Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
III. Rész. Berlintől Hamburgig. Az első reform-konzervatív zsidó vallási polémia Európában, a rabbinikus irodalom tükrében
89 III. rész. Berlintől Hamburgig A HALK IMA ELTÖRLÉSE A szokás eredete A Jeruzsálemi Szentély pusztulása után a bölcsek megfogalmazták az úgynevezett 18 áldásnak, az ámidának a szövegét,2 amelyet a közösségben, vagy egyedül, mindenki halkan magában mond.3 Annak idején nem állt mindenki számára rendelkezésre a megfogalmazott tizennyolc részből álló szöveg, és nem mindenki ismerte azt kívülről. A bölcsek ezért azt a megoldást terjesztették elő, hogy egy úgynevezett חילש רוביצ, a közösség küldöttje mondja el hangosan az egész közösség előtt az imát, ők annak minden részére ״ámennel” felelnek, és ezáltal olybá vétetik majd, mintha a közösség minden tagja elmondaná azt.4 Az imakönyvek elterjedése és a zsidó liturgia fejlődése hatására, annak ellenére, hogy megmaradt az úgynevezett ámidá ismétlésnek a központi szerepe a közösségi imában,5 mégis mindenkinek el kell mondania magában is az imát.6 A felvetett változtatás és annak indoklása Pompásabb7 és áhítatosabb az ima, ha dallamokkal és zenével tűzdelik, mint ha halkan, magukban mondják. Ez az eredti zsidó hagyománynak is jobban megfelel,8 hiszen eredetileg is csak az ámida hangos elrecitálása volt bevett. Az ortodox álláspont Az ortodox álláspont szerint az ámidá halk elrecitálása rabbinikus előírás, aminek eltörlése egy előírás súlyos megszegése lenne. AZ IMA HÉBER SZÖVEGÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSA, LEFORDÍTÁSA A szokás eredete A Nagy Gyülekezet által összeállított ima szövege hagyományosan héber, mivel ez a szent nyelv,9 a Tóra nyelve.10 Az ima szővege magában foglal olyan kívánságokat, mint a Messiás eljövetele, és a Szentély újbóli felépülése, ezek a gondolatok a zsidó vallás alaphittételeit is képezik11.
