Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
II. Rész. Szakadás és egység példái a zsidó történelemben
73 II. rész. Szakadás és egység példái a zsidó történelemben reinkarnációjának nyilvánítana. Ezt a ״jó hírt” követői lázas örömmel fogadták. A hagyományos zsidóság szellemi vezetői ugyanakkor egyre gyanakvóbbak voltak vele szemben és egy évre rá 1756-ban chérem alá helyezve, kiközösítették. Frank egyik filozófiai alapelve a Talmud és a talmudista zsidóság cáfolata volt, amely nagy érdeklődést keltett a korabeli lengyei egyházfiak között. Dambovsky, kamenyec-podolszki érsek, közismert zsidógyűlölő, lehetőséget látott Frankban arra, hogy a zsidók közötti belviták felhasználásával a maga malmára hajtsa a vizet. így Frank és neves rabbik között két Talmud-vitát rendezett. A második 1757-es vitában Frank azt állította, hogy a Talmud a keresztények vérének zsidó szertartásokra való használatát megengedi. Habár érvelésével még az őt felkérő papokat sem tudta meggyőzni, innen már nem volt visszaút, és Frank több mint ezer követőjével együtt a katolikus hitre tért át. Gyanús viselkedése miatt később börtönbe került Czéstochowában, ahonnan csak az oroszok segítségével szabadult, amikor a város 1772-ben orosz kézre került. Frank végül 1791-ben halt meg. Szektája 1816-ban, lánya Chává halálával szűnt meg véglegesen. A HASZIDIZMUS17 Ugyanabban az időben, amikor a Frank-féle irányzat a vallástól való eltávolodást eredményezte, megszületett Kelet-Európábán a vallási megújulást eredményező másik misztikus zsidó irányzat, a haszidizmus. Jiszráél ben Eliezer Bál Sém Tov rabbi, a haszidizmus megalapítója 1698-ban született, és később Medzsibozs (Miedzyboz, ma Ukrajna) városában telepedett le. A köréje gyűlt tanítványokát arra tanította, hogyan emelkedhetnek a Tóra tanulmányozdsa és a parancsolatok mély átélése által magasabb spirituális szintre. Bál Sém Tov mély kabbalisztikus filozófiai és erkölcsi tanításaival nemcsak a korabeli tanult rétegek számára adott új, élettel teli lendületet a kiüresedett zsidó gyakorlattal szemben, rámutatva az egyes jó cselekedetek mérhetetlen értékére
