Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
255 Ráv Szöádjá Gáon: Hittételek és elvek könyve erejét legyőzni, s ha [Isten] előtt egy hitetlen azt hozná fel mentségéül, hogy képtelen benne hinni, akkor bizonyára igazat mondana, s mentsége elfogadható lenne. Ami a Szentírás bizonyítékait illeti, már említettük a "Válaszd hát az életet" [előírását],442 443 a bűnösökről pedig azt mondja:444 "Ha ilyen ajándék van a kezetekben, szívesen fogadja-e tőletek?", s a Teremtő nyíltan felmenti magát minden, a bűnük miatt érzett felelősség alól, amikor így szól:444 "Jaj a pártütő fiáknak - így szól az Úr, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva!", illetve:445 "Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis úgy igyekeztek: nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak". A hazugok tettével kapcsolatban pedig azt mondja a Teremtő:446 "Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis úgy igyekeztek; nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak". A régiektől ránk maradt hagyományban ezt találjuk:44' "Minden az egek kezében van, kivéve az egek félelme", hiszen:448 "Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet,az Urat féljed, járj mindenben az ő útjain és szeresd őt"... A fenti magyarázat után a következő kérdéseket szeretném felvetni: Valaki talán azt mondja: Amennyiben a helyzet úgy áll, amint fentebb kifejtettük, tehát [Isten] nem akarja azt, hogy az engedetlen ellenszegüljön, akkor hogyan lehetséges az, hogy az O világában olyan dolog létezzen, melyet nem helyesel, vagy amely nem tetszik neki? A válasz erre egyszerű: Számunkra az tűnik clvetendőnek, hogy a Bölcs létezni hagyja világában azt, amit nem akar, vagy ami nem nyeri el a tetszését. Ez [így] azonban csak az emberre igaz, hisz az ember csak akkor gyűlöl bármit is, ha az neki árt, a mi Urunk viszont ezeket az engedetleneket nem lényegéből fakadóan gyűlöli, hisz lehetetlen, hogy [Istenhez] bármiféle járulékos tulajdonság csatlakozhasson, [tehát] csak a ránk való tekintettel gyűlöli őket, hiszen [az engedetlenek] nekünk ártanak. Mivel ha vétkezünk ellene, s nem ismerjük el, ami [Istennek] jár, akkor ostobának bizonyulunk. Ám amennyiben egymásnak ártunk, akkor önmagunkat és vagyonúnkat tesszük tönkre. Miután e kérdést így kifejtettük, nem tűnik [számunkra] többé elvetendőnek, hogy [Isten] világában léteznek olyan dolgok, amelyeket mi gyűlöletesnek találunk, illetve amelyekről [Isten] kinyilvánította, hogy miattunk, a velünk való együttérzése miatt gyűlöletesnek tartja őket. S ezt világosan ki is nyilvánítja a Szentírásban:449 "Vajon nekem okoznak bosszúságot - így szól az Úr nem saját maguknak?". S valaki azt is mondhatja: Amennyiben [a Teremtő] tudja, mi fog történni, mielőtt az megtörténne, akkor azt is tudja előre, hogy az ember engedetlen lesz vele szemben, így tehát az embernek engedetlennek kell lennie vele szemben, hogy beteljesedjék az, amit [Isten] előre tudott. Ennek a kérdésnek a megválaszolása azonban még az előzőnél is egyszerűbb, hiszen annak, aki a fenti állítást tette, nincs a kezében bizonyíték arra nézve, hogy a szóban forgó esemény megtörténését az okozta volna, hogy a Teremtő előzőleg tudott róla. Ez a kijelentés tehát alaptalan és önkényes, s hamis voltát az is alá 442 5Mózes 30:19. 443 Máláchi 1:9. 444 Jesájá 30:1. 443 Jeremiás 23:21. 446 Uo. 23:21. 447 Bráchoi 33b. 448 5Mózes 10:12. 449 Jeremiás 7:19.
