Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
275 Maimonidész: A tévelygők útmutatója egy legyet ejt el, és az oroszlán közt, aki találkozván egy prófétával azt széttépi. Szóval nézetének az a veleje: "Mindazt, amit ő következetesen folytatódni lát félbeszakítás, s a nélkül, hogy menetében változás állana be, amint az a sphaerákbeli tárgyaknál van, vagy ami egy bizonyos rendet követ, melyből csak kivételes esetben hiányzik valami, amint az a természeti tárgyaknál van, egy kormányzásnak tulajdonít, azaz, hogy az isteni gondviselés avval összeköttetésben áll; a mit pedig nem lát szabályt követni vagy rendet betartani, mint ahogy az midőn nem egyedeinél, tekintet nélkül növényekre, állatokra vagy emberekre van, ezekre azt mondja, hogy a véletlen, nem pedig a kormányzás műve, azaz hogy nincs vele összekötve isteni gondviselés. Sőt azt tartja, hogy az efféle dolgok összeköttetése a gondviseléssel lehetetlen, ami a világ örök időktől valóságának tanából folyik, amely szerint mind az, ami egy bizonyos módon létezik, lehetetlen hogy ellenkező módon létezzék. S akik e nézetet vallják, azok közé tartoznak, akik hittanunk köréből kitértek, ugyancsak azok mondják:486 "Elhagyta az Örökkévaló az országot". A harmadik nézet, ellentéte ama másodiknak. S ez azoknak a nézete, kik látják, hogy nincs a mindenségben, sem általánosságában, sem részleteiben, semmi, mi véletlenül volna, hanem igen is minden, akarat, szándék és kormányzás kifolyása. Tudvalevő dolog pedig, hogy az, ami kormányoztatik, az ismeret tárgya. S ez az izlamt Aschariták felekezetének elmélete, mely nézetből nagy esztelenségek következnek és terhek, miket mégis elfogadtak. Valóban, azok megegyeznek Aristotelessel arra nézve, midőn ez azt vitatja, hogy van egyenlőség a levél hullása és valamely egyén halála közt; úgy van mondják, de nem fújt a szél véletlenül, hanem Isten hozta mozgásba, és nem a szél hűllatta le a leveleket, hanem minden levél Isten rendeletéből hull le, s Ö az, aki lehullasztja e percben és ezen helyen, s lehetetlen,hogy lehullásának ideje későbben vagy korábban álljon be, valamint, hogy lehetetlen, hogy ez más helyen történjék. Mert mindez már örök időtől fogva volt elrendelve. E nézet következtében megengedni kényszerültek, hogy az állatok mozgásai és nyugalomba térései elrendelvék, s hogy az embernek egyáltalában nem áll hatalmában tenni vagy abba hagyni bármit is. Ugyancsak ebből a nézetből az következik, hogy a lehetséges természete nem létezik e tárgyakra nézve, s hogy mind eme tárgyak vagy szükségképpeniek, vagy lehetetlenek. S ezt el is fogadták, mondván, hogy amit mi lehetségesnek mondunk, mint péld. hogy Zeid áll, s Amru jő, lehetséges viszonyítva mihozzánk, de viszonyítva Istenhez nem léte-zik semmiféle lehetőség, hanem vagy szükségképpeni, vagy lehetetlen. Ebből a nézetből továbbá következik, hogy a vallástörvényeknek egyáltalán semmi haszna nincs, mert az ember, kinek a vallástörvény adatott, nem képes cselekedni bármit is, sem teljesíteni; mi rá parancsoltatott, sem óvakodni, mire óva intve lett. E felekezethez tartozók azt állítják, hogy Istennek tetszett küldeni, parancsolni, óva inteni, ijeszteni, kilátásba helyezni vagy félelmet okozni, jóllehet nem bírunk hatalommal bármire is. S megeshetik, hogy ránk ró lehetetlen dolgokat is, s az is lehetséges, hogy parancsot teljesítünk, és mégis büntetve leszünk, míg, ha ellene szegülünk, megjutalmaztatunk. Következik továbbá ebből a nézetből, hogy Isten cselekedeteinek nem volna végcélja. S mind ezen észellenességek terhét magukra vállalták, csakhogy c nézetet megmenthessék, elannyira, hogy mikor egy született vakot vagy bélpoklost látnak, akiről nem állíthatjuk, hogy vétek előzte őt meg, melynek következménye volna az, arra azt mondják, hogy úgy akarta Isten. S midőn egy, vallásós jámbor embert látnak, ki kínjai következtében elvész, azt mondják rá, úgy akarta Isten, s ebben nincs semmi igazságtalanság, mert megfér Isten természetével, hogy szenvedésekkel sújtsa azt, aki nem vétkezett, s jót tegyen a bűnössel. S okoskodásaik e tárgyakban ismeretesek. 486Jechezkél 9:9.
