Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
11. Jutalom és büntetés 274 Az első nézet az, mely azt állítja, hogy egyáltalában nem létezik gondviselés, mely az egész mindenségben létező bármely tárgyra kiterjedne, s hogy mindaz, ami létezik, kezdve az égtől a többi tárgyakig a véletlen és esetlegesség következménye, s nem létezik sem rendező, sem vezető, sem egyéb valami, ami valamely tárgy gondját viselné. Ez pedig Epicur nézete, aki a parányok elméletét vallja, úgy vélekedvén, hogy azok a véletlen következtében vegyülnek, s ami belőlük keletkezik, az véletlenül lesz. Ezt a nézetet magukévá tették már a hitetlenek Izraelben is, s ők azok, kikre mondatott:4^5 "Tagadták az Örökkévalót, s azt mondották, hogy nem létezik. Már Aristoteles bizonyíték útján kitüntette e nézet valótlanságát, s hogy mind eme dogok lehetetlen, hogy véletlenül létezzenek, de igen is van, aki rendet tart közöttük, s őket kormányozza. De már szólóttunk mi erről némi részben ezt megelőzőleg. A második nézet azoké, akik úgy vélekednek, hogy némi tárgyak részesek gondviselésben, s hogy azok, valamely kormányzónak a vezetése s rendezése alatt állanak, míg mások a véletlenre vannak hagyatva. S ez Aristoteles nézete. Meg fogom magyarázni neked, hogyan gondolkodik ő a gondviselésről. O azt tartja, hogy Isten gondviselése kiterjed a sphaerákra, s mind arra, ami bennük van, s ez oknál fogva megmaradnak az ő egyedeik azoknak, amilyenek. Erre már Sándor megtette ama megjegyzését, mely szerint Aristoteles nézete nyomán a gondviselés megakad a hold sphaerájánál, s ez egyik ága a világ örök időtől valósági tanának. Mert ő úgy vélekedik, hogy a gondviselés olyan, amilyen a mindenség természete, következésképpen eme sphaerák, s mi bennük foglaltatik, egyedeik szerint állandóak lévén, az ő gondviselésük - állandóságukból áll, abban a helyzetben, mely nem változik. S valamint a létezésükből szükségképp más tárgyak létezése következik, miknek nem ugyan egyedei, de nemei állandó létűek: úgy folyik ki azon gondviselésből az, ami a nemek fenmaradását s állandó létét okozza, míg egyedeik fennmaradása lehetetlen. Azonban a nemek egyedei sincsenek teljesen elhagyatva, hanem mihelyt azon anyagból valami annyira tisztult, hogy a növekvés formáját elfogadhatja, erőkkel láttatik el, melyek, megóvják egy bizonyos ideig, hozzá vonzván azt, ami javára szolgál, s távol tartván tőle, ami hasznára nincs. Ha még tisztább lett egy másiknál, úgy hogy az érzékenység formáját képes elfogadni: akkor oly erőkkel láttatik el, melyek megóvják, s megőrzik, s el- láttatik más oly képességgel, mely megadja a mozgást, hogy irányt tartson a felé, mely neki való, s hogy kerülje, ami evvel ellenkezik. Aztán minden egyes lénynek az adatott, amit a neme szükségei. Végre, ha annyira tisztult, hogy az intelligencia formáját elfogadhatja: oly erővel láttatik el, mellyel minden ember, tökéletességéhez képest, kormányoz, gondolkozik, s elmélkedik a felett, mi egyéniségét megóvja, s nemét fenntartja. Ami pedig a többi mozgásokat illeti, melyek egy nem valamennyi egyedeinél megesnek, azok a véletlenből esnek meg Aristoteles szerint, de nem egy vezetőnek vagy rendezőnek a műve. így péld. ha egy többé vagy kevésbé dühöngő szél fúj, kétségkívül lehullasztja valamely fa néhány leveleit, és egy másiknak az ágait letöri, aztán egy kőhalmazból le fog vetni egy követ, továbbá port fog borítani a füvekre, úgy hogy kárt fog ejteni rajtuk, a vizet fölzavarja, minek következtében a hajó, mely ott tartózkodik, el fog merülni, s vele azoknak egy része vagy valamennyien, akik rajta vannak. Ö szerinte nincs különbség a levél hullása és a kő esése vagy a jámbor és tiszteletre méltó emberek közt, kik a hajón vannak, hasonlóképpen nem létezik különbség a barom közt, mely ganaját veti a hangya seregre, mi által az elvész, és az épület között, melynek alapja feldöntetett, úgy hogy rá borulva az ájtatosokra, kik benne tartózkodtak, azok vesztét okozta. Ugyancsak nincs különbség - szerinte - a macska közt, amelynek egy egere akad, melyet széttép, vagy a pók közt, mely 485 Jerémiás 5:12.
