Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
11. Jutalom és büntetés 256 támasztja, hogy amennyiben egy dolog létrejöttének oka az lenne, hogy Isten már előzőleg tud róla, |159| akkor valamennyi dolog teremtetlen és öröktől fogva létező lenne, hisz [Istennek] öröktől fogva tudomása van róla. Mi mindössze arról vagyunk meggyőződve, hogy [Isten] valóságos létezésük szerint ismeri a dolgokat, s ha bármi történik is velük, annak megtörténését 0 előre tudja, s az ember, bánnilyen cselekedet mellett is dönt, 0 előre tudja, hogy azt fogja cselekedni. Ám valaki azt is kérdezhetné: Ha Isten [előre] tudja, hogy az ember beszélni fog, vajon lehetséges-e [ennek ellenére| csöndben maradnia? Erre egyszerűen azt válaszoljuk, hogy amennyiben az ember úgy döntene, hogy ahelyett, hogy beszélne, hallgatni fog, akkor alapvetően azt tételeznénk fel, hogy Isten már előre tudta, hogy az ember hallgatni fog, s lehetetlen lett volna azt feltételeznünk, hogy Isten úgy tudta, hogy az ember beszélni fog, hiszen ő előre tudja az ember cselekedetének [valóságos], minden tervezés, sürgetés és halasztás utáni végeredményét. Pontosan ezt a végeredményt tudja, amint a Szentirás mondja:450 "Az Úr tudja az ember gondolatait", valamint:451 "...ismertem szándékát, amelyet már most készít". 5. fejezet Olyan emberekkel is találkoztam, akik e témával kapcsolatosan azt kérdezték: Hol van abban a bölcsesség, ha [Isten] az erényes számára szab ki parancsolatokat és tiltásokat, akiről [már előre] tudja, hogy nem távolodik el az ő engedelmességétől? Én erre négy [lehetséges] választ tudok adni: [először: azért szabott ki parancsolatokat,] hogy tudassa vele, mit vár el tőle. [Másodszor:] azért, hogy megjutalmazhassa, hiszen amenynyiben úgy engedelmeskedik [Istennek], hogy azt [előzőleg] nem parancsolta meg neki, akkor ezért nem jár számára jutalom. [Harmadszor :] amennyiben lehetséges lenne az, hogy [Isten] olyan tettéért részesítse jutalomban, amit nem parancsolt meg neki, akkor az is lehetséges lenne, hogy olyan tettéért részesítse büntetésben, amit nem tiltott meg neki, ez pedig igazságtalanság lenne. [Negyedszer:] [Isten] küldötte által megerősíti azt a parancsolatot, amelyet az ember értelme is diktál, az-az hogy legyen figyelmes, óvatos és elővigyázatos [a parancsolatok teljesítésében], amint a Szentírás mondja:452 "Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek...". Az a kérdés is felmerülhet: Milyen bölcsesség rejlik abban, hogy [160] [Isten] küldötteket irányított a hitetlenekhez, akikről [eleve] tudta, hogy nem fognak hinni, s [a kinyilatkoztatást] tréfának tartják? Én erre hat [különböző] választ tudok felsorolni: [Először:] ha [Isten] nem küldött volna kinyilatkoztatást a hitetlenekhez, s nem írta volna elő számukra a hitet, akkor ez mentségül szolgálhatott volna számukra, hisz azt mondhatnák: Ha jött volna hozzánk [isteni] küldött, akkor hitrönk volna benne. [Másodszór:[ ha az, amiről [Istennek] már tudomása volt [ti., hogy nem fognak a küldötteknek hinni], nem vált volna tetté, akkor a jutalom és a büntetés [Isten előzetes] tudásáért járna, s nem szolgái cselekedetei alapján. [Harmadszor:] amiképpen [Isten] érzékekkel felfogható és értelemmel belátható bizonyítékait a világon a hívő és a hitetlen számára egyaránt hozzáférhetővé tette, akképpen szükségszerű, hogy a prófétaság útján terjesztett bizonyítékai is hívők és hitetlenek számára egyaránt ismertté váljanak. [Negyed-4'° Zsoltárok 94:11 451 5Mózes 31:21. 4'~ Jechezkél 3:21.
