Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A héber nyelv és a héberek. Dunaparti haszid hétvége. 5776. ijár 12-14. 2016. május 20-22 - Zsidó Ismeretek Tára 30. (Budapest, 2016)

Maimonidész

Zsidó ismeretek tára

21

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

r

Széfet• A kává: A szeretet könyve Az ima szabályai

1. fejezet

A héber feledésbe menése és az imaszöveg kialakulása

4. §. Amikor Izráel száműzetésbe került a gonosz Nebukadneccár idején, szétszórták őket Perzsiában és Görögországban, és más népek között. Gyerekeik születtek ezekben az idegen országokban, és azoknak a gyerekeknek összezavarodott a nyelvük.

Mindegyikük amolyan egyveleget beszélt többféle nyelvből, egyiken se tudták magukat összefüggően kifejezni, hanem keverve használták őket, ahogyan írva van26: „És gyermekeik fele részében asdódi nyelven beszélnek, s nem is tudnak zsidóul beszélni, [hanem úgy beszélnek, ahogy mások,] mindegyik népnek nyelvén.”

Ha tehát közülük valaki imádkozni akart, kéréseit és az Örökkévaló dicséretét, áldassék, nem tudta igazán kifejezni a maga korlátozott képességei szerint héber nyelven, csak ha más nyelv szavait is vegyítette hozzá. Amikor Ezrá és a rabbinikus bíróság látták a helyzetet, tizennyolc egymást követő áldást szövegeztek meg.

Az első három [áldás] az Örökkévalót dicséri, az utolsó három hálaadásra szolgál. A közbeesők kérések, melyekben az egyén általános szükségei és vágyai is ki vannak fejezve, és az egész közösség szükségei is.

így ezt az imát mindenkinek a szájára lehet adni. Megtanulhatja bárki gyorsan, és így azok imája, akik nem tudják kifejezni magukat, ugyanolyan teljes lehet, mint a leginkább ékesen szóló imája. Ezért állapították meg ezeket az áldásokat és imákat, hogy egész Izráel ajkára adhassák, hogy mindenkinek, aki nem tudja kifejezni magát, annak is szólhasson minden egyes áldás a saját szájából.

26

Nechemjá 13:24.