Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
III. Rész. Berlintől Hamburgig. Az első reform-konzervatív zsidó vallási polémia Európában, a rabbinikus irodalom tükrében
10. FEJEZET A ״rabbinikus” reform ideológiai csírái BERLIN - AZ ELSŐ REFORMTEMPLOM Az említett reformtörekvések szelei először a zsinagógák falait érték el. Az első reformtemplom 1815 tavaszán sávuot] ünnepén nyílt meg ünnepélyes keretek között, Israel Jacobson2 mágnás házában3. A megnyitás apropója Jacobson fiának bármicvója4 volt5. A templom ilyen formán csupán mint ״magán” imaház működött, de így is nagy felháborodást váltott ki, és mint az első ilyen nyílt kezdeményezés, igen komoly ellentéteket gerjesztett. Mivel Jacobson magánrezidenciája rövid időn belül túl kicsinek bizonyult az összes érdeklődő befogadására, hamarosan újabb hasonló jellegű imaház nyílt Jákov Hertz Bér bankár házában. Ezek a magántemplomok csak szombaton és ünnepnapon funkcionáltak, szertartásaikba bevezették az orgona használatát (nem zsidó művész által), és az ima a megszokottnál rövidebb, részben németre fordított rítust követett. A szertartás középpontjában a német nyelven tartott prédikáció állt, melyet Jacobson házában saját maga tartott. Bér házában pedig a dársán6 szerepét ifjú prédikátorok töltötték be,7 köztük volt: Leopold Zunz8, Eduard Klei, Abrahám Auerbach9 és a később fontos szerepet játszó magyar születésű Eliezer Libermann10. Berlinben, sok más nagy német közösséghez hasonlóan, a legutolsó rabbi, Cvi Hirs Levinson" 1800-ban bekövetkezett halála után nem funkcionált tovább főrabbi. Működött egy kisebb fennhatóságú helyi rabbinikus bíróság, melynek a feje Meir Weill12 volt, és mint a főrabbi ״helyettese”, ő látta el a rabbinikus teendőket. Weill nem tartozott a legradikálisabb ortodox táborhoz, mégis ezekben a fejleményekben negatív fordulatot
