Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
II. Rész. Szakadás és egység példái a zsidó történelemben
7. FEJEZET A középkortól az újkorig A ZSIDÓSÁG MEGOSZTOTTSÁGA REB SZÁÁDJÁ GÁON IDEJÉN A fentebb részletezett izraeli-babilóniai megosztottság korszakát szokás a gáoniták korának is nevezni. A babilóniai zsidóság vezetése ebben az időszakban hierarchikus rendszerben működött, amelynek élén az úgynevezett rés gálutá, a diaszpóra feje állt. E korszak kiemelkedő személyisége Reb Száádjá Gáon,1 aki élete során több területen is harcolt a zsidóság megosztottsága ellen. Elsősorban két területen vívott jelentős küzdelmet: a karaitákkal, illetve az izraeli és babilóniai zsidóság megosztottságával szemben. Egyiptomban született és már igen fiatalon óriási tudásra tett szert, hamar szembekerült az Egyiptomban akkor nagyon elterjedt karaitizmussal. Száádjá felismerte az ebben rejlő veszélyt, és szellemi küzdelmet vívott a karaitákkal. A Széfer hátsuvot neged Anán (Válaszok könyve Anán ellen) című művében például sorra veszi és cáfolja a karaiták által a rabbinikus zsidósággal szemben felhozott érveket. A másik területen, az izraeli és babilóniai bölcsek között kialakult naptárvitában való részvétele tette őt igazán nagyhírűvé. Bevett szokás volt akkoriban, hogy a naptár hónapjaihoz szükséges újhold időpontját a babilóniai bölcsek állapították meg, és ezt mindenki, még az izraeli bölcsek is elfogadták. 921-ben azonban vita bontakozott ki az újhold meghatározásából. Ennek következtében két vélemény alakult ki a közeledő ünnepek megtartásának időpontjáról. Mindez azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a zsidóság megosztottá válik, és más napon fogják az izraeli, és a babilóniai zsidók az ünnepeket megülni.
