Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A szombat parancsa - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 2. (Budapest, 2006)
1. Biblia
35 Biblia dig. 20. És mondta az Örökkévaló: Megbocsátottam szavad szerint! 21. Ámde, amilyen igaz, hogy élek és tele van az Örökkévaló dicsőségével az egész föld. 22. bizony, mind a férfiak, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket műveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkísértettek immár tízszer és nem hallgattak szavamra, 23. nem fogják látni az országot, melyről megesküdtem őseiknek; mindazok, kik engem megvetnek, nem fogják azt látni. 24. Szolgámat Kálebet azonban, jutalmául annak, hogy más szellem volt vele és teljesen járt utánam, őt elviszem az országba, ahova elérkezett és magzata vegye birtokba azt. 25. Az Amáléki és Kanaáni a völgyben lakik. Holnap forduljatok és vonuljatok a pusztába, a nádastenger felé. A nép megbüntetése 26. És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván: 27. Meddig tűrjem e gonosz községnek, hogy zúgolódnak ellenem? Izrael fiainak zúgolódását, mellyel zúgolódnak ellenem, hallottam. 28. Mondd nekik: Amilyen igaz, hogy élek, úgymond az Örökkévaló, bizony, amint szóltatok füleim hallatára, így cselekszem veletek! 29. Ebben a pusztában hulljanak el hulláitok, és pedig mind a megszámláltjaitok, teljes számotok szerint, húsz évestől fölfelé, akik zúgolódtatok ellenem. 30. Bizony nem mentek be az országba, amelyre nézve fölemeltem kezemet, hogy ott lakoztatlak benneteket csak Káleb, Jefune fia és Józsua, Nún fia. 31. Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, martalékká lesznek, azokat beviszem, hogy megismerjék az országot; melyet ti megvetettetek. 32. A ti hulláitok pedig elhullanak ebben a pusztában. 33. Fiaitok pedig barangoljanak a pusztában negyven évig és viseljék paráznaságtok (büntetését), míg végük lesz hulláitoknak a pusztában. 34. A napok száma szerint, amíg kikémleltétek az országot negyven nap, egy-egy napért egy-egy évre, viseljétek bűneiteket negyven évig, hogy megismerjétek az én elfordulásomat. 35. Én az Örökkévaló szóltam, valóban azt cselekszem ez egész gonosz községgel, mely összegyűlik ellenem; ebben a pusztában legyen végük és itt haljanak meg. 36. A férfiak pedig, akiket Mózes elküldött, hogy kikémleljék az országot és akik visszatérve zúgolódásra keltették az egész községet, rossz hírt terjesztvén az országról, 37. meghaltak azon a férfiak, az ország rossz hírének terjesztői, a csapás által az Örökkévaló színe előtt. 38. Józsua azonban, Nún fia és Káleb, Jefune fia életben maradtak azok a férfiak közül, akik elmentek, hogy kikémleljék az országot. 39. És Mózes elmondta a szavakat Izrael minden fiainak, és a nép nagyon gyászolt. 40. Fölkeltek kora reggel és fölmentek a hegy tetejére, mondván: íme, itt vagyunk, hogy fölmenjünk arra a helyre, melyet az Örökkévaló mondott, mert vétkeztünk. 41. Mózes pedig mondta: Miért hágjátok át az Örökkévaló parancsát? Az bizony nem fog sikerülni. 42. Ne menjetek fel, mert az Örökkévaló nincs közietek, hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt. 43. Mert׳ az Amáléki és a Kanaáni vannak ott előttetek és elestek kard által; mivelhogy eltértetek az Örökkévalótól, nem is lesz az Örökkévaló veletek. 44. De ők merészkedtek felmenni a hegy tete; jére, az Örökkévaló szövetségének ládája azonban, meg Mózes nem mozdultak a táborból. 45. Erre lejött az Amáléki és a Kanaáni, aki azon a hegyen lakott, megverték és szétverték őket Chormoig.
