Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A szombat parancsa - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 2. (Budapest, 2006)
2. Talmud
63 Talmud 11. fejezet Ez a fejezet az egyik területről a másikra történő hajításnak és átnyújtásnak - a szállítás származékainak - a törvényeit tanítja. A szombattal kapcsolatos négy féle terület, és az egyik területről a másikra történő szállítás fogalomkörét, egy brájtá a következőképp tisztázza: ״A szombat négy területre vonatkozik: 1) magánterületre, 2) közterületre, 3) a kármelit-re és 4) a mákom pátur-ra (mentességet élvező föld).” 1) ״Mi a magánterület? Egy tíz tefáchnyi (kb. 80 cm) mély és négy tefáchnyi széles árok, illetve egy tíz tefáchnyi magas és négy tefáchnyi széles fal egyértelműén magánterület (egy legalább négyszer négy tefáchnyi terület, amelyet egy legalább tíz tefáchnyi magas fal vesz körül, az magánterület). 2) És mi a közterület? Egyértelműen közterület az országút, a városi tér (amely piacként szolgál) és a nyitott utca (legalább tizenhat könyöknyi széles, nyitott végű városi utca). Ilyen magánterületről ilyen közterületre, illetve ilyen közterületről magánterületre nem szabad szállítani, és ha valaki akaratlanul kivagy beszállít, köteles bűnáldozatot bemutatni; ha szándékosan teszi és előzőleg nem figyelmeztették, kárétre büntetik, illetve ha figyelmeztették, megkövezésre. Az ilyen területen ugyancsak tilos egy tárgyat négy könyöknél távolabbra elmozdítani. 3) A tenger és a síkság azonban...”, és a közterülethez közeli helyek, ahol nem járnak sokan, továbbá minden olyan négyszer négy tefáchnyi terület, amelyet tíz tefáchnál alacsonyabb, de legalább három tefách magas fal vesz körül - minden ilyen és hasonló terület kármelitnek tekintendő. Noha a kármelit nem közterület és nem is magánterület, a Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy nem szabad innen se magán-, se közterületre szállítani, illetve se magán-, se közterületről ide. Ezt a törvényt azért léptették életbe, nehogy összetévesszék a közterülettel, mivel
