Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A szombat parancsa - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 2. (Budapest, 2006)
1. Biblia
36 Biblia A szombati pihenés és munkatilalom a Bibliában A teremtés befejezése 1Mózes 1:312:1-3 ״. 31. És látta Isten mindazt, amit alkotott, és íme nagyon jó1 2 volt. És lett este és lett reggel: hatodik nap. ׳״ ר / 1. így bevégeztetett az ég és a föld és minden seregük. 2. Es a hetedik napon3 Isten bevégezte müvét, melyet alkotott, és megnyugodott4 5 a hetedik napon minden művétől, amelyet alkotott. 3. Ekkor megáldotta Isten3 a hetedik napot és megszentelte6, mert ezen megnyugodott Isten minden művétől, amelyet teremtett és alkotott7. nagyon jó. Minden teremtett ״jó” magábanvéve; de valamennyinek harmonikus őszszessége, az univerzum jelzője ״nagyon jó”. Minden olyan volt az univerzumban, ahogy azt a Teremtő akarta. Semmi sem volt felesleges, vagy hiányos -, teljes a harmónia. ״Ez a harmónia tanúságot tesz az egységes Isten mellett, aki a természetnek ezt az egységét térvezte.” (Luzzatto) 2 bevégeztetett. A héber kifejezés nemcsak a befejezést, hanem a tökéletességet is jelenti. ’ hetedik napon. ״Mi hiányzott még a világon a hat nap után?” A nyugalom. Ezért fejezte be Isten a munkát a hetedik napon a nyugalom napjának, a szombatnak teremtésével (Brésit Rába). 4 megnyugodott. Úgy is lehet értelmezni, ״szüneteltette a munkát”. A negyedik parancsolatban (2Mózes 20:11.) az van, hogy Isten ״megpihent” (vájánách) a hetedik napon. Az emberi fogalmaknak ilyen, Istenre való átvitelét ״antropomorfizmus”-nak nevezzük; az a célja a Bibliában, hogy a véges emberi értelem számára felfoghatóvá tegye azt, ami a végtelenségre vonatkozik. A későbbi zsidó Biblia-magyarázat ezt így fejezi ki: ״A Tóra az emberek nyelvén beszél.” Dibrá Torá kilson bné ódám. 5 megáldotta Isten. A Teremtő áldással szentelte meg a szombatot, amely mindenkire áthárul, aki megőrzi a szombatot. A Talmud szerint az ember szombaton egy ״külön második lelket” kap, nösámá jötérá azaz szellemi állapota gyarapszik a szent nap hatása által. (Bécá 16a.) 6 megszentelte. Elkülönítette a hétköznapi használattól. A szombat többet követel, mint a munka abbahagyását. Különös jelleggel bír, mint olyan nap, amelyet Istennek és a lelki életnek szentelünk. teremtett és alkotott. Azaz ״alkotott, hogy tovább cselekedjenek”, t. i. folytassák a művet (Ibn Ezrá, Ábárbanel) örök időkön keresztül az Isteni törvények továbbhatása által. Ez a gondolat benne van a mindennapi imában is ״az O jóságával megújítja minden nap újra a teremtés müvét”, vagy ahogy mestereink mondják, a teremtés műve még tart, és a
