Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
III. Rész. Berlintől Hamburgig. Az első reform-konzervatív zsidó vallási polémia Európában, a rabbinikus irodalom tükrében
95 III. rész. Berlintől Hamburgig látott. Tiltakozásának hatására a híres Ákivá Éger rabbi13 egy deklarációt jelentetett meg ״Az újítók ellen, akik a Somát'4 és az imát idegen nyelven recitálják” címmel.15 Ez volt az első nyílt rabbinikus proklamáció a reformokkal szemben, de érdekes, hogy még ebben a levélben sem esik szó a Berlinben bevezetett egyéb reformokról, mint például az orgona használata. Egyedül az idegen nyelvű közösségi ima bevezetését kifogásolja a szerző. Éger rabbi levelében tartalmilag két irányból közelíti meg a kérdést, egyrészt elveti a szokványos mászkil szellemiségű magyarázatot, miszerint azért fontos a német nyelvű ima, hogy a nők és tudatlanok is megértsék imájuk szövegét. Éger bizonyítja, hogy valójában a háláchá meghatározása szerint bökáváná szági, vagyis végső esetben elegendő egyedül a kellő áhítat is, és nem feltétlenül szükséges az ima minden szavának megértése.16 Másrészt az ima szövegének lefordításával szemben felveti azt a kérdést, hogy vajon át lehet-e adni az adott szöveget teljesen pontos fordítással. Ela ugyanis elvész a pontosság, akkor kétségbe vonható a bölcsek által meghatározott imaszöveg hitelességének megőrzése. Mindezek mellett valószínűleg érzékeli Ákivá Éger, hogy érvelése kissé túlságosan is gyakorlatias a reformerek idealisztikus érvelésével szemben, ezért végül egy mondatban összefoglalja az effajta törekvésekkel szembeni legfőbb aggályát: ״Ha pedig valakinek szándékai őszinték, és nem csupán más népek szemében akar tetszést nyerni, és velük azonosságot színlelni, illetve a szent nyelv szépségét lealacsonyítani - az vallja meg az igazságot.”17 Éger rabbi tehát kétségbe vonja a reformerek vallási őszinteségét, és törekvéseiket az asszimilációra való vággyal és a vallási kötelékek meglazításának óhajával magyarázza. Az ortodox tábor tagjai végül az állami bírósághoz fordultak, amely a korabeli törvények értelmében tiltotta a magán jellegű istentiszteleteket,18 ezért ezeket az imaházakat még abban az évben bezárták.19 Két évvel később, 1817-ben a nagy berlini zsinagógát renoválás céljából ideiglenesen bezárták, és a reformerek kapva a lehe
