Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
10. Isten figyelemmel kíséri az emberek tetteit
10. Isten figyelemmel kíséri az emberek tetteit 246 nek, mert például az ismeretének fel kellene ölelnie azt is, aminek nincs határa, vag}> az O tudásának a megismerés tárgyával együtt kellene változnia folyton, és más efféle nehézségek is következnének - de csak akkor, ha az O tudósát a miénk analógiájára képzeljük el, de minthogy az 0 tudása nem olyan fajta tudás, mint a miénk, ezek a nehézségek nem állnak elő. Az Isten tudása korlátlan, és a korlátlan tudást nem akadályozzák efféle nehézségek... Arra kérnénk mármost azokat, akik a világ örökkévaló voltában hisznek, és tagadják az Isten mindentudását, hogy ugyan magyarázzák már meg nekünk, miképpen állhatott elő az anyag egy elkülönült és változhatatlan Értelemből. Az ilyennek is el kell ismernie, hog\! az anyag keletkezése az ״elkülönült értelemből” olyan változás, mint ha a semmiből áll elő valami, és eg\> ilyen váltózásnak az emberi értelem nem képes magyarázatát adni. Azt is megkívánjuk az ilyentől, magyarázza meg, hogyan áll elő a korlátos világ olyan létezőből, akinek a hatalma végtelen. El kell tehát ismernünk, hogy az anyag az Isten elméjében, annak végtelenjében nyugszik, és hogy 0 tudja a magyarázatát ezeknek a dolgoknak, bár mi azt nem tudjuk felfogni a mi tudásunkkal. Hasonlóképpen, azt kell mondanunk, hogy az isteni mindentudást tagadók tévedése - mikor azt mondják: »rejtve van sorsom az Úr előtt«m - leginkább abban áll, hogy az Isten tudását az emberivel vetik össze. Az emberi tudás korlátos lévén, minden fentebb felsorolt nehézség felmerül vele kapcsolatban, hogy tudniillik a tudás a megismerés tárgyával együtt változik folyton, és hogy nem képes felölelni a felölelhetetlent, azaz a határtalan létezőket, amennyire ezt mi a mi tudásunkkal meg tudjuk ítélni. De az Isten tudása korlátok nélküli, fel tudja ölelni a határtalant és a nemlétezőt is, anélkül, hogy benne magában változás keletkeznék. Ezért mondja a vers: »végére mehetetlen az Ó bölcsessége<430 431.׳<׳ Tehát ha azt mondja valaki: »nem kerül ügyem az Isten elé«432, azaz hogy az ember választása és döntése két lehetséges alternatíva között nem lehet ismeretes az Isten előtt, mert különben nem létezne esetlegesség - ez az állítás egyszerűen hamis. Mert a korlátos tudás esetében ilyen következtetés valóban alkalmazható, de az Isten ismerete végére mehetetlen, és minthogy az Ő tudósa korlátok nélkül való, az esetlegesség lehetőségét ez nem küszöböli ki, bár nem ismerjük jobban az 0 tudásának valódi természetéi, mint ahogy a lényegének vonásait ismerjük. Minden előre tudott és mégis van szabad választás... Ez tehát Maimonidész álláspontja az Isten tudásával kapcsolatban. Azt mondja, hogy amiként nem vethetjük össze az 0 lényegét a miénkkel, úgy nem hasonlíthatjuk az 0 tudását a miénkhez, mert a két ״tudás”, ha a miénkről és az Övéről beszélünk, pusztán hangalakjában egyezik meg [nem pedig mögöttes tartalomban], Maimonidész nem úgy érti ezt, hogy ha rólunk van szó, a ״tudás” tudást jelent, ellenben ha az Istenről, akkor tudatlanságot - vagy fordítva -, mint azt a tökéletes homonímia feltételezné.433 Szó 430 Jesájá 40:27. 431 Uo. 28. 432 Uo. 27. 433 Játék a szavakkal: ha a ״tudás” az ember esetében tudást jelent, és az Isten esetében pedig valami egész mást, ami csak hangalakjában azonos, akkor azt a valamit csak a tudás ellenté
