Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika: zsidók nem-zsidó seregben
56 Zsidó ismeretek tára a megfigyeléssel zárja a hazafias érzülettel foglalkozó fejtegetéseit, miszerint hűséges állampolgárnak lenni „feltétlen kötelesség, nem függ attól, hogy az állam jóindulattal viseltetik-e irántunk, vagy sem”.95 A megjegyzésből ítélve Hirsch rabbi szerint az ember köteles a hadseregben szolgálni, akkor is, ha az illető háború agressziós célú, igazolhatatlan, amennyiben az állam azt parancsolja. A katonai szolgálat mint vallási kötelesség A katonai szolgálat mint tevőleges vallási kötelesség leginkább nyomatékos rabbinikus helyeslése, s egyszersmind a szolgálatmegtagadás legélesebb hangú elítélése Glasner Mose Smuél (1856-1925) kolozsvári rabbi tollából származik, a Dór rövii szerzőjétől, aki szuverén gondolkodásáról és eredeti ötleteiről volt híres. Glasner rabbi szerint „a szent Tóra törvénye értelmében kötelesek vagyunk engedelmeskedni a királyi parancsnak”. A szavakkal való játékként Glasner rabbi kijelenti, hogy a zsidók kötelesek megfizetni a dámimot. A darn im (D’öi), mondja, többjelentésű szó, mert jelent „vért” és „pénzt” is. A szó tehát a pénzbeli adóra és a „véradóra” utal egyszerre. Glasner rabbi arra jut összegzésében, hogy bár aligha kerülheti el egy katona, hogy megszegje a kósersági rendelkezéseket és a szombattartás szabályait, „de a király parancsa megtartásának micvája mindezeknek felette áll”.96 Hirsch és Glasner rabbik álláspontja a kivétel a szabály alól. Velük szemben Zeév Wolf Leiter rabbi (1891-1972)97 sokkal közelebb áll a haláchikus konszenzushoz, amennyiben negatívan viszonyul a katonai szolgálat minden formájához. Leiter rabbi felteszi a kérdést, vajon helyes-e, ha egy zsidó katona harcol egy másik zsidó katonával, mely az ellenséges seregben áll szemben vele, és határozottan úgy ítél, hogy önkéntes szolgálatra jelentkeznie annak, akit nem soroztak be, és nem kényszerítettek bevonulni,98 az önveszélyeztetés egyértelműen 95 Horeb, 462. old. 96 Tél Tálpijot (Vác, 1916), 104. fej. 97 Bét Dávid responsum, 1, 71. fej. 98 Meglepő módon az Imre es, Joré déá, 52. fej. megengedi az önkéntes jelentkezést katonának, dacára a vele járó életveszélynek. A téma frissebb tárgyalását lásd Jichák Zilberstein rabbinál: Kol háTorá, 55. szám (Tisri, 2003), 153-154. old.
