Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
257 Ráv Szöádjá Gáon: Hittételek és elvek könyve szer:] amiképpen az, aki a másikat csúf dologra próbálja rávenni, rosszat tesz neki vele, s gonosztevőnek minősül, még akkor is, ha [a másik] nem hallgat rá, akképpen az is, aki a másiknak jó tanácsot ad, a javát szolgálja, s bölcsnek minősül akkor is, ha [a másik] a tanácsot nem fogadja meg. [Ötödször:] a jó tanács, ha nem fogadja meg az, akinek szól, ostobaságnak minősül, mivel nem fogadták meg, s ehhez hasonlóan a rosszra való bűzdítás bölcsességnek számít, ha az, akinek szól, megfogadja. így, az utasítás megfogadásától függően, a "jó" és a "rossz" valódi értelme eltorzul, ez pedig képtelenség. [Hatodszór:] amiképpen [Isten a hívőkkel és a hitetlenekkel szemben] az értelem, a képesség és a lehetőség [adományozása] tekintetében pártatlannak bizonyult, akképpen szükségszerű, hogy a parancsolatok és a kinyilatkoztatás tekintetében is egyenlően járjon el. Mindezek után azt mondom, hogy csak az tekintendő semmirekellőnek, aki olyan dolgot csinál, amivel senkinek nem használ. Ami viszont Istennek a hitetlenekhez intézett kinyilatkoztatását illeti, amennyiben [a hitetlenek] úgy határoztak, hogy nem húznak belőle hasznot és nem okulnak belőle, akkor is a hívők és a többi ember tanult belőle, és megfogadta. [Ezt támasztják alá,] amint látod, azok a közlések, amelyeket az emberek jelen korunkig, s [a jövőben is] örökre továbbhagyományoznak: a vízözönről szóló elbeszélés, Szodoma népének története, a fáraóról szóló történet, s más egyebek...
