Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
10. Isten figyelemmel kíséri az emberek tetteit
247 Joszéf Albo rabbi: Háikárim: A hittételek könyve sincs erről. Azt kívánja mondani ezzel, hogy a ״létezés” fogalma az Istenre alkalmazva és ránk alkalmazva csak hangalakjában azonos, jelentésében nem. De kétségkívül úgy van, hogy bár az Isten létezése a legteljesebb mértékben különbözik bármi másnak a létezésétől, azért a fogalom nem létezést jelöl az egyik esetben, a másik esetben meg valamiféle ״nemlétezést”. Amíg csak a fogalomban rejlő negatív tartalmat vesszük, hogy tudniillik a ״létezés” fogalma szükségképpen kizárja a nemlétezést, Istenre és másra is egyazon jelentésben alkalmazható, ahogy a második könyv harmincadik fejezetében kifejtettük. A létezés fogalma magába foglalja a nemlétezés tagadását, akár ránk, akár az Istenre alkalmazzuk. A tökéletes homonímia csak a pozitív jelentéstanalomra nézve áll fenn, mert nincs semmi összevethető egyáltalán az Isten létezése és bármi más létezése közt. Hasonlóképpen, a ״tudás” fogalma, akár az Istenre, akár embérré alkalmazzuk, a tudás hiányának tagadását mindenképpen magába foglalja. E tekintetben, azaz a negatív jelentés tekintetében a fogalom két alkalmazása - tehát az Istenre és ránk való alkalmazása - közt csak elsődlegességi és másodlagossági viszony áll fenn, nem pedig tökéletes homonímia. A pozitív jelentéstartomány szempontjából viszont a ״tudás” fogalma az Istenre és ránk alkalmazva pusztán hangalakban egyezik meg, és az Isten tudása teljes mértékben kiismerhetetlen, ahogyan a lényege is a legteljesebb mértékben kikutathatatlan. Ha így értelmezzük Maimonidész szavait az Isten tudásáról, a későbbi szerzők által felhozott összes ellenvetést kiküszöböltük. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az Isten tudása, minthogy korlátok nélkül való, mindent felölel, ami az univerzumban történik, anélkül, hogy változást idézne elő magában az Istenben, és anélkül, hogy az esetlegességet a világban megszüntetné. Az [Isten tudása] a korlátlant is felöleli. Azért választottam ezt a nézetet, mert ez a legjobb ebben a témában. Rabbijaink is magukévá tették ezt a nézetet, hangot adva neki nevek és ellenvetések említése nélkül: ״Minden előre tudott, és mégis van szabad választás.” ״Minden előre tudott” - ez azt jelenti, hogy az Isten tudása felölel mindent, ami a világban történik, és hogy semmi sem történhetik véletlenül, anélkül, hogy jó előre tudva ne lenne. ״És mégis van szabad választás” - ez azt jelenti, hogy az esetlegesség valóságos tényező, és hogy az Isten tudása ezt nem semmisíti meg. Ez az igazság ebben a témában, bár a mi tudásunk nem elégséges ahhoz, hogy megértsük, miképpen lehetséges ez. Ez [a fejtegetés] dióhéjban elegendő az isteni mindentudásról. teként jelölhetjük meg, az ״minden, ami nem a tudás” [ti. emberi értelemben], ez pedig a ״nemtudás”, a tudás ellentéte.
