsátkozik a mi szent írásunk egyébbe, mint az emberek viszonyaiba, de soha sem hallottak a mi felekezetűnk 487 488 489 487 5Mózes 32:4. 488 1 Mózes 22:1. 489 5Mózes 8:3.
