Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
V. Rész. A nagymihályi polémia
315 Jegyzetek 21. fejezet. Ellenhangok az ortodox rabbik KÖZÖTT 1 Munkács hatodik rabbija 1841-től 1859-ig Efrájim Fiséi Horowitz volt, közte és a következő rabbi, Chájim Szofer között (lásd ? lábjegyzet), több mint hét éven át Munkácsnak nem volt rabbija. Munkács közösségének történetéről és izgalmas belviszályáiról lásd Kehilot Munkács In: Máchánájim 120. (1969) http://www.daat.ac.il/daat/history/kehilot/munkatsh.htm. 2 A magyar haszidizmus megalapító alakjának, Teitelbaum Mózesnek (1759-1841) az unokája, a /!táv Lév című könyv szerzője. Élt: 1808- 1891-ig. (Érdemes megjegyezni, hogy a Zsidó Lexikon [887. 1.] hibásan úgy jelöli meg, mintha Sátoraljaújhelyen lett volna rabbi.) Részletesebben lásd 176. old. 3 Lásd 14. fej. 48. lábj. 4 Lásd 14. fej. 38. lábj. 5 Érdemes itt idézni az Izraelita Közlöny, Felföldi levél III. című írását (1868. július 17. 262.1.), amelyben éles hangon bírálja Lőw rabbit, és a következőket írja a nagymihályi gyűlésről való lemaradásáról és a haszidokkal való kapcsolatáról: ״Rabbink nem éppen egyszínű ségnek illusztrációjául szolgál egy kis visszapillantás az ezelőtt három évvel vele itt történtekre a nagymihályi hírhedt kis zsinatocska napolásával egyidejűleg. Akkorában ő a Scylla és Chrybdis között evezvén, s egyfelől szoríttatva a meghívása végett nála tisztelget ügytársainak sürgetése által, kikkel a jövő eshetőségekre számító előre látással szakítani nem akart, másfelől ottani megjelenhetését talán szemérem érzetével összhangzásba nem hozhatván, hogy magát megmenthesse, virágzó egészségében kiállja egy négynapi ágyban fekvés mártírságát. Egy másik homályos pont megvilágítására felemeljük, hogy míg a rabbi úr egyrészt magát a szabadabb gondolkozóképp akarván előtüntetni, a haszidizmust érdemszerűleg undorító középkori maradványnak bélyegzi, és annak főképpen, mint vallásunktól elkülönített szektának kérlelhetetlen gyűlölője és üldözője, addig másrészt egy cseppel sem különb, csak türelmetlenebb, vakbuzgó tömeggel gyarapítja saját táborát.” 6 A munkácsi (később pesti) főrabbi testvére. 1855-1886 kiskunhalasi rabbi, 1886-tól haláláig Paks főrabbija. Főbb műve: Jálkut Eliezer. Meghalt Pakson 1902. 7 Lásd Mászkil el Dál; Jakobovits, 1986 1. köt., 10. fénykép a könyv végén.
